Egyetértek Volner képviselõtársammal abban, hogy az alkoholizmus, a különbözõ szenvedélybetegségek nagyon komoly problémát jelentenek, és egyetértünk abban is, hogy erre a kormánynak komolyan oda kell figyelnie. Abban már nem értünk egyet, hogy erre az önök által javasolt intézkedés megoldás lenne. Ez konkrétan a segélyezettek döntéseibe lenne egyfajta olyan beavatkozás, ami nem a problémát orvosolja, nem azt a problémát orvosolja, hogy kevesebb ember legyen szenvedélybeteg, hanem csak egy látszatmegoldást kínál.

Ez valójában - visszaterelve a beszélgetést a vitára - nem magára a hitelválságra, arra a problémára pedig egyáltalán nem jelent megoldást, hogy mi van akkor, hogyha egy nem segélyezett számlájára megérkezik - teszem azt - a nyugdíj, aminek mondjuk, az egészét gyakorlatilag alapvetõ élelmiszerekre és gyógyszerekre fordítaná, ugyanakkor a bank ezt törlesztõrészlet címén egy az egyben leemeli. Én személyesen több olyan emberrel beszélgettem, akinek ilyen alapvetõ problémája van, és mi erre az esetre javasolnánk a védett számla intézményének a bevezetését.

Visszatérve, még a kamatplafon intézményét is szeretném hangsúlyozni. A másik probléma az, és említettem a vezérszónoki felszólalásomban is azt a pert, aminek nagyon nagy volt a jelentõsége, és amiben végül is a Legfelsõbb Bíróság azt hozta ki, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosításokra a bankoknak lehetõsége van. Mi azt gondoljuk, hogy ennek a korlátozásának az egyik eszköze lehetne az, hogyha egy kiemelt referenciakamathoz kötnénk a kamatozást, és csak és kizárólag ennek a referenciakamatnak a figyelembevételével lehessen megállapítani a költségeket, és csak és kizárólag ezt számolhassák el a bankok. Imígyen nem nyílna a bankoknak lehetõsége arra, hogy teljesen egyoldalúan módosítgassák a szerzõdéseket.

Köszönöm szépen.

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage