KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A parlament nem egy szavazatgyártó nagyüzem, a képviselõk pedig nem betanított munkások. A mandátumunkat nem azért kaptuk, hogy vezényszóra, gépiesen nyomkodjuk a szavazógombot, és ezzel pártjaink rövid távú céljait szolgáljuk, hanem azért, hogy minden magyar állampolgár érdekeit szem elõtt tartva felelõs döntéseket hozzunk. Igen káros és veszélyes az a gyakorlat, amelyben parlamenti képviselõk egyéni felelõsségüket félretéve, pártjuk többségét követve szavazóautomataként viselkednek e Házban.
Mindannyian érezzük, hogy a politika világa és a társadalom között egyre nagyobb szakadék tátong, hogy sokak bizalma a politikusokban, sõt akár a többpárti demokrácia intézményében is megrendült. E bizalomvesztés abban is megnyilvánul, hogy egyre többen adják fel abbéli hitüket, hogy társadalmunk jó irányban halad, hogy a politikai elit az egyre nehezebb helyzetbe kerülõ állampolgárok számára megnyugtató választ tud adni.
A nyugtalanító perspektívátlanság az ellenállásra leginkább hajlamos fiatal generációkat akár a fennálló rendszerrel is szembefordíthatja. A felhalmozódott indulatok pedig, mint annak Európa más országaiban tanúi lehettünk, könnyen elsöpörhetik a társadalmi normák törékeny szerkezetét. E folyamat megállításában, képviselõtársaim, nekünk, képviselõknek személyes példánkkal kiemelt szerepet kell vállalnunk.
Mandátumunk a választóktól kapott megtisztelõ felhatalmazás, amellyel õket képviselve döntéseket hozunk. A képviselõ, tartozzon bármelyik párthoz is, elsõsorban egyéni lelkiismerettel rendelkezõ ember, akinek személy szerint kell meghoznia döntését az országot érintõ ügyekben.
A mai Magyarországon, ahol egyre súlyosbodó társadalmi és gazdasági problémákkal szembesülünk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy gépiesen és gondolkodás nélkül robotként szavazzunk olyan, sokak sorsát érintõ kérdésekrõl, mint például a nyugdíjrendszer, a munkavállalók jogai, a hiteleseket mentõ intézkedések vagy a szociális szférából történõ forráskivonások. Ugyanúgy egyéni lelkiismeretei felelõsséggel tartozunk azokért a döntésekért, amelyek a demokratikus berendezkedésünk alapjait érintik, így az alaptörvénnyel, a mentelmi jogokkal vagy az Alkotmánybírósággal kapcsolatos voksainkért is.
Legfõbb ideje, hogy a képviselõk ne bújjanak pártjaik ideológiai ernyõi alá, ha nem akarják, hogy az állampolgárok közönyössé váljanak, vagy hogy fiataljaink a nyugat-európai fiatalokhoz hasonlóan szembeforduljanak a társadalmi normákkal.
Legfõbb ideje, hogy felelõsen gondolkodó, lelkiismeretes, felnõtt döntéshozókká váljunk mindannyian, akik elsõsorban a rájuk bízottak sorsára vannak tekintettel.
(21.10)
Legfõbb ideje, hogy minden döntéshozatalunkkor honfitársaink személyes, emberi sorsai lebegjenek szemünk elõtt, és ne gyorsan letudandó feladatként tekintsünk az elõttünk álló ügyekre.
És legfõbb ideje, tisztelt képviselõtársaim, hogy kifejlesszük a megértés és együttérzés képességét a legelesettebb és legkilátástalanabb állampolgárokkal is, ám ezt csak úgy érhetjük el, hogy egyre jobban megismerjük azokat, akiknek a sorsát oly sok szempontból befolyásoljuk. A politika és a társadalom közötti bizalom csak akkor növekedhet, ha a politikusok vállalják a rájuk bízott felelõsséget. Csak akkor várhatunk el felelõs állampolgári magatartást a társadalmi lét különbözõ színterein, ha mi magunk elöl járunk a példával. Csak így számolhatunk el gyermekeinknek, fiataljainknak, a jövõ generációknak mandátumunkkal, mellyel jövõjük társadalmi környezetének alakítását a kezünkbe adták. Csak így nézhetünk választóink szemébe majd, amikor megkérdezik, mire használtuk a ránk bízott lehetõséget, miként tettünk eleget képviselõi eskünknek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem önöket, hogy szavazataikat egyéni felelõsségükre, emberségükre és józan belátásukra alapozva hozzák meg minden alapvetõ kérdésben, amelyet ebben a Házban tárgyalunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)