A magyar közmondás szerint, akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek lát, és azt gyorsan beveri. A kormánynak nagyon sokszor úgy tûnik, hogy csak kalapácsa van, mert mindent nagyon gyorsan, mindent türelmetlenül, mindent erõszakkal igyekszik átverni, és egyébiránt azt, amit a gazdasági élet büntet, a jog büntet, nevezetesen az erõfölénnyel való visszaélést, ezt a parlamentben okkal, ok nélkül gyakorolja, mert hiszen épeszûen valószínûleg nem lehetne korrekt magyarázatot adni arra, hogy ezt most kedden, 8 óra magasságában, másfél nappal a beterjesztés után miért tárgyalja a parlament általános vitán. Még az sem nagyon igaz, hogy kifárasztaná az ellenzéket, hiszen szemmel láthatóan a kormánypártiak fáradnak bele.

Valószínûleg arról van szó, hogy ki akarnak tölteni bizonyos idõt, lelkük rajta, ugyanakkor megfosztják magukat is, a parlamentet is és egyébiránt a magyar demokráciát attól, hogy érdemben, alaposan fölkészülve lehessen egy olyan intézmény kialakításáról beszélni, amely elsõ látásra és elsõ megközelítésben akár még célszerû, okszerû, jól mûködõ intézménye is lehet a magyar közigazgatás utánpótlásának, hogyha ebben a politikai felhangokat eltörölve ténylegesen érdemi párbeszédet tudunk folytatni. Nos, ezt nem nagyon engedték meg, ezzel együtt is érdemes néhány dolgot elmondani magáról a törvényrõl.

Ha belegondolnak képviselõtársaim az ezt megelõzõ törvénybe, ami valóban kuriózum - már a tekintetben, hogy bejelentettük és elfogadtuk, hogy egy ilyen lesz -, akkor is fölvetõdött, most is szeretném megismételni, hogy egy ilyen nagy átalakításnak és egy ilyen változásnak akkor van létjogosultsága és alapja, hogyha a) sokkal jobb minõséget lehet produkálni, b) sokkal rendezettebben, c) sokkal olcsóbban. Most az a helyzet, hogy a jelenlegi törvénybõl, nevezetesen, hogy hogyan fog mûködni ez az egységes egyetem, nem nagyon derül az ki, hogy mitõl lesz jobb a minõség. Az, amire államtitkár úr hivatkozott a válaszában, az az érvelés dadogós, hogy majd ezek összeadják a pénzt, és majd fogja oktatni - hogy is mondjam csak - a hadtudományok doktora majd a jegyzõnek készülõ hölgyeket bizonyos kérdésekben. De megengedve azt, hogy vannak olyan alapismeretek, amelyek mind a négy területnek igazán szükségesek, és abban lehetnek olyan minõségi, felkészült professzorok, oktatók, akik tekintélyt, létjogosultságot tudnak adni az intézménynek, ezzel együtt sem feltétlenül garancia az, hogy az intézmény minõségi értelemben sokkal jobb képzést tud folytatni, mint az egyébként idáig mûködõ, három különbözõ helyen dolgozó intézmény.

Nem is véletlen talán, hogy 2016-ig adnak önök a törvény alapján is engedményt arra, hogy bizonyos minõsítési feltételeknek ez az intézmény feleljen meg, azaz barátok között is van durván öt év arra, hogy elérjen egy olyan színvonalat, olyan státust, olyan pénzügyi-gazdasági helyzetet maga az intézmény, amellyel egyébiránt már minõsített oktatókkal lehet jól akkreditált intézményként kezelni ezt az egyetemet.

Nagyon nagy baj, hogy ennek az egyetemnek az akkreditációjához szükséges feltételeket nem teremtik meg, nem biztosítják, ám ellenben azoknak a jogosítványát, akik a minõségi oktatás és képzés színvonalát ellenõrizhetnék - lásd Akkreditációs Bizottság, lásd hallgatók és még sok minden más -, azoknak a jogosítványát egyébként meg csökkentik ebben az intézményben, minthogyha nem volna másról szó, mint a köz alattvalóit akarnák képezni a mindenkori politikai hatalom igényei alapján, ahelyett, hogy értelmes, józan gondolkodó, egyébként széles látókörû és ténylegesen a köz szolgálatára és a Magyar Köztársaság szolgálatára fölkészült katonákat, rendõröket és egyebeket képeznénk ebben az intézményben. Nem derül ki ebbõl az elõterjesztésbõl, hogy ez milyen módon, milyen formában történik meg, és valóban milyen garanciák vannak arra, hogy jobban mûködnek.

Ha nem lesz jobb maga a képzés, nyilvánvalóan nem lesz olcsóbb maga a képzés, akkor mi indokolja mégis ennek az egésznek az átalakítását? És azok a szándékok, azok a kérdések, amelyek a) megfogalmazódnak a tekintetben, hogy a kormánynak milyen politikai elképzelési vannak, b) megfogalmazódnak a tekintetben a kérdések, hogy nincs-e emögött egy ingatlanhasznosítási szándék, azt gondolom, hogy magát az alapötletet teszik tönkre és lehetetlenítik el induláskor is, vagy legalábbis hozzák nehéz helyzetbe azokat, akik ezzel a kérdéssel és ezzel az intézménnyel a késõbbiekben foglalkozni fognak.

Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Az új intézmény három miniszter, azt kell önöknek mondanom, hogy nagyon sok tekintetben három ellenérdekelt miniszter együttmûködése alapján kell hogy mûködjék. Azért mondom önöknek, hogy ellenérdekelt, és ne kapjanak a szívükhöz, mert aki már dolgozott központi közigazgatás felsõ szintjén, az pontosan tudja, hogy költségvetési konfliktusokkal terhelt idõszakban, akkor, amikor a hiány mértéke nagy, akkor, amikor a kormány nagyon súlyos megszorító intézkedéseket jelent be, akkor az erõforrásokért folytatott küzdelem a tárcák között is rendkívül heves, rendkívül erõteljes. A három intézményi felelõs, kvázi három miniszter együttmûködésébõl gyakorlatilag a közös fejlesztés, az a fajta koncepció, amit egyébiránt egy ilyen intézményben a jövõ felé fordulás tekintetében lehetne kérni és feltételezni, nem feltétlenül látszik biztosítottnak.

(20.10)

Hiszen, még egyszer mondom, a szakérdek sajnos nagyon sokszor, legalábbis az elmúlt 20 év tapasztalata alapján fölülírja az egyéb józan fejlesztési érdeket. Aggályos az, és nagyon aggályos, hogy e mögé az intézmény mögé még külön hivatalt szerveznek. És én magam aggályosnak tartom azt, hogy gyakorlatilag ez lesz az a felsõoktatási intézmény, amely igazából az összes többitõl tökéletesen eltér. Korábban direkt az volt a szándék, és ez nemcsak ilyen liberális-balos találmány volt, hogy a felsõoktatási intézmények specialitásán túl legyenek olyanfajta követelmények, amelyeket mindegyik azonosan teljesít, mindegyik azonosan értelmez, és mindegyiket egyugyanazon szervezet ellenõriz, egyszerûen azért, mert ez így korrekt az oktatás-képzés minõsége szempontjából, ugyanakkor ezek az intézmények autonómiával rendelkeznek.

Nos, szemmel láthatóan ennek az intézménynek az autonómiája zéró, a hallgatók autonómiája ebben zéró. Ehhez a rendõrtiszti fõiskolások és a katonai képzésben részt vevõk talán hozzá is szokhattak; õszintén szólva, a Corvinuson tanulóknak ez nagyon-nagyon új lesz, és egyébként nem is indokolt. Azt kell mondanom, hogy semmiféleképpen nem indokolt. Nem indokolt az, és azt kell mondanom kis iróniával, hogy ennek az ügynek egyébként a nagy nyertese a nemzetbiztonsági szakterület, hiszen önálló ágazatként jelenik meg a képzésben, egy olyan terület, aminek egyébként a szakmai igénye létszám szempontjából, azt kell önöknek mondanom, hogy messze korlátozottabb, mint akár a közigazgatás, akár a védelempolitika területe vagy akár a rendészet.

De ezzel együtt is azt akarom önöknek mondani, hogy nem helyes a hallgatók jogosítványainak ilyen mértékû csorbítása. Álláspontom szerint nem helyes egy olyanfajta fogadalomtétel, amely minimum felesel azzal a szándékkal, hogy ez az intézmény politikamentesen mûködjön. És nem helyes az, hogy kiragadjuk az egész intézményt abból a közegbõl, amit mi egyetemi, felsõoktatási közegnek tekintünk.

A következõ, amirõl szeretnék szólni, az a biztonságpolitika területén folytatott képzés. A Zrínyi Egyetem, amely egyébként éppen kezdte a nemzetközi kapcsolatait kiépíteni, a saját egyetemi, intézményi státusát megfelelõ rangra emelni, annak teljes kiradírozása ebbõl a körbõl nekem nagyon fáj. De sokkal jobban fáj az, hogy nincsenek ebben a rendszerben civil hallgatók. Tisztelt képviselõtársaim, most nem látom, hogy itt ül-e, mert éppen a pulpitus eltakar, de Csampa Zsolt képviselõtársam a Nemzetvédelmi Egyetem civil hallgatója volt, akadémista. A mostani törvény alapján egy újabb Csampa Zsolt már nem járhatna oda. És én nem tartom helyesnek, hogy civil ember biztonságpolitikát és ilyenfajta ismereteket ne tanulhatna. Márpedig e szerint a törvény szerint nem tanulhat.

Azt gondolom, hogy kellene, merthogy a Magyar Köztársaságnak, ha korlátozott mértékben is, de szüksége van arra, hogy ilyenfajta szakembereket engedjen oda, és civileknek is, ne csak egyenruhásoknak, civileknek is engedje az intézményben való, ezen szakokon történõ továbbtanulást. Sajnos ennek a feltételei ebben a pillanatban, azt kell önöknek mondanom, nem nagyon látszanak.

Az önálló katonai és rendészeti felsõoktatási intézmények megszûnnek ebben a pillanatban. Nem tudom, hogy önök tudják-e, vélhetõen, akik szakmailag ezzel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy úgy a rendészeti ügyekkel foglalkozó Rendõrtiszti Fõiskola, mint például a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem hihetetlenül sok, szerteágazó nemzetközi szakmai és tudományos kapcsolatot épített ki az elmúlt idõszakban, a NATO-val, az EU-val, függetlenül ezek megítélésétõl, más partnerországokkal; képeztünk itt azerbajdzsánokat, nem föltétlenül örömükre és örömünkre, hiszen annak lett itt véres leszámolás is a következménye, de olyanfajta nemzetközi kapcsolatok színtere és az együttmûködés terepe az intézmény, amit, azt gondolom, a késõbbiekben is mûködtetni kell. Hogy ez hogyan és miféleképpen fog mûködni, itt a jogfolytonosság hogyan és miféleképpen teremthetõ meg, a különbözõ doktori képzés, példának okáért a Zrínyi Egyetemen hogyan teremthetõ meg, nem derül ki ebbõl az elõterjesztésbõl. Nem állítom, hogy nem lehet ez jó. Nem állítom azt, hogy nem mûködõképes, viszont annak garanciája, hogy ez jó és mûködõképes legyen, egészen bizonyosan nem történik meg.

Befejezésül és nagyon-nagyon határozottan szeretném mondani, nekem nincs kétségem afelõl, hogy ennek a törvénynek ugyanaz a sorsa, mint az összes beterjesztett törvénynek, hogy gyakorlatilag érdemi kontroll nélkül átmegy. Ugyanakkor az itt jelen lévõ államtitkár urat és egyébként az itt jelen nem lévõ, majd a felügyelõ testületben tevékenykedõ miniszter urakat mégis arra szeretném kérni, hogy ha már bejelentették, hogy ez a közszolgálati egyetem a közszolgálati elitképzés intézménye, akkor illõ tisztelettel szeretném kérni, hogy az ehhez szükséges feltételeket is legyenek kedvesek biztosítani. Egy perc alatt befejezem, elnök úr. Egy olyan módon megnyomorított rendészeti költségvetés, egy olyan módon megnyomorított honvédelmi költségvetés, mint például amivel most, az idén ezek rendelkeznek, és nyilvánvalóan jövõre sem lesz sokkal több pénzük, az nem garancia arra, egyáltalán nem garancia arra, hogy ezeknek a finanszírozási problémái biztosítottak lesznek (sic!). És az, hogy egyébként elvileg adhat majd valamennyi tárca céltámogatást ezeknek az intézményeknek, hurrá - elvileg lehetne több pénzük is. De mivel gyakorlatilag nincsen több pénzük, éppen ezért azt gondolom, hogy a mûködéssel lehetnek nagyon-nagyon komoly problémák. És önmagában nem az alapmûködésre fog ez hatni, hanem a képzés színvonalára.

A Magyar Köztársaságnak, valamennyiünknek szüksége lenne valóban az eliten képzett közszolgákra, az ehhez szükséges feltételeket viszont meg kell teremteni, ez a törvény meg nem teremti meg.

Köszönöm a figyelmét, és köszönöm elnök úr tiszteletét és engedélyét.

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage