SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselõcsoportja részérõl: Köszönöm szépen a lehetõséget. Tisztelt Képviselõtársaim! Összességében az elején szeretném leszögezni, úgy látjuk mi is, hogy komoly elõrelépések történtek a pénzügyi rendszer felügyelete terén, az elmúlt 20 évhez képest mindenképpen, ám sajnos azt látjuk, hogy a felügyelet továbbra is inkább az események után kullog, a szabályozási környezet pedig továbbra sem védi kellõképpen a hiteleseket, úgyhogy az egész képet nézve azt látjuk, továbbra sem sikerült lépéseket tenni a spekulatív gazdasági rendszer leváltása érdekében. Mindez különösképpen aktuális annak a fényében, hogy Magyarországon milyen katasztrofális a hitelesek helyzete, milyen állapotban van a bankrendszer és a pénzügyi rendszer maga, de hogy egy tegnapi eseményre utaljak, a spekulánsok magyar származású atyamestere is most már egyértelmûen kiállt a spekulatív gazdasági rendszer megdöntése mellett, amikor is felszólalt a Wall Street-i tüntetõk támogatása mellett, ami egyértelmûen jelzi, hogy komoly változásokra lehet számítani a globális gazdasági rendszer újraszabályozása érdekében, irányában. Mi javasoljuk mindenképpen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is ebben az irányban tájékozódjék, mert ami eddig történt, sajnos nem elégséges.
Szeretném leszögezni azt, hogy egyetértünk abban a felügyelet elnökével, hogy a pénzügyi rendszer elsõdleges célja a gazdaság szolgálata, a vállalkozások mûködéséhez szükséges pénzügyi struktúra biztosítása kell hogy legyen, mint ahogyan abban is egyetértünk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a kiemelt célja a fogyasztók, azaz a hitelesek védelme kell hogy legyen. Szeretném azt is hozzátenni, hogy még abban is egyetértünk, hogy a hitelszövetkezeteknek egy határozottabb szerepet kellene biztosítani a pénzügyi rendszer mûködésében, elnézve azonban az elmúlt hetek nyilatkozatait, hangot kell adnom abbéli félelmemnek, hogy sajnos tartunk attól, hogy a hitelszövetkezetek támogatása örvén Fidesz közeli vállalkozók térnyerése, állami pénzen támogatott piacvásárlása zajlik majd.
Üdvözöljük azt, hogy az alkotmányban rögzített kiterjesztett jogkörökkel rendelkezõ pénzügyi felügyelet jött létre, mint ahogyan azt is üdvözöljük, hogy a pénzügyi felügyelet és maga a kormány is az LMP hitelvédõ, hitelesvédõ csomagjából néhány elemet átvett. Idézve a jelentésbõl: a felügyelet javaslatait fogadta el az Országgyûlés, amikor például az MNB hivatalos devizaárfolyama alapján történõ átváltást írt elõ a hitelezõ intézmények számára. Ez egy olyan intézkedés, amelyet az LMP is javasolt itt az Országgyûlésben.
Üdvözlendõnek tartjuk a pozitív adóslista intézményét, a közjegyzõi ellenjegyzés költségeinek a lefaragása irányába tett lépéseket, mint ahogy a végrehajtási rendszer újraszabályozása érdekében tett lépéseket is fontos lépéseknek tartjuk. Kiemelnénk az online brókercégek elleni határozott fellépést, nézve azonban az e területen elérhetõ hirdetések számát, egyelõre az látszik, hogy ennél sokkal többre van szükség ezen a területen is. Összességében tehát történtek elõrelépések, ám a felügyelet így sem tudta ellentételezni a kormány ámokfutását a spekulatív gazdasági rendszer felé.
Lássuk akkor a részleteket! Sajnos, a 2011-es fejlemények azt jelzik, hogy a felügyelet továbbra is reaktív szerepben kullog az események után. Ha 2011-re az új alkotmány révén kiszélesedik a felügyelet jogköre, és így megerõsödik a felügyelet pozíciója, akkor lehetõség lenne arra, hogy a felügyelet az események elõtt járjon. Minderre már csak azért is nagyon nagy szükség van, mert komoly kockázatok vannak a bankrendszerben, a pénzügyi rendszerben, ezért szükség lenne egy nagyon is aktív hozzáállásra a felügyelet részérõl.
(11.40)
Engedjék meg, hogy a helyzet és a jelentés értékelése alapján néhány javaslatot tegyek a felügyelet mûködésére és a szabályozási környezet átalakítására vonatkozóan. Le kell szögeznünk, hogy sajnos 2011-ben a kormányzati intézkedések jelentik a legnagyobb kockázatot a pénzügyi rendszerben. Kíváncsian várjuk majd, hogy a 2011-es jelentés milyen mértékben foglalkozik ezzel a veszélyforrással, ugyanis a kormány kiszámíthatatlan intézkedései a pénzügyi rendszer és a pénzügyi rendszer szereplõire, a hitelesekre is nagyon negatív hatást gyakorolnak. Egyrészt a hitelintézetek markában maradó, szorult helyzetû hitelesek kilátásai romolhatnak azáltal, hogy fokozódnak a kockázatok, mint ahogy a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási helyzete is romolhat azáltal, hogy drágul a hitelekhez való hozzáférés.
Lássuk akkor részletesebben, hogy milyen kockázatokat, milyen idõzített bombákat rejtett el a kormányzat a bankrendszerben, amelyekre a felügyeletnek mindenképpen oda kell figyelnie. Elõször is azt látjuk, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosítás sajnos továbbra is napi gyakorlat maradt. Az eddig megtett lépések sajnos nem elégségesek, és itt hivatkoznék a Legfelsõbb Bíróság egyik friss ítéletére a Partiscum Takarékszövetkezettel kapcsolatban, amely azt mutatja, hogy a bankoknak sajnos továbbra is lehetõsége van az egyoldalú szerzõdésmódosításokra. Az LMP véleménye szerint ez katasztrofális hatású lehet, és mindenképpen szükségesnek tartjuk azokat a kamatplafonra vonatkozó javaslatokat, illetve azokat a pénzügyi rendszer átalakítására vonatkozó javaslatokat, amelyek jobban védenék a kiszolgáltatott ügyfeleket ebben a környezetben.
A végtörlesztés egy következõ fontos kockázati tényezõ, amellyel egyrészt csak azok járhatnak jól, akik képesek most a párna alól hirtelen elõrántani több millió forintot, ráadásul azt látjuk, hogy a bankok olyan kamatokkal olyan forinthitel-konstrukciókat kreálnak, ami által még azok a hitelesek is, akik egyébként képesek élni a végtörlesztés lehetõségével, gyakorlatilag a cseberbõl vederbe esnek. Így azt látjuk, hogy a PSZÁF aktív szerepvállalására lesz szükség ebben a tekintetben is.
De hogyha a bankadó eszközét nézzük, akkor szintén komoly kockázatokat látunk. Maga a bankadó egyrészt elõzetes egyeztetés nélkül, sarcjelleggel lett kivetve, és ez jelentõsen rontotta magának az adónak a hatékonyságát, és fokozta az áthárítás lehetõségét. Szeretném újra leszögezni, hogy nekünk nem azzal van problémánk, hogy a pénzügyi rendszer határozottabban vállaljon részt a közteherviselésben, fõleg akkor, amikor a pénzügyek komoly segítséget kapnak az államtól a hitelválság túlélése érdekében, hanem inkább azzal van bajunk egyrészt, hogy kicsit koncepciótlan volt ennek a bankadónak a bevezetése, de még inkább azzal van problémánk, hogy ez a bankadó nem alkalmas arra, hogy magának a pénzügyi rendszernek a logikáját átalakítsa. Ezért mi mindenképpen azt támogatjuk, hogy a bankadó helyett egy spekulációs adó irányában lépjünk elõre. Azt gondolom, a felügyeletnek ezen a téren is bõven lenne mozgástere, fõleg, ha a nemzetközi helyzetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy most már egyre több vezetõ, intézmény, kormány áll ki egyértelmûen a spekulációs adó mellett, és most már a Bizottság is arról beszél, hogy európai szinten lesz spekulációs adó, ami gyökeresen eltér a bankadótól, és ami mellett az LMP is már gyakorlatilag másfél éve érvel.
Egy következõ komoly kockázati tényezõ a kormányzati eszközkezelõ terve. Egyrészt Orbán Viktor miniszterelnök úr szerint a kormány senkit nem hagy az út szélén, ehhez képest Varga Mihály nemrég azt nyilatkozta, hogy nem lesz újabb hitelesmentõ csomag. Márpedig a jelenlegi helyzet szerint - elnézve a kormánynak ezen a területen tett lépéseit - azt látjuk, hogy a hitelesek döntõ többsége sajnos az út szélén marad. Most ez a felügyelet és a pénzügyi rendszer szempontjából többek között azt is jelenti, hogy azok a rossz hitelek, amelyek jelenleg is részét képezik a bankrendszernek, továbbra is a bankrendszeren belül maradnak. Azaz nem lesz egy elvezetõ csatornája ezeknek a mérgezõ hiteleknek, ami komoly kockázati tényezõ a bankrendszeren belül.
Ezért mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy az eszközkezelõ helyett egy ingatlanalapot hozzunk létre, amely döntõ részben a bankok terhére nyújtana érdemi segítséget a bajba jutott hiteleseknek, és így többek között a bankrendszer egyik legsúlyosabb idõzített bombáját is hatástalanítani tudnánk. Végignézve a pénzügyi rendszer állapotán, azt látjuk, hogy a helyzet kritikus, és várhatóan tovább fog romlani, tehát fel kell készülni a válság elhárítására.
Összefoglalva az elõttünk álló és a felügyelet elõtt álló rendszerkockázatokat, azt látjuk, hogy - ahogy maga a jelentés is fogalmazott - a pénzügyi szektor szereplõinek kockázati besorolása kritikus. A jelentés 23. oldalán találkozhatunk azzal a helyzetfelméréssel, amely szerint a bankok fele jelentõs kockázatokkal terhelt, jelentõs kockázati besorolási státust kapott, míg az üzleti biztosítók kétharmada található a jelentõs kockázatokkal rendelkezõ besorolási kategóriában.
Ha továbbmegyünk, akkor a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban láttuk, hogy komolyabb vizsgálatok nélkül, hirtelen bukkanhatnak elõ csontvázak a szekrénybõl. Könnyen lehet, hogy további csontvázak vannak a pénzügyi rendszer szekrényeiben elrejtve, mint ahogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban láttuk a negatív reálhozamokat, vagy azt, hogy a beszedett tagdíjakat mûködési célokra fordították döntõ részben. Harmadrészt pedig újfent utalnék a kormányzati intézkedésekre, amelyek komoly idõzített bombákat rejtettek el a pénzügyi rendszeren belül, aminek a hatására a forintárfolyam is hullámvasúton közlekedett az elmúlt idõszakban.
Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebbõl? Elõször is fontosnak tartom azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kiálljon amellett, hogy szülessék egy új stresszteszt, egy új válságteszt a pénzügyi rendszerre vonatkozóan. Jelenleg ugyanis nem lehet tudni, hogy hol húzódik az a határ, ami után a hitelesek tömeges bedõlésével komoly bankcsõdökre lehet számítani. A forintárfolyam gyakorlatilag föld körüli pályára állt az elmúlt hetekben, nem lehet tudni, hogy az így elszabaduló forintárfolyam pontosan milyen hatást gyakorol a hitelesekre és ezen keresztül a bankrendszerre, ezért mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyértelmûen álljon ki egy újabb válságteszt, egy újabb stresszteszt mellett. Mint ahogy azt is kiemelten szükségesnek tartjuk, hogy a felügyelet sokkal aktívabban vegye ki a részét a pénzügyek újraszabályozásában, sokkal aktívabb szerepet vállaljon, mint az elmúlt 20 évben.
Ezért javasoljuk konkrétan, hogy bátrabban szemezgessen a PSZÁF az LMP pénzügyi javaslataiból. Még idõben meg kell lépni ezeket a lépéseket - nem esõ után köpönyeg jelleggel -, mint amilyen például a védett számlára vonatkozó javaslat, amivel meg tudnánk védeni a családoknak a fûtésre, illetve élelemre szükséges pénzét a bankoktól. Vagy ilyen a végrehajtási törvény szigorítása, a kamatplafon bevezetése, egy referenciaszinthez kötött kamatrendszer bevezetése, amit egyébként maga Szász Károly is támogatott nyilatkozataiban, vagy ilyen a spekulációs adó melletti kiállás vagy akár az ellenzéki pártok által egyöntetûen támogatott magáncsõd intézményének a bevezetése. Tehát ezek mind olyan intézkedések, amelyek mellett a PSZÁF is leteheti a garast, jogalkotási javaslatokkal bombázhatja a PSZÁF is az Országgyûlést, illetve saját rendeletalkotási jogkörében bizonyos lépéseket megléphet e javaslatok közül.
Az LMP szerint tehát rendszerváltás kell a pénzügyekben, az irracionális, válságok által megvert, virtuális pénzekkel kaszinózó és a tömegek elszegényedéséhez és a munkavállalók kiszolgáltatottságához vezetõ gazdasági rendszer megérett a leváltásra. Elnézve azonban a kormány teljesítményét ezen a területen és a kormány által lesöpört LMP-s javaslatok számát, világos, hogy a kormánytöbbségre nem lehet számítani ebben a munkában. Az LMP továbbra is kiáll a pénzügyek újraszabályozása mellett az emberek érdekében, és bízom benne, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére lehet majd számítani ebben a munkában.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)