VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. LMP-s képviselõtársam szavai arra ihlettek, hogy fölvessem azt, vajon miért utasították el olyan tartósan a szociális kártya bevezetését. Ez ugyanis egy olyan elektronikus fizetési eszköz lett volna, amely biztosította volna azt, hogy azok a segélypénzek, azok a százmilliárdok, amelyeket kifizet a magyar szociális rendszer éves szinten, azok ne italra, kábítószerre, félkarú rablóra, dohányárura, számos egyéb élvezeti cikkre legyenek elköltve, vagy ne éppen az uzsorásoknál kössenek ki, hanem ezek a pénzek alkalmasak lettek volna a képviselõ úr által fölvázolt célok elérésére, legalább a szociális segélyezettek körében. Ezt ugyanis nem lehetett volna másra költeni, csak alapvetõ létszükségleti cikkekre.
Nemzetközi példát is fölhoztunk annak idején, sajnos bizottsági szinten lesöpörték a javaslatunkat, el sem jutott a parlament elé. Hetven éve mûködik az Amerikai Egyesült Államokban a food stamp néven közismert program, ez aztán számos rendelkezést tartalmaz erre vonatkozóan. Úgy gondolom, megoldást nyújthatott volna a nemzetközi tapasztalatok átvétele arra, hogy ezt a problémát hatékonyan rendezni legyünk képesek, és ezt a szociális segélyezési rendszert gyakorlatorientáltan alakítsuk át, ne engedélyezzük azt a segélyezettek részére, hogy élvezeti cikkekre költsék a szociális kiadásokat. Ezeket a pénzeket ugyanis az adófizetõk nem arra szánták, hanem arra, hogy a legnagyobb szükséghelyzetben képesek legyünk segíteni.
Azt gondolom, ez egy elõremutató kezdeményezés lett volna, a visszaélések számát csökkentette volna, és mivel elektronikus fizetõeszközként került volna bevezetésre, ezért természetes módon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének is lett volna hatósági jogköre, feladata ezzel kapcsolatban. Azt, hogy miért lett elutasítva, és miért maradt egyedül a Jobbik ebben a kérdésben, a mai napig nem tudjuk.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)