TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Sajnálatosnak tartom, hogy az ország legnagyobb ipari katasztrófájának egyéves évfordulóján ön a kormány politikai hasznáról beszél - egyébként az ön felszólalása volt az. Én elképesztõnek tartom azt, hogy ön az egyéves évfordulón nem a tíz halottról, nem a 123 sebesültrõl és nem arról az emberfeletti munkáról beszél, amit az egész ország tett annak érdekében, hogy megtörténjen a kármentesítés, az újjáépítés, majd azt követõen a kártalanítás, hanem igazából egy pénzügyi elszámolást és egy kivitelezõkiválasztást kér számon most a kormányon.
Azt gondolom, azt is meg lehet tenni, annak is eljön az ideje, hogy ezt a magyar törvények és jogszabályok a parlament minden tagjának, az ön számára is majd lehetõvé teszik, hogy ezt kérje számon. De ön, amikor bejelentették ezt a felszólalást, arról beszélt, hogy a megfelelõ tanulságokat le kell vonni, hogy ne fordulhasson elõ újra ilyen katasztrófa, és hogy ön Európa legnagyobb ipari katasztrófájának nevezi, és hogy ebbõl Európának is tanulnia kell.
(9.30)
Ehelyett ön egy olcsó, de persze biztos népszerû számonkérést tesz, pitiáner, nevetséges tényeket vagy ténynek mondott dolgokat felsorolva. Én azt gondolom, hogy valóban vonjuk le a megfelelõ következtetéseket, az esetleges hiányosságokkal és hibákkal együtt, hiszen erre a katasztrófára nem lehetett felkészülni. Annak ellenére, hogy ez elhangzott, az ország összefogott, és megmentette a három települést, megmentette a térséget, és megteremtette annak a feltételeit, hogy az élet újrainduljon ezen a három településen. Megtörtént a fizikai helyreállítás a köz- és a magánvagyonokban. Megtörtént az utak, a középületek helyreállítása, és azoknak a magánszemélyeknek, családoknak, akik új lakásokat kértek, ezek átadása július 31-én szintén megtörtént, illetve megtörtént a teljes pénzbeli kártalanítás azok számára, akik ezt pénzben kérték.
Elkezdõdött a jogi következmények levonása is. Itt szeretném mondani, hogy ezzel egy országgyûlési bizottság is foglalkozik, és tudomásom szerint a napokban vagy a hetekben fog elõállni azokkal a következtetésekkel, amelyeket az ügy, a sajnálatos katasztrófa kapcsán le kell vonni. De több jogszabály-módosítás is történt, sajnálatos például, hogy a katasztrófa bekövetkezésekor a vörösiszap nem minõsült veszélyes anyagnak, egyáltalán hulladéknak sem; ennek jogi helyretétele megtörtént az Országgyûlésben az elmúlt év végén, több kormányrendelet is módosításra került ezáltal. Ettõl függetlenül - de sajnos ezzel összefüggésben is - egy új katasztrófavédelmi törvény került elfogadása éppen a napokban az Országgyûlésben, a 2011. évi CXXVIII. törvény, amely teljes egészében újraszabályozta a katasztrófavédelem területét, és az állam felelõsségvállalását egy sokkal magasabb szintre helyezte.
Én azt gondolom, hogy valóban a munkát folytatni kell, a jogi következményeket le kell vonni, és azt a törvénykezésben és a jogalkotás terén egyértelmûen alkalmazni kell. De ne felejtsük el, hogy ma - éppen az elsõ évfordulón - az emlékezés napja van, és ma Kolontáron és Devecseren emlékeznek az egy évvel ezelõtti eseményekre. A mai napon kerül átadásra mindkét településen az emlékpark, valamint Devecseren az új postaépület, illetve már néhány perce elkezdõdött a megemlékezés a templomban egy szentmise keretében. Én azt gondolom, hogy sajnálatos, hogy ez az esemény bekövetkezett, mégis a nemzetközi elismerések azt jelzik, hogy a kormány és az egész ország helytállt a katasztrófa kapcsán, és itt szeretném ezt én is megköszönni az ország minden lakosának, aki ezt elõsegítette.
Önnek pedig, aki kétkedik az eredményeket illetõen, azt javaslom, hogy ha autóba ül, le tud menni, még részt tud venni Kolontáron az ünnepségen és Devecseren az emlékezésen, és meggyõzõdhet arról, hogy az emberek nagy többsége elégedett azzal (Az elnök a csengõ megkocogatásával jelzi az idõkeret leteltét.), ami az elmúlt egy évben történt a katasztrófa kapcsán.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)