KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy befejezésként mindenképpen kell arról két mondatot mondani, hogy az elõzõ években példa nem volt arra, tisztelt képviselõtársaim, hogy az ellenzéki képviselõk többszörös létszámban vegyenek részt egy költségvetési és zárszámadási vitában. Példa nem volt rá, hogy a kormánypárti képviselõk ne lettek volna többségben, és ne válaszoltak volna azokra a felvetésekre, amelyek az ellenzéki oldalról elhangzottak. De arra sem volt példa, hogy a kormány képviseletében ott üldögélõ államtitkárok se reagáltak volna különbözõ ellenzéki felvetésekre.
Igazán úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok mindegyike igyekezett szakmai megjegyzéseket tenni, és nem politikai lózungokat durrogtatni, hanem tényeket fölsorolva szakmai észrevételeket tenni a zárszámadáshoz. Képviselõtársaim, megalázó a képviselõkre és a parlamentre nézve is, hogy a kormánypárti képviselõk semmibe veszik a parlamenti munkát, és érdemben nem vesznek részt a vitában, de a kormány képviselõi sem vesznek részt a vitában, nem szólnak hozzá, és nem reagálnak a legszélsõségesebb véleményekre sem. Ezt én rendkívül sajnálatosnak tartom.
És a jövõre nézve azt kell mondjam, hogy szinte fölösleges eljönnünk ide, a Parlament épületébe, és elmondanunk a véleményünket, mert úgysem figyel rá a kormánypárt, mert oly dölyfösek lettek már mára, hogy azt gondolják, hogy tök mindegy, hogy mit mond az ellenzék, úgyis az történik, amit mi akarunk, és meg vannak gyõzõdve arról, hogy csak az a jó, és csak az az elfogadható, amit õk gondolnak mindenrõl. Nagy-nagy tévedésben vannak, tisztelt képviselõtársaim! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)