MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Több évtizedes mulasztást próbált pótolni a kormány, amikor az Unió soros elnökeként meghatározta, hogy létrehozza, megalkotja a romastratégiát, nagyon helyesen, mert valóban tarthatatlan a cigányság jelenlegi állapota, és mindenképp tenni kell. Azonban kissé derûlátónak gondoljuk a kormány álláspontját, illetve azt a sikerpropagandát, amelyek egyes sajtótermékekben már megindultak, nevezetesen a napokban, a múlt héten nyilvánosságra hozták a nemzeti társadalmi felzárkózási és romastratégiát, amelyrõl nem kevesebbet állítanak már most, mint hogy modellértékû és történelmi sikerként kezelendõ.
Átolvasva azonban a 122 oldalas dokumentumot, azt gondolom, hogy ha valaki alaposan végigolvassa, nagyon gyorsan ökölbe szorulhat még a talpa is, hiszen a várva várt radikális - vagy mondhatnám, kétharmados - fordulat ez esetben is elmarad, sõt, én merem állítani, hogy konzerválja az elmúlt tízéves zsákutcás cigánypolitikát, amely ebben az országban eddig megvalósult. Bocsássuk elõre, és nem feledkezem meg róla, hogy ez egy tervezet, hiszen rajta van a dokumentumon is, hogy még egyeztetés alatt, tehát a kormány még nem tárgyalta, ezért is merem remélni, hogy a Jobbik kritikája is halló fülekre talál a kormány részérõl.
Úgy gondolom, a tervezet egyik legnagyobb hibája, hogy a cigányság problematikáját egyes-egyedül a szegénység-mélyszegénység okozatának tekinti. Nem állítjuk, hogy az okok között ez nem szerepel, ez a megállapítás azonban így meglehetõsen hamis, hiszen valóban fontos szerepet játszik a szegénység, azonban egyáltalán nem tekinthetõ kizárólagos oknak. A magyar társadalomnak, a magyar kormánynak, a magyar gazdaságnak ugyanis egészen más problémája van a cigányság egy adott részével, és más, mondjuk, a mélyszegénység legalján elhelyezkedõ hajléktalanokkal; azt gondolom, hogy ez a példa meg is világítja ezt a kritikát.
Fölállt egy 27 taggal bíró Roma Koordinációs Tanács. Hogy kik és miért kerültek oda, arról nem lehetett olvasni, egyet látunk azonban, hogy a parlamenti ellenzék részérõl senki nincs ott. Ez azért meglehetõsen furcsa, hiszen ez a tanács nem kevesebb mint 100 milliárd forint fölött fog diszponálni úgymond a következõ években, évtizedekben. S hogy mi mindenre kívánnak költeni ebbõl a 100 milliárdból, csak tételesen néhány példát kiragadnék: 2015-ig az inaktívak foglalkoztatásának javítását célzó szolgáltatásokra 60 milliárd, a részlegesen csökkent munkaképességûeknek nyújtott rehabilitációs szolgáltatásokra 27 milliárd, egészséget szolgáló magatartás és közösségi értékek elterjedésének ösztönzésére 16 milliárd, szociális szolgáltatások, központi stratégia és szociálpolitikai döntések megalapozására 1,6 milliárd, a roma felzárkóztatás módszertani támogatására 1 milliárd forintos elõirányzatot jelöl a tervezet.
Ez mind fontos, nem mondjuk, hogy nem szükséges, de ez így önmagában meglehetõsen kevés, és itt szeretném a kritika lényegét elmondani, hogy mik azok, amik viszont kikerültek, vagy be sem kerültek ötlet szintjén sem, és csírájában sem található a tervezetben. Nem található a 122 oldalas dokumentumban például a bûnözés elleni zéró tolerancia; a cigány politikai elit, volt és jelenlegi elit elõzetes vagy utólagos átvilágítása, felelõssége, jövõbeni felelõssége sehol nem található. Nem szerepel a tervezetben, hogy szükséges egy teljes körû országos felmérés a cigányság tényleges és valódi állapotáról. Nem szerepel a tervezetben, hogy bentlakásos iskolákra igenis szükség lenne, hogy önfenntartó börtönöket is létre lehetne hozni, a diákok, pedagógusok védelme az iskolai erõszakkal szemben, a szociális kártya, a szociális rendszer átalakítása, az uzsorázás, a családi pótlék átalakítása, a segélyezési rendszer egyike sem szerepel érdemben a tervezetben. Így tehát megállapítható, hogy megint az történt, ami az elmúlt évtizedekben mindig: pusztán jogok, kötelezettségek nélkül fognak megvalósulni.
Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy 2008-ban az Állami Számvevõszék jelentése szerint a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a pályázatok többségénél nem határozták meg pontosan a célt, vagyis hogy a romákat mint etnikai kisebbséget vagy a halmozottan hátrányos helyzetûeket szeretnék-e támogatni. Az ÁSZ szerint így ezt a folyamatot menet közben szinte lehetetlen ellenõrizni, átvilágítani. Nos, hölgyeim és uraim, jelen tervezet szerint is valószínûleg ugyanez a probléma fönnáll.
Társadalmunk jelenlegi gazdasági és mentális állapotában pedig mindez így nemhogy nem történelmi siker, hanem egyenesen történelmi bûntény; úgy is mondhatnám, hogy egy 100 milliárdos merénylet minden adófizetõ (Az elnök csenget.) tisztességes állampolgárral szemben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)