SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen ismét a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az ingatlanokkal kapcsolatban csak annyit, hogy azért tényleg van az embernek egy furcsa érzése, hogy ez a kérdés ennyire érdekli a szocialistákat, de kétségkívül igazuk van ebben az ügyben, ha ez irányban kutakodnak. Azért itt arra is érdemes lenne választ kapni ebben a kérdésben, államtitkár úr, ha lenne szíves ezt is a többihez felírni, hogy a Természettudományi Múzeum maga mit szólt ehhez az egész költözgetéshez, errõl nem nagyon szól a fáma. Nem szól errõl a Heti Válasz cikke sem, viszont megjelent tegnap a Heti Válaszban egy kicsit hosszabb írás errõl az egész új intézményalapításról, ahol szóba kerül, sõt kifejezetten fõként ennek az ingatlanokra vonatkozó vetületét tárgyalja, és egy nagyon érdekes mondat szerepel ebben a cikkben, nem tudom, miért kellett ezt ebbe beleírni, bizonyára van oka: "A Közigazgatás-tudományi Kar Ménesi úti épülete olyan állapotban van, hogy kétséges a fenntartása."

Én mellesleg egyébként hallgatója vagyok ennek az intézménynek ott, a Ménesi úton, a Gellérthegy oldalában, nagyon szép, zöld környezetben. Nem teljesen értem, hogy ez az intézmény miért nem fenntartható, vagy miért fogalmaz a cikk úgy, hogy kétséges a fenntartása. Úgyhogy ezek azért valóban izgalmas kérdések, fõleg a Ménesi út tekintetében, hogy mit szándékoznak ezzel az épülettel kezdeni. Felmerült ez az ügy egyébként már a márciusi vita folyamán, túl sok megnyugtatót ezzel kapcsolatban akkor sem hallhattunk.

Hadd térjek vissza még egy kicsit az egyetemi autonómia kérdésének a boncolgatására - és elnézést kérek, az elõbb nem találtam meg itt a sok papírom között a megfelelõt ezzel kapcsolatban -, és arra, hogy milyen vonatkozásai vannak erre az új, éppen most egyeztetés alatt álló felsõoktatási törvénynek. Ugyanis mi ebben látjuk ennek a javaslatnak a legnagyobb problémáját, tisztelt képviselõtársaim, hozzátéve azt egyébként, hogy ha lett volna erre normálisan idõ, akkor mi normálisan tudtunk volna ehhez alternatívákat írni, módosító javaslatokat tenni. Négy módosító javaslata van bent csak a Jobbiknak, az MSZP-nek még egy sem. Azért még biztatom innen képviselõtársamat, ha már ilyen sok mindent elmondtak, és ilyen sok mindenben úgymond egyetértettünk az önök politikai álmoskönyvében foglaltak szerint, nagyjából egyébként a mi álmoskönyvünkben is ez van az MSZP-vel való viszonnyal kapcsolatban, azért ezt hadd súgjam meg önöknek.

Szóval itt csak négy kisebb jelentõségû vagy legalábbis nem túl nagy szabályozású kérdésben volt gyakorlatilag idõnk ehhez a törvényjavaslathoz érdemben hozzászólni. Ha lett volna idõ módosító javaslatokra, akkor ezt az egész törvényt lehetett volna boncolgatni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is támadja ez a törvény az egyetemi autonómiát, hogyan kívánja az egyetemi autonómiát szûkíteni, olyan formában, hogy az a most hatályos felsõoktatási törvénnyel és a most hatályos alkotmánnyal egyébként ellentétes. Ezért is mondtam, és azért is gondoljuk, hogy ez egy kicsit egy próbatörvény lesz, ezért is nem tartjuk elsõsorban jónak.

Úgy az elmúlt másfél év kormányzati politikáját vizsgálva nyilván nem meglepõ az, hogy most önök egy újabb területre szeretnék minél inkább betenni a kezüket, lábukat, és egy újabb területet szeretnének még inkább erõs - az, hogy mennyire durva, az majd ki fog derülni - állami ellenõrzés alá vonni, ez pedig a felsõoktatás, a felsõoktatás autonómiájának a szûkítésével.

Itt jeleztem, illetve már idéztem, hogy mi szerepel az alkotmányban. Amit az elõbb akkor nem találtam, ez pedig a törvényjavaslat indokolása a 8. §-ra vonatkozóan: "Az új alkotmányban rögzítésre került, hogy a felsõoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetõen önállóak." Tetszenek érteni, kedves képviselõtársaim és azok, akik valamilyen módon még kíváncsiak arra, ami itt zajlik, hogy mi a különbség a között a megfogalmazás között, hogy a felsõoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetõen önállóak, és mi a különbség a között, ami az egyébként általunk nem túlzottan szeretett eddigi alkotmányban szerepelt azzal kapcsolatban, hogy "a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és a mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát."

Szóval azok a korlátozások, amelyekrõl itt már több alkalommal szó volt, illetve az elõbb én is említést tettem, ami eddig a Rendõrtiszti Fõiskolára, nem is korlátozás, most fogalmazzunk inkább úgy, hogy speciális rendelkezések, amelyek eddig vonatkoztak a Rendõrtiszti Fõiskolára és a Zrínyire, például az, hogy a fenntartó, azaz a minisztérium képviselõje rendelkezett egyetértési joggal az intézmény vezetõjének a kinevezésekor, azt hiszem, ez valamennyire érthetõ, hiszen itt olyan intézményekrõl, az állam alapvetõ funkcióinak ellátásához szükséges szakemberek nevelésével foglalkozó intézményekrõl van szó, akik számára egyébként az állam sokkal világosabb, egyértelmûbb életpályamodellt tud kínálni, mint például a közigazgatásban dolgozók számára. Ugye, erre azért majd még szintén érdemes lenne kitérni. Elég egyszerû a történet: rendõrtiszt az lehet, aki elvégzi a Rendõrtiszti Fõiskolát, katonatiszt pedig az lehetett, aki elvégezte a Zrínyit, nagyjából.

Ezzel ellentétben nagyon bízunk benne, hogy nem az a hosszú távú kormányzati törekvés, hogy a végén majd csak az dolgozhat a közigazgatásban, aki elvégzi ennek az intézménynek a közigazgatás-tudományi képzését. Feltételezem, hogy nem, hiszen számos jó képességû bölcsészre, jogászra, egyébre lehet szükség a közigazgatásban, de amennyiben nem, akkor nyilvánvalóan nem feltétlenül indokolható, hogy a korábban ezekre az intézményekre jellemzõ speciális szabályozásokat most a közigazgatási felsõoktatásban tanuló hallgatókra is kiterjesszük.

Mirõl van tehát szó? Van egy el nem fogadott felsõoktatási törvényünk, egy koncepciónk, amelyben szerepelnek bizonyos irányvonalak vagy bizonyos szándékok, ezek még egyeztetés alatt vannak. Ezek között van olyan, amely egybevág az ebben a törvényben megfogalmazott irányvonalakkal, és van olyan, ami nem. Kezdjük ez utolsóval, és ide hadd utaljak még vissza, hiszen van azért abban valami bájos, nem tudom, az államtitkár úr számára ez jelent-e bármit, de itt mégiscsak ön az, aki hozzám hasonlóan az intézménye hallgatói önkormányzatának az elnöke volt, most a nevét adja egy olyan törvényhez, amely a hallgatói önkormányzatok 20 év alatt kivívott jogai megnyirbálásához fog egyébként az új felsõoktatási törvény számára jogalapot vagy példát szolgáltatni.

Szeretném megint hangsúlyozni, ugyanis a ma egyeztetett, a mostani felsõoktatási koncepcióban a hallgatói jogok kapcsán - az elõbb itt soroltam, a 34. § tartalmazza - egyetértési jog szerepel a hallgatói önkormányzatok számára a tanulmányi, valamint a szociális juttatások tekintetében. Ez a törvényjavaslat véleményezési jogot tartalmaz. Szeretném kérdezni: mi fog akkor történni, ha ezt a törvényt így elfogadjuk? Majd pedig jön egy Ftv., amelyik, nagyon reméljük, nem fog ezeken a módosításokon változtatni, akkor önök két hónap múlva vissza fogják hozni ezt a törvényt, és az új Ftv. szerint kell majd újrafésülni. Ez lenne egyébként a jobb verzió. Mi attól félünk, hogy nem ez fog történni. Attól félünk, hogy ennek a törvénynek az egyetemi autonómiát, az intézményirányítás szabadságát, a hallgatói jogokat szûkítõ rendelkezései szolgálhatnak majd hivatkozási alapként a most tárgyalandó felsõoktatási koncepció vonatkozó részeinek a meghozatalához vagy a szigorításához.

Nem véletlenül mondtam tehát, és ezt szeretném azért megismételni, hogy ez a törvény tehát az új felsõoktatási törvény alkotmányossági próbáját fogja megtenni azzal kapcsolatban, ahogyan önök az új alkotmányban fogalmaztak a felsõoktatásra vonatkozóan, a felsõoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetõen önállóak, az új alkotmányban, ugye, ez van. Ezt még senki nem értelmezte, hogy ez valójában mit jelent. Már kétszer elolvastam, nem teszem meg harmadszor, hogy a hatályos alkotmányban mi szerepel ezzel kapcsolatban, amellyel kapcsolatban egyébként az alkotmánybírósági joggyakorlás az elmúlt 20 évben az egyetemi autonómia fogalmát, határait és kereteit meghatározta. Az önök kétharmados és csak önök által megszavazott alkotmányában, alaptörvényében már egy másfajta szöveg szerepel, amit egyébként még senki sem értelmezett, hogy mit jelent.

Tehát amennyiben ez a törvény elfogadásra kerül, és lesz valaki - lehet, hogy mi leszünk azok -, aki ennek majd az alkotmányossági próbáját szeretné a némileg felvizezett vagy felnarancsozott Alkotmánybírósággal megvizsgáltatni, akkor ez a törvény jó próbája lehet annak, hogy az új felsõoktatási törvényben alkotmányosak lesznek-e azok a korlátozó, szûkítõ, az egyetemi autonómiát és a hallgatói jogokat hátrányosan érintõ rendelkezések, amelyeket vélhetõen bevezetni szándékoznak. Kíváncsian várom államtitkár úr véleményét, válaszát vagy reagálását most vagy a vita végén ezzel kapcsolatban.

A mi végleges álláspontunkat a törvény kapcsán majd a módosító javaslataink, illetve államtitkár úr válasza fogja meghatározni, valamint az, ha nagy vonalakban látni fogjuk, hogy ennek mi lesz a további sorsa, útja, módja, milyen kormányzati szándék van ezzel kapcsolatban. Egyelõre alapvetõen nem vagyunk pozitívak a törvény elfogadásának a tekintetében, hozzátéve még egyszer, államtitkár úr, hogy jó lett volna, ha erre idõ lett volna, ha beszélni lehetett volna a módosítókról, ha elegendõ idõt kaptunk volna ahhoz, hogy megfelelõ módosító javaslatokat beadjunk, és a módosító javaslatokról tárgyalni tudjunk. Erre nem volt idõ az önök kiváló kormányzati logikája miatt. De nem is logika ez, hanem inkább retorika, ami többükre jellemzõ, például Németh államtitkár úrra. Amikor az ellenzék kritizálja az önök tevékenységét, akkor az ellenzéktõl kérik számon a konkrétumokat. Mi nagyon szívesen szolgáltunk volna konkrétumokat ezzel kapcsolatban.

Felvetném esetleg annak lehetõségét megfontolásra államtitkár úrnak, hogy napoljuk el ennek a törvénynek a vitáját, és nyújtsanak lehetõséget arra, legalább egy hetet, ha többet nem is, hogy az ellenzék, illetve azok, akik ezzel a törvénnyel ténylegesen foglalkozni szeretnének, akik ezt a területet fontosnak érzik, azok ténylegesen tudjanak ezzel foglalkozni, a megfelelõ módosító javaslatokat meg tudjuk tenni, a módosító javaslatokról tudjunk vitázni, és akkor ennek fényében egy felelõs álláspontot ki tudunk alakítani. Erre ebben a formában most szerintem nem vagyunk képesek.