Amit viszont az elõzõ felszólalásának az elején mondott az államtitkár úr, azt azért végtelenül cinikusnak tartom. Itt Sós képviselõtársam nem arra kérdezett rá, hogy mire volt és mire nem volt idõnk az önök, egyébként meglehetõsen szûk koncepciójával, amit az egyetem létrehozásával kapcsolatban benyújtottak még valamikor a tavasz folyamán, talán márciusban - azt akkor a Jobbik nem is támogatta, pont azért nem, mert nem láttuk e mögött az egész tervezet mögött a koncepciót, ez most itt van, most ugye errõl beszélünk -, hanem itt arról van szó, hogy önök jó szokásuk szerint, ahogy egy név nélkül fogalmazó fideszes képviselõ mondta nemrégen az egyik újságnak, csak ki akarják fárasztani az ellenzéket az ilyen jellegû törvénykezéssel.

Azt, hogy sajnos ez az ügy az önök képviselõit is mennyire érdekli, mondjuk, jól jelzi az, hogy hányan vannak önök közül itt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Az a probléma ezzel, hogy egész egyszerûen elfogadhatatlan ez a munkatempó. Egy ilyen törvényre tisztességesen és normálisan felkészülni kettõ nap alatt meg egy nap alatt nem lehet, meg az, hogy a bizottsági ülésekre úgy mennek be a képviselõtársaink, hogy elõtte kapnak néhány órával értesítést, hogy milyen törvényjavaslatok kerülnek a bizottsági ülésre, egész egyszerûen elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan.

Ennek, államtitkár úr, az égvilágon semmi köze nincsen ahhoz, amit ön mondott, hogy itt az elmúlt hónapban az ellenzéki pártok érlelgethették a saját véleményüket azzal kapcsolatban, hogy jónak tartják-e ezt a koncepciót vagy nem.

(19.30)

Önök hozzánk vágnak a hétvégén egy törvényjavaslatot, azt beviszik egy ülésre, másnap pedig rögtön elviszik általános vitára. Nem lehet normálisan felkészülni, ennek ellenére persze megpróbáltuk mi is, meg feltételezem, hogy a másik két képviselõcsoport is ezzel kapcsolatban. Úgyhogy nézzük azért mégis, hogy alapvetõen mit gondolunk errõl az egészrõl.

Az elõzményekhez még akkor annyit szabadjon, amit sajnos megint többedszerre kell elmondanom az önök törvénykezési gyakorlatával kapcsolatban, most túllépve azon, hogy ezt önök milyen tempóban kívánják a Házon keresztülverni. Nézzük azt, hogy kikkel egyeztették le egyáltalán, hogy hogyan készítették elõ ezt a törvényjavaslatot. Ugyanis errõl soha nem tudunk, hogy egy törvény miért annyira baromira sürgõs mindig. Soha nem tudunk arról, hogy miért ezen a napon terjesztjük be, és miért kell azt már rögtön két nappal késõbb tárgyalni, miért nem lehetett volna egy héttel késõbb, vagy miért nem lehet rá egy picivel több idõt adni.

Nagyon érdekes lenne ezt az ügyet annak fényében megvizsgálni, hogy ennek a törvénynek milyen elõkészítése és milyen egyeztetései történtek. Legjobb tudomásom szerint, államtitkár úr, ennek az intézménynek, ami most létre fog jönni, van egy ideiglenes szenátusa. Úgy tudom, hogy az ideiglenes szenátus ezt a javaslatot nem tárgyalta, mint ahogy egyébként sem a dolgozók, sem a hallgatók képviselõi ezzel a javaslattal nem találkoztak. Cáfoljon meg, akkor, államtitkár úr, azzal kapcsolatban, hogy az intézmény ideiglenes szenátusa, a dolgozók, illetve a hallgatók képviselõi lettek-e bármilyen szinten ennek a javaslatnak az elõkészítésébe bevonva. A legjobb tudomásom szerint nem.

A másik: miért most kerül ide ez a javaslat? Azért egy fél mondat erejéig mégiscsak hadd válaszoljak önöknek. Azért, mert a forradalmi kétharmados kormány másfél év alatt nem volt képes elkészíteni egy új felsõoktatási törvényt. Ha lenne új felsõoktatási törvény, ezt elfogadtuk volna - nem tudom már követni, ne haragudjanak, hogy éppen hányadik verzió van, most a szeptember 11-ei, azt hiszem, a legutolsó, de hogy hányadik a sorban, azt már nem tudom. Mostanra az új felsõoktatási törvényt el kellett volna fogadni. Ha lenne egy új felsõoktatási törvényünk, akkor bátran és nyugodtan tudnánk törvényt alkotni egy új közszolgálati egyetem létrehozásáról, nem kellene attól tartanunk, mint ahogy most egyébként kell, hogy a most elfogadandó vagy most tárgyalandó törvény elfogadásakor majd koherenciazavarok vagy ellentmondások lehetnek azzal a felsõoktatási törvénnyel, amelyet - még egyszer mondom - önök másfél év alatt nem tudtak elfogadni. Ezért kellett most ilyen gyorsan és sürgõsen behozni ezt a törvényt, tekintve, hogy január 1-jével már indul az új egyetem. Majd egy-két ilyen dologra azért ki is szeretnék térni, hogy hol látunk ilyen problémákat, azzal együtt is persze természetesen, hogy ez a törvény az intézményre vonatkozóan nyilvánvalóan megfogalmazhat speciális rendelkezéseket is.

Aztán, hogy egy kicsit kedves is legyek úgymond egypár mondat erejéig: elolvasva a törvényt egyébként, ennek az indoklását, illetve magát a szabályozást, és most ne a tartalmát nézzük, csak magát a szabályozást és az indoklást, viszonylag korrektnek tartjuk egyébként, fõleg az elmúlt egy-másfél év gyakorlatát megnézve, hogy milyen módon összehányt és indokolt törvényekkel örvendeztettek meg minket az elmúlt fél évben, ahhoz képest ez egy viszonylag korrekt és a legtöbb esetben ésszerû, hangsúlyozom, a legtöbb esetben ésszerû rendelkezéseket tartalmaz. Azt írja az általános indoklás, hogy "a törvényjavaslat célja, hogy a közszolgálati felsõoktatás egyes területei a közszolgálati életpályák valós igényeinek megfelelõen a közszolgáltatás ágazatirányítóinak szoros szakmai felügyelete mellett mûködjenek".

Felmerülhet itt az MSZP-s képviselõtársam által is hiányolt oktatási miniszter vagy oktatásért felelõs kormányzati szereplõ jelenléte. Mi ezt nem tartjuk annyira aggályosnak, bevallom õszintén. Ez egy viszonylag tiszta struktúra, van három, viszonylag jól elkülönülõ képzési ág, mind a háromhoz tartozik egy megfelelõ feladat- és hatáskörrel rendelkezõ miniszter, akik egyébként mint fenntartó testület, csak teljes egyetértésben dönthetnek az egyetemet érintõ alapvetõ fontosságú dolgokról, ezt alapvetõen jónak tartjuk.

Más kérdés az egyébként, még a fenntartó testületnél maradva, mert azért azzal van egy kis probléma is, más kérdés, hogy a 9. § szerint - legyen világos, hogy a fenntartó testület három illetékes miniszterbõl, a belügy-, a honvédelmi, illetve a közigazgatási miniszterbõl áll - ez a fenntartó testület ügyvivõt is választ soraiból. Én ezt egy picit viccesnek tartom, hogy majd egy kormányülésen Hende, Navracsics és Pintér miniszter urak majd összehajolnak, és megbeszélik, hogy éppen ki az ügyvivõ ebben a testületben, de ne kössünk azért ebbe bele föltétlenül.

Viszont, ha már van ennek a háromfõs testületnek egy ügyvivõje, egy kvázi fõnöke, félévente válthatják egymást ebben a fontos feladatban, akkor viszont végképp indokolatlan - és ezzel kapcsolatban be is adtam már egy módosító javaslatot - a fenntartó testület hivatala. Nem akarom idézni, mert inkább az MSZP reszortja ez, meg a hozzá közel álló médiumoké, hogy mindig elmondják, hogy Orbán Viktor mit mondott azzal kapcsolatban, hogy lehet-e dolgozni fölöslegesen a magyar államigazgatásban, de ha önök létre akarnak hozni, vagy ha van a sóhivatalnak egy tipikus példája, akkor ez mondjuk, az lesz.

Ha elolvassuk, akkor a fenntartó testület mûködését szabályozó rendelkezésekbõl ugyanis az derül ki, hogy ennek a fenntartó testületnek nincsen annyi feladata, amely egy külön hivatal létrehozását indokolná. Ha van hivatal, akkor van hivatalvezetõ, annak nyilván kell legyen legalább egy beosztottja meg egy titkárnõje és a többi. Ezt egy teljesen fölösleges és ésszerûtlen dolognak tartjuk. Ezeket az ügyviteli, úgy fogalmaz a rendelet, hogy ügyviteli és döntés-elõkészítõ feladatokat véleményünk szerint valamelyik minisztériumi apparátus is tökéletesen el tudja látni. Ha már van ennek a háromfõs testületnek egy ügyvivõje, akkor az ügyvivõ a saját minisztériumi apparátusában szíveskedjen ezt a roppant sok feladatot megoldani, ehhez teljesen fölösleges egy külön hivatalt fönntartani. Épp ezért az egyetem költségvetésében sem kell ennek a hivatalnak összeget megajánlani.

Innentõl kezdve viszont még értelmetlenebb számomra az a rendelkezés, amelyik arról szól, hogy a fenntartó testületnek van költségvetése, magyarul, a három miniszternek van valami költségvetése, ezt megint nem nagyon tudom értelmezni, ha van pénzük, nem tudom, mire fogják költeni, pogácsára-e vagy ásványvízre, de azt hiszem, hogy talán ez is megoldható az illetékes minisztériumi apparátusban. Kérjük szépen ennek megfontolását, hogy valóban szükség van-e erre a hivatalra, vagy költségtakarékosabban, hatékonyabban is megoldható-e ez a kérdés.

Nézzük tovább, hadd világítsak meg egy másik problémás részt ezzel kapcsolatban. A törvény alapvetõen, ha megnézzük, azért ilyen terjedelmes, mert fõként a rendészeti, a katonai és a nemzetbiztonsági felsõoktatással kapcsolatban fogalmaz meg számos, nagyrészt indokolható rendelkezést. Ezzel kapcsolatban azért felmerül számunkra az, és sem az általános indoklásból, sem államtitkár úr expozéjából nem gyõzõdtem meg, nem gyõzõdhettünk meg teljesen arról, hogy a közigazgatási képzés bizonyosan jól és indokolhatóan kerül-e egy intézménybe rendészeti, katonai és nemzetbiztonsági felsõoktatási képzést nyújtó intézményekkel, illetve karokkal.

Ha megnézzük, hogy korábban ezeket a képzéseket érintõen milyen különbségek voltak, erre Pósán képviselõtársam is utalt már, hogy mind a mûködésben, mind a felügyeletben, mind a hallgatói jogok gyakorlásában voltak bizonyos speciális szûkítések, tekintve, hogy korábban a Rendõrtiszti Fõiskola és a Zrínyi nem is az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozott, tehát itt voltak bizonyos szûkítések. Ezeket a szûkítéseket, jogszûkítéseket, illetve feladat-, felelõsségszûkítéseket természetesen ez az új törvényjavaslat is tartalmazza, viszont ez már vonatkozik az új létrehozandó intézmény minden egyes hallgatójára, vagy ezeknek a rendelkezéseknek a többsége az intézmények hallgatóira is vonatkozik. Ez például kiderül abból, hogy a 34. §, ha jól tudom, amelyik a hallgatói önkormányzatok jogaival foglalkozik - erre MSZP-s képviselõtársam is utalt már -, olyan rendelkezést tartalmaz, amely a mostani hatályban lévõ, hamarosan hatályát vesztõ felsõoktatási törvényhez képest egy jelentõs visszalépést jelent a hallgatói jogok szempontjából.

Más kérdés az, hogy a Zrínyin meg a Rendõrtisztin - és most nem akarok ebbe belemenni, talán lehet, hogy illetlenség lenne, bár tudnék azért errõl vidám történeteket mesélni - a törvényben lefektetett hallgatói jogok, a hallgatói önkormányzatok jogai ezekben az intézményekben az eddigiekben is hogyan érvényesültek. De kétségkívül tény, hogy az, ami most ebben a javaslatban szerepel, amely a hallgatói önkormányzatok számára az eddigi egyetértési helyett csupán véleményezési jogot fogalmaz meg a hallgatókat alapvetõen érintõ kérdésekben, gondolok itt, például a tanulmányi és vizsga-, valamint a térítési és a juttatási szabályzatra, az egyértelmûen, világosan egy visszalépés.

(19.40)

Szintén egy módosító javaslatban kérjük annak megfontolását, hogy ezt a fejezetet, ezt a paragrafust egész egyszerûen ebbõl a törvénybõl most hagyjuk ki. Ennek a paragrafusnak a léte ebben a törvényben az égvilágon semmivel sem indokolt akkor, amikor konkrétan a mai nap folyamán zajlott az illetékes tárca egyeztetése a felsõoktatás több szereplõjével, köztük egyébként a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával és a doktoranduszszövetséggel is, az önök által legújabban elkészített, éppen szeptember 11-én kiadott felsõoktatási koncepcióval kapcsolatban, amivel kapcsolatban valakitõl hallottam, hogy talán végleges lesz. Hát, láttam én már karón varjút, de induljunk ki abból, hogy most ez van hatályban.

Tehát ami most a legvalószínûbbnek tûnõ verzió, azt most éppen egyeztetik a felsõoktatás különbözõ szereplõivel, hogy ez a törvény hogyan fog kinézni. Nyilván a hallgatók szempontjából, a hallgatói szervezetek vezetõi szempontjából sarkalatos kérdés az, hogy ez az új Ftv. a hallgatói jogokra, az ellenõrzésre, a hallgatói jogok gyakorlására vonatkozóan milyen rendelkezéseket és milyen jogosítványokat fog megfogalmazni, ehhez képest önök ebbe a törvénybe már beépítenek egy olyan pontot, amely ebben az ügyben egy lényegi visszalépést jelent. Az egyetemi autonómiát talán a következõ felszólalásban említeném még.

Még annyit legyen szabad hozzátennem ehhez az ügyhöz, hogy bár az elmúlt fél évben önök nagyon ügyesen dolgoztak már azon, hogy az Alkotmánybíróság minél kevésbé legyen szõrös szívû majd a beterjesztendõ törvényjavaslatokkal kapcsolatban, az Ab személyi állományát szépen lassan tisztogatták, mégis, amikor ezt a törvényt elolvastam, õszintén bevallva egy érzésemet hadd osszam meg önökkel. Az az érzésem, hogy ezt a törvényt egyfajta alkotmányos próbaként is szánják azzal kapcsolatban, amit az új felsõoktatási törvényben szeretnének az intézmények autonómiájának szûkítésérõl. A hatályban lévõ alkotmány 70. pontja úgy fogalmaz, hogy "a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát". Ebbõl a pontból vezette le az elmúlt 20 év alkotmánybírósági joggyakorlata az egyetemi autonómia mikéntjét és ennek a szélességét. Ehhez képest önök ebben a törvényben, mint ahogy az alkotmányra utalva, a 8. §-ban már arról beszélnek, illetve ez a tervezet már... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage