A felügyelet az Országgyûlés döntésének köszönthetõen alkotmányos szerv, és ekként az Országgyûlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Tekintettel arra, hogy elõdöm a 2009-es évrõl tartott beszámolója kapcsán kitért a 2010-es év elsõ felének eseményeire is, illetve hogy engem 2010. július 1-jével nevezett ki a köztársasági elnök a felügyelet elnökévé, elsõsorban a hivatali mûködésemre esõ idõszak fontosabb fejleményeivel kívánok foglalkozni.

Amikor önöket a felügyelet mûködésével kapcsolatban tájékoztatom, akkor úgy gondolom, elsõsorban nem önmagunkról, saját teljesítményünkrõl kell számot adnom, hanem annak a környezetnek, annak az intézményrendszernek az állapotáról és összefüggéseirõl kell szólnom, amelyet elemzünk, szabályozunk, ellenõrzünk, amelynek a biztonságos, stabil, kiszámítható mûködéséért felelõsséget viselünk.

Természetes ugyanakkor, hogy a két tényezõ nem választható el mereven egymástól, hiszen a pénzügyi közvetítõrendszerrel kapcsolatos elemzõi, szabályozói, ellenõrzési munkánk egyben a saját tevékenységünkrõl alkotott értékítélet alapját is jelenti. A már több éve tartó, és egyre újabb fordulatokat vevõ globális gazdasági-pénzügyi válság ostromait a magyar pénzügyi szektor egészében hárítani tudta, de a küzdelem nyomai egyre kevésbé takarhatók el. Miközben a szektor egészében még stabil, az egyre nyilvánvalóbbá váló problémák és feszültségek a rendszer mûködõképességével kapcsolatos alapkérdéseket vetnek fel.

A hitelintézeti szektor mûködésének alapja, hogy kockázati és lejárati transzformáció biztosításával segíti a gazdaságban képzõdõ megtakarítások közvetítését a hiteligénnyel rendelkezõ gazdasági szereplõk számára. A rendszerben lévõ tõke ennek a kettõs transzformációs feladatnak megfeleltethetõ kockázatfelfogó képességét testesíti meg. Amennyiben nem képzõdik a szektor mûködése során kielégítõ jövedelem, akkor a kockázatfelfogó tõke létjogosultsága kérdõjelezõdik meg. A jövedelemképzõdés tehát nem egy ágazat belügye, hanem az egész gazdaság finanszírozásának kulcskérdése. A jövedelemképzõdés döntõ tényezõje a rendszer tõkegyarapodásának, megteremtve a feltételeket a tõke bõvüléséhez, ezáltal az alaptevékenység kockázatkezelõ képességének a fejlesztéséhez.

Ez egy nagyon fontos tényezõ, amit biztosítanunk kell abban az értelemben, hogy a közvetítõrendszer jövedelmezõen mûködhessen, a képzõdõ jövedelem pedig tõkeként a rendszerben maradhasson. Nem a magas jövedelmezõséget kell tehát támadni, hanem mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szektor tõkéjével szolgálja és betöltse társadalmi és gazdasági közszolgáltatási funkcióját. A pénzügyi közvetítõrendszer végsõ soron olyan éltetõ infrastruktúra a modern piacgazdaság számára, amely nélkül az nem képes hatékonyan és versenyképesen mûködni, amely nélkül nincs növekedés és jólét.

Elemzésem most következõ részében részletesen, intézményenként keresem erre a választ, a minõsítési szempontok értékelésén keresztül arra próbálok választ ad, hogyan tölti be a közvetítõrendszer eme feladatát. Az üzenet, amit szeretnék önöknek megfogalmazni jelen elõadásomban, az, hogy a közvetítõrendszer egészében véve stabil és hatékonyan mûködik. Ugyanakkor az alkalmazkodóképesség szélére sodródott az elmúlt években, és ennek következtében feladatait csak akkor tudja betölteni, ha további terheket nem rakunk rá, mert ezáltal csak az aktivitása fog csökkenni, ami korlátozza az alaptevékenység ellátásában ezt a rendszert.

Mi jellemzi tehát a pénzügyi közvetítõrendszer egyes szereplõinek helyzetét a válság mai szakaszában a fenti megjegyzések elõrebocsátása mellett? Nézzük elõször a hitelintézeteket! A hitelintézetek a hitelezési portfólió szerkezetének alakulásával leképezik a válság hatásait. Mind a vállalati, mind a lakossági szegmensben folyamatos romlás tapasztalható az elmúlt években. A vállalati szegmensben a hitelportfólió minõségének romlása egyértelmûen a gazdasági visszaesés, a vállalati csõdhelyzet kedvezõtlen alakulásának a következménye. A lakossági hitelezési portfólió alakulása is hasonló képet mutat. A gazdasági létbizonytalanság, a munkanélküliségi helyzet változása visszatükrözõdik a hitelállományok minõségében, a devizában nyilvántartott eszközök minõsítésében pedig fajsúlyos szerepet játszik az árfolyamok példa nélküli erõsödése az ebben rögzített hitelek vonatkozásában.

A bankrendszer a hitelállomány minõsítése során értékvesztés és céltartalék képzése érdekében a 2010. évben mintegy 400 milliárd forinttal rontotta eredményességét. Mindezek mellett a jövedelemképzésre alapvetõ hatást gyakorolt a válság közvetett terheihez való hozzájárulást kifejezõ bankadó mértéke is, amely a fent jelzett közvetlen veszteségviselés mintegy harmadát képezte le.

A válság irányította rá a figyelmet a likviditás jelentõségére. Hitelintézeteink likviditása stabil, fizetési kötelezettségeiknek mind forintban, mind devizában eleget tudnak tenni. A stabil helyzet megemlítése mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a hitelezési tevékenység visszaszorulása során felszabaduló likvid források, elsõsorban a likvid devizaforrások az anyabankok által visszavonásra kerülnek. A likviditás szempontjából ugyancsak kedvezõtlen jelenség, hogy hiányoznak a gazdaság finanszírozásához szükséges hosszú lejáratú források mind forint-, mind devizaalapon. Mindezek miatt a közeljövõben bevezetésre kerülõ likviditásszabályozási eszköztár fokozott figyelemben kell hogy részesítse az intézményi szintû forint- és devizalikviditást mind rövid, mind középtávon.

A hitelintézetek tõkehelyezte is stabil. A tõkemegfelelési mutatók magasak, és a rendelkezésre álló tõke nagy része a legjobb minõségû, bármikor hozzáférhetõ tõkeelemekbõl áll. Ezt jól demonstrálja az európai bankhatóság által 2011 elsõ félévében végzett európai szintû stresszteszt, amely vizsgálat során a 91 részt vevõ bank közül a legnagyobb magyar bank eredményével dobogós helyezést ért el. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül itt sem azt a tényt, hogy a válságot követõ szabályozási elképzelések a bankrendszer tõkehelyzetének radikális megerõsítésére irányulnak, ezért ma még létezõ relatív elõnyünk a tõkestruktúrában a jövõben várhatóan csökkenni fog.

A jövedelmezõség alacsony szintje melletti korlátozott belsõ tõkeképzõdés különösen sebezhetõvé teheti a hitelintézetek helyzetét a szabályozási kihívások keltette tõkeszükségletért folyó harcban. Mindezek mellett a meglévõ tõketartalékok a válságban gyorsabban olvadnak el, ezért kulcskérdés hitelintézeteink számára, hogy milyen hatékonyan képesek ledolgozni a korábban említett portfólió-minõséggel kapcsolatos kihívásokat.

Nem tekinthetünk el a magyarországi hitelintézetek tulajdonosi helyzetének az elemzésétõl sem.

(10.00)

Bár egyértelmûen kimondható, hogy a hitelintézetek tulajdonosi körei mindvégig kiálltak, sõt támogatták hazánkban mûködõ érdekeltségeiket, ez a támogatási képesség és akarat függvénye saját lehetõségeiknek és üzleti elképzeléseiknek. Mivel hitelintézeteink tulajdonosai is egyre erõsödõ nemzetközi kockázatoknak vannak kitéve, másrészt a korábban saját kormányaiktól kapott mentõ tõkeinjekciók visszafizetését is meg kell kezdeniük, megnehezül külföldi leányvállalataik tõkéhez juttatása, anyavállalat általi támogatásuk, ami a magyarországi üzleti aktivitás részleges csökkentését is elõrevetítheti.

A hitelintézeti szektor összesített helyzete tehát még stabil, de úgy tûnik, hogy a rendszer terhelhetõsége a végsõ határoknál van. A rendszer alkalmazkodóképessége gyors és hatékony, de ez a fenti tényezõk mellett talán egy visszafogottabb, kevésbé kockázatvállaló, alacsonyabb tõkefelhasználó állapot felé való elmozdulást válthat ki.

Alapvetõ gond, hogy a már ma is alacsonyabb szintû hitelezési aktivitás a továbbiakban is jellemzõ marad, és a hitelintézet nem végzi el a szerepébõl adódó kockázat- és likviditástranszformációs feladatát. Meggyõzõdésem ugyanakkor, hogy célunk kell legyen, hogy az állam által kívánt és meglépett gazdaságszerkezeti átalakítás, gazdaságmegújítás és gazdaságélénkítés a hitelintézeti üzleti aktivitás kiegészítésével, támogatásával, a hitelintézetek aktív szerepvállalásával valósuljon meg.

A hitelintézeteken belül sajátos szerepet töltenek be a szövetkezeti hitelintézetek. A válság látszólag kevésbé érintette õket, devizakitettségük alacsony, tõkehelyzetük, jövedelemtermelõ képességük a bankokhoz képest kissé magasabb, ennek ellenére üzleti aktivitásuk mind a betétgyûjtõ, mind a kihelyezési oldalon érdemben nem nõtt. A szövetkezeti hitelintézetek szerepe ugyanakkor megkerülhetetlen, különösen a vidéki Magyarország életében, a kisebb térségek gazdasági kapcsolataiban, munkahelyteremtésben, a vidékfejlesztésben, a kisvállalkozások, köztük a családi vállalkozások finanszírozásában. Sokkal jobban ki kellene tudnunk használni a bennük rejlõ üzleti potenciált, a szövetkezeti formában rejlõ elõnyöket, a helyi közösségek egymást ismerõ, egymást ellenõrzõ, egymásban bízó és támogató, akár üzleti alapon is hatékonyan mûködtethetõ intézményeit.

A szövetkezeti forma megtartása ugyanakkor összhangba kell hogy kerüljön az e szektort szintén érintõ tõke- és likviditásszabályozási rezsimmel. Ezért elkerülhetetlen, hogy elinduljon az e körbe tartozó intézmények sokkal szorosabb integrációja, amely lényegét tekintve így az egész szektor számára koordinált és egységes tõke-, likviditás-, kockázatkezelési, termékfejlesztési és informatikai rendszer kiépülése felé kell hogy mutasson. Tehát a szövetkezeti hitelintézetek egész helyzetét át kell tekintenünk, és ebben a vonatkozásban a felügyelet is jogszabály-módosítási javaslatokkal szeretné elérni azt, hogy a rendszer megerõsödjön, a szövetkezeti forma megmaradjon, és egy sokkal koordináltabb együttmûködés valósuljon meg az intézetek között.

A pénzügyi vállalkozások - akár az egyes hitelintézeti csoportokhoz kapcsolódóan, akár azoktól függetlenül - különleges szerepet vállaltak a válság elõtti hitelexpanziós idõszakban. Bár rendszerkockázati elemeket mûködésük nem hordoz, fokozott odafigyelést követel meg a válság terheinek kezelése, elsõsorban tõkehelyzetük romlása következtében. Feladatunk a pénzügyi vállalkozások helyzetének folyamatos nyomon követése és a szükséges felügyeleti intézkedések idõben való meglépése.

Hasonlóan ellentmondásos a biztosítási szektor helyzete is. A biztosítótársaságok üzleti aktivitása a díjbevétel elemzése alapján gyakorlatilag stagnált az elmúlt években. A díjbevételt megvizsgálva látható, hogy nem életágban a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás adja az állomány nagy részét. Életágon a biztosítási termékek döntõ része a befektetési egységekhez kapcsolt, úgynevezett unit-linked típusú biztosításokhoz köthetõ, amelyek inkább tekinthetõk befektetési jellegû termékeknek, mint kockázati biztosításoknak.

Több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a mi biztosítási piacunk nemzetközi összehasonlításban vajon alul- vagy túlbiztosítottnak tekinthetõ, illetve hogy milyen lépéseket lehetne tenni a biztosítók üzleti szerepvállalásának növelése érdekében. Bár összességében valószínûleg a magyarországi biztosítottság szintje mind élet-, mind nem életágban a környezõ országok fejlettségi szintjéhez viszonyítva hasonló szintet tükröz, vannak teendõink a biztosítási termékek transzparenciáját, megérthetõségét tekintve, valamint a szolgáltatások ügynöki, közvetítõi hálózatának mûködését illetõen.

Itt is megállnék egy pillanatra; a közvetítõi iparág teljes átgondolására is szükség van. Nagyon fontos lenne, hogy a közvetítõk piacra lépésének feltételei egységesüljenek, a különbözõ szakmai követelmények, végzettségi, képzettségi követelmények úgyszintén, hogy egyértelmû legyen a piac számára, hogy a közvetítõk kiknek a megbízásából, kiknek a felelõsségével vállalnak közvetítést, és mindezt egy transzparens javadalmazási jutalékrendszer is alátámassza.

A biztosítási szektor tõkehelyzete tehát stabil, szolvenciamutatói nemzetközi összehasonlításban is jók. A biztosítókra vonatkozó szabályozási változások azonban a bankrendszerhez hasonlóan át fogják rendezni a társaságok tõkekövetelményét, ami várhatóan a rendszer tõkeszükségletének kismértékû emelkedését eredményezi. Egyes biztosítóknál a korábbi évek során megképzõdött tõketartalékok várhatóan osztalékágon el fogják hagyni az országot. Az osztaléktranszferben szerepet játszik a meghatározó biztosítók tulajdonosainak érdeke, hogy a válság során saját államuktól kapott támogatást visszafizessék. A biztosítók likviditása is rendben van, hagyományosan a hosszabb lejáratú forrásaikat helyezik ki hasonló vagy rövidebb lejáratokra.

A biztosítók nagyon fontos finanszírozói az államháztartásnak és a gazdaságnak. A szuverén adósságválság okozta bizonytalanság, az államok adósságpapírjainak átminõsítése, illetve az eszközök értékelésének megváltozása strukturális átrendezõdést eredményezhet a biztosítók befektetéseinek kockázati és lejárati szerkezetében, ami kedvezõtlen következményekkel járhat hagyományos finanszírozói magatartásuk szempontjából.

A magyar tõkepiac mérete kicsi, az értékpapírok keresleti, kínálati viszonyainak alakításában meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi tendenciák. Bár a részvénypiac kibocsátói szereplõi a magyar gazdaság nemzetközileg is jegyzett csúcsszereplõi, a piac egészére mégsem a gazdaság belsõ fundamentumai gyakorolnak alapvetõ hatást, tekintettel arra, hogy a rendszerváltást követõ privatizáció nem pénzügyi, hanem szakmai, stratégiai befektetõ bevonásával történt. A tõkepiac jelentõsége mindvégig háttérben maradt a hitelintézeti közvetítéshez képest.

A magyar tõkepiacon mûködõ befektetési szolgáltatók helyzete összességében kedvezõ képet mutat. A piac szolgáltatói alapvetõen nem saját számlára, hanem bizományosi megbízás formájában dolgoznak, ezért saját kockázatot csak korlátozott mértékben vállalnak. Tõkehelyzetük ezért többnyire stabil, és a válság során sem romlott jelentõsen.

A szolgáltatás bizományosi formájához kapcsolódóan az értékpapír-elszámolási rendszer is biztonságot hordoz, partnerkockázatot nem vállalnak, ügyfélhitelezést is csak nagyon ritkán végeznek. Jövedelmezõségük a forgalomarányos jutalékbevételek függvényében alakul. A befektetési szolgáltatók viszonylag kedvezõ pozíciója azonban nagyon ingatag talajon nyugszik. A tõkepiacon lejátszódó globalizációs tendenciák különösen érzékenyen érintik a nemzetközi tulajdonosi vagy nemzetközi stabil partnerkapcsolatokkal nem rendelkezõ társaságokat.

Feltételezhetõ, hogy a szabályozott piacok közötti szorosabb együttmûködés, a kereskedési és elszámolási rendszerek globális sztenderdizálódása további átrendezõdésekhez fog vezetni a szektor szereplõi között. A befektetési szolgáltatóknál fogyasztóvédelmi szempontból különösen az internetes kereskedési platformokat mûködtetõ befektetési szolgáltatók jelentenek most különleges figyelmet, amelyekre nekünk is jobban oda kell figyelni.

A felügyelet vezetésének az új kihívásokra adott egyik lényeges válasza a napi felügyelési gyakorlatban, illetve a szervezetben végrehajtott jelentõs változtatások, amelyek közül kiemelem: a felügyelésnek újfent fontos eszközévé váltak a helyszíni vizsgálati szakaszokat is tartalmazó átfogó vizsgálatok, az országhatárokon átnyúló tevékenységet folytató pénzügyi intézmények felügyelését ellátni hivatott felügyeleti kollégiumban való részvételünk, a felügyeleti vizsgálati és jogérvényesítési folyamatok teljes szétválasztása, a fogyasztóvédelmi vizsgálatok elindítása, és a pénzügyi stabilitási tanács keretei között szorosabbra fogtuk együttmûködésünket a pénzügyi politikáért felelõs Nemzetgazdasági Minisztériummal, valamint a monetáris politikáért és a rendszer egészének stabilitásáért felelõsséget viselõ jegybankkal.

Tisztelt Országgyûlés! Mi okozza a legnagyobb sérülékenységet a magyar pénzügyi közvetítõrendszer számára? A korábban kifejtett és alapvetõen a prudenciális szempontok köré csoportosítható problémák mellett, nem elhanyagolhatóan a válság hatásainak kivédésére irányuló törekvés miatt a közvetítõrendszer fogyasztókkal való kapcsolata a legérzékenyebb sérülékenységet hordozó elem.

A pénzügyi szektor legfontosabb tõkéje a beléhelyezett bizalom. Amennyiben a fogyasztók jelentõs része csalódottá válik a kínált termékek, a nyújtott tájékoztatás, a biztosítási kötvény apró betûi között elrejtett és csak késõbb felfedezett korlátozó feltételek miatt, akkor az oly fontos fogyasztói bizalom elkezd megrendülni.

(10.10)

A fogyasztói bizalom erodálása egy idõ után a pénzügyi rendszer stabilitását is veszélyeztetõ tényezõvé válhat, amelyet az állam nem engedhet meg. A csalódott fogyasztók ugyanis elkerülik a pénzügyi szektort, amely így viszont nem lesz képes gazdasági rendeltetésének ellátására, a gazdaság fejlõdésének finanszírozására, a szükségletek kielégítésének segítésére, biztonság nyújtására, az öngondoskodás támogatására. Az erõs, kikezdhetetlen bizalom a pénzügyi szektor számára az éltetõ oxigén, ha az nincs vagy kevés van belõle, akkor a szektor - és vele együtt a gazdaság - nem tud megfelelõen mûködni.

A pénzügyi intézmények és a fogyasztók között komoly egyensúlytalanság áll fönn erõviszonyokban, jogi és pénzügyi felkészültségben, sokszor a kockázatok megértéséhez szükséges matematikai készségekben, a fogyasztónak tehát egyfajta állami segítõ kézre van szüksége, hogy ezt az aszimmetriát ellensúlyozni lehessen. Az állam a fogyasztóvédelmi hatósága révén részletes, pontos és a kockázatokra is kiterjedõ tájékoztatást követelhet meg, a pénzügyi termékek árainak, díjainak átláthatóságát, más termékekkel való összehasonlíthatóságát írhatja elõ, méltányos és érdemi panaszkezelést kényszeríthet ki a szolgáltatóktól, egyben megteremtheti a bíróságon kívüli gyors és költségmentes, pártatlan vitarendezés kereteit is.

Így jutunk el ahhoz a megváltozott paradigmához, amelyben a prudenciális szempontok és a pénzügyi fogyasztóvédelem sokkal inkább egymást kiegészítõ, komplementer funkcióként fogható fel, ellentétben a prudenciális felügyelést és annak célját, az erõs jövedelemteremtõ képességet a hatékony fogyasztóvédelemmel szembeállító korábbi felfogással. Az erõs, jól mûködõ, fogyasztóbarát szektor hosszú távon az iparág és a nemzetgazdaság érdeke is. Nincs tehát ellentmondás a felügyelet prudenciális és fogyasztóvédelmi funkciói között: a jövedelmezõség és a fogyasztóvédelem nem egymást kizáró okok. A felügyelet ebben a felfogásban õrködik a fogyasztók érdekeinek védelme fölött, így számos jogszabályi kezdeményezéssel élt: a deviza-középárfolyam alkalmazása; az ügyfél számára hátrányos egyoldalú szerzõdésmódosítás korlátozása; késedelmes törlesztések esetén a bank által felszámítható késedelmi kamatok korlátozása; fogyasztóvédelmi felelõs kötelezõvé tétele az intézményeknél.

A felügyelet általános, a pénzügyi fogyasztókat érintõ ajánlásokat fogalmazott meg, vezetõi körlevelekben hívta fel a jó és kívánatos, fogyasztóbarát gyakorlatok alkalmazására az intézményeket. Honlapján a világon egyedülálló hitel- és betétválasztó programot helyezett el, amelyek ma már nemcsak a felügyelet honlapján, de több mint száz pénzügyi szolgáltató honlapjáról egyetlen kattintással elérhetõk. Az árfolyamgátról szóló törvény életbelépését megelõzõen olyan kalkulátort dolgozott ki és tett mindenki számára hozzáférhetõvé, amelyet az elmúlt 8 hétben több mint 100 ezren kerestek fel, hogy kiszámolják, mit jelentene számukra a 3 éven keresztül rögzített árfolyamon való törlesztés.

Megteremtettük vidéki jelenlétünk alapjait is: 8 megyeszékhelyen fogyasztóvédelmi tanácsadó irodákat mûködtetünk civil szervezetekkel, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a megyei kormányhivatalokkal közösen a pénzügyi fogyasztóknak. Ezzel a Budapesten mûködõ felügyelet és a Pénzügyi Békéltetõ Testület mellett az intézményes pénzügyi fogyasztóvédelem országos hálózattá szélesedik ki Magyarországon, reményeink szerint egyre több nagyvárosban. A pénzügyi fogyasztóvédelemnek elengedhetetlen eszköze a lakosság pénzügyi ismereteinek bõvítése, amelyhez a felügyelet rendszeres kiadványokkal, illetõleg az ismeretterjesztés egyéb eszközeivel járul hozzá. Fontos lépés lenne ebben a sorban a pénzügyi tárgyú oktatás iskolarendszerû megteremtése.

Tisztelt Országgyûlés! Napjainkban a pénzügyi szabályozás - összhangban a felügyelt pénzügyi piacok, intézmények nemzetközileg érvényesülõ sajátosságaival - olyan keretjellegû formát ölt, amelyen belül a különbözõ felügyeleti hatóságok kapnak felhatalmazást a konkrét tartalmi feltételek meghatározására. Ez teremti meg a hatékony és a gyors reagálás képességét a piaci folyamatokat és viszonyokat legjobban ismerõ felügyeleti hatóságok számára. Másképp megfogalmazva: egyértelmûen látszó tendencia, hogy a stratégiai irányok a törvényekben kerülnek rögzítésre, a stratégiai kérdéseket nem érintõ végrehajtási, illetve technikai jellegû részletszabályozás viszont a rendeleti jogkörrel felruházott felügyeleti szabályozó hatóságok kompetenciája, mindig az adott törvényi felhatalmazások alapján.

Ez a nemzetközi tendencia figyelhetõ meg az Európai Unió szabályozási rendszerében is. A Bizottság javaslatára a Tanács és a Parlament által együtt jóváhagyandó pénzügyi szabályozási keretjogszabályok hatalmazzák fel a 2011 óta hatóságként mûködõ Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, az Európai Biztosítófelügyeleti Hatóságot és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot arra, hogy rendeletalkotási jogával kitöltse a jogszabály biztosította keretet. Az élet arra szolgáltat egyre több és több bizonyítékot, hogy a gyorsan változó piaci környezetben a piaccal kapcsolatban álló, róla információval rendelkezõ, tapasztalattal bíró és egyben elsõdleges felelõsséget viselõ felügyeletek rugalmasabban és hatékonyabban képesek a stratégiai irányok mentén a részletkérdések technikai szintû szabályozását elvégezni.

Mi is ebbe az irányba indultunk, amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérõl szóló 2010. évi CLVIII. törvény olyan új feladatokat határozott meg és olyan eszközöket biztosított ennek érdekében a felügyelet számára, amelyek az intézmény alkotmányos szintre emelésével, a rendeletalkotási jog megadásával összhangba hozta a hazai felügyeleti rendszert az európai irányokkal. E felhatalmazás mentén szeretnénk a jövõben is tovább dolgozni, s a változó szabályozási feltételrendszerhez igazodva a felügyelet rendeletalkotási jogkörét további tartalmi elemekkel bõvíteni, ezáltal gyorsabb, hatékonyabb, rugalmasabb és preventívebb fellépési lehetõséget biztosítva számára. A lényeg tehát, hogy a felügyelet megkapta a rendeletalkotási lehetõséget, de ezt tartalommal szeretnénk kitölteni. Talán az elõadásom vége felé könnyedebb megfogalmazással is élnék: vannak fogaink, de igazából rágni szeretnénk.

Tisztelt Országgyûlés! A pénzügyi válságból való kilábalás, a szektor stabilitásának és biztonságának megõrzése alapvetõ stratégiai kérdés. A gazdaság fellendülése, a vállalkozások finanszírozása csak egy egészséges, kevéssé sérülékeny, tõkeerõs, egyben általános bizalmat élvezõ pénzügyi szektorral elképzelhetõ, ezért kell mindent megtennünk. A felügyelet saját felelõsségi körében, megerõsített eszközrendszerrel kész mindent elkövetni e célok megvalósítása érdekében. Kérem ehhez a tisztelt Országgyûlés támogatását, egyben éves jelentésem elfogadását.

Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage