Ez egy olyan piac, ahol az árutermelõ a bejelentés telephelyének függvényében abban a megyében bárhol elmehet, és ilyen helyi piacon helyi termelõként részt vehet a kereskedelemben, valamint a bejelentett helyétõl számított 40 kilométeres körzetben is részt vehet a helyi termelõi piacokon. Ez azt is jelenti, hogy átnyúlik esetleges megyehatáron, ha netán a megye egy olyan pontján van, ahol a 40 kilométeres körzettel másik megyét is érinthet. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy Budapesten az ilyen megnyíló helyi termelõi piacokra bárki, aki az alanyi jogosultsággal, kistermelõi feltételekkel rendelkezik, megjelenhet. Így definiálni szeretnénk a helyi termelõi piac fogalmát az elõbb említettekkel.

De nagyon lényeges az a változtatás, amelyet javaslok, hogy általában a piacnyitás feltételét módosítsuk, ez esetben egyszerûsítsük. Tudunk arról, hogy a vásárok, a hetipiacok bármilyen nyílt vagy csarnoki rendszerben történt értékesítés feltételrendszere szigorú, egy bonyolult engedélyezési eljáráson keresztül kell hogy menjen a kérelmezõ szándéka, és csak ezután lehet majd megnyitni ezt a piacot.

Arra teszek javaslatot, hogy a helyi termelõi piac ebbõl az engedélyezési eljárásból kimaradjon, egész konkrétan úgy, hogy ne a hagyományos engedélyfeltételek birtokában üzemeltethesse, hanem csak bejelentési kötelezettsége legyen, majd pedig egyben a változtatás lényege, hogy a település helyi jegyzõje legyen az, aki ezt a bejelentést fogadja, és a bejelentés megjelölt helye szerint értékelje a helyi termelõi piacnyitási lehetõséget. Itt kapcsolódik ehhez az a javasolt felhatalmazásom a kormány felé, hogy rendeletben szabályozza, hogy milyen feltételi környezeteket kell majd minimális szinten figyelembe vennie a jegyzõnek.

Három bizottság is tárgyalta a benyújtott javaslatomat. Innen is merítek akkor, amikor felmerültek kérdések, hogy ezzel az élelmiszer-biztonság feltételeit teljesítjük-e, ha csak egy bejelentésre helyi termelõi piacok megnyílatnak. Igen, a törvénytervezetem nem tér ki az egyébként az élelmiszerek forgalmazására vonatkozó, egyébként tavaly már éppen a kistermelõi és a helybeni értékesítések miatt egyszerûsített élelmiszer-biztonsági feltételekre.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az a helyi termelõi piac, amelynek a megnyitására adok lehetõséget és a megnyitásának az egyszerûsített feltételeire adok lehetõséget, az rendszerint nem a szigorú jogszabályok betartásán alapul, és a piaci keresletet nem ez támasztja, hanem az a bizalom, ami ki szokott alakulni ezeken a hagyományos, kis piacokon az eladó és a leendõ vevõ között. Egyszerûen arról van szó, hogy ismerik a termelõt, megfoghatónak, kézzelfoghatónak látják, netán ismerik a termelés helyét, környezetét is, és azt is tudják róla, hogy rendszeresen jó minõségû kistermelõi élelmiszert állít elõ, és nem érdekli a vevõt az, hogy vajon a nagyüzemi rendszerekben rendszeresített HACCP nagyon szigorú élelmiszer-biztonsági feltételeket nem tartják be ezen kistermelõi környezetekben általában - ez nem érdekli. Õt az érdekli, hogy a biztonsági garancia maga az, hogy ezeket az élelmiszereket az elõállító is fogyasztja, hiszen innen van neki esetlegesen olyan tudása, hogy az így elõállított élelmiszert és esetleges többletmennyiséget értékesíteni tudja a kis piacokon, tehát a bizalom nagyon fontos ebben az esetben. Tudjuk ennek a hangulati részét, hogy ezeken a kistermelõi piacokon inkább ez dominál. Ezért - mint említettem - az élelmiszer-biztonsági feltételek betartatásra kerülnek, de természetesen a vevõt a termék minõsége, különlegessége és a termelõ, esetlegesen a gazda személye, annak ismerete sokkal inkább érdekli.

Felmerültek olyan kérdések, hogy vajon a természetes személyeken kívül mások, netán társas vállalkozások is megjelenhetnek ezen a piacon, valamint hogy egyéb termékek az élelmiszereken kívül, mondjuk, kézmûvesipari termékek, szövetipari termékek, kerámiatermékek is megjelenhetnek-e majd ezen a piacon. Véleményem szerint nem, mégpedig azért, mert ezen termelõk részére, mind a társas vállalkozások részére - elismerve, hogy õk is döntõ többségében itt Magyarországon magyar élelmiszert állítanak elõ -, számukra jelenleg is nyitott az a piaci rendszer, ami bármelyik városban történõ megjelenést lehetõvé teszi, és ha netán olyan erõsséggel rendelkeznek ezek a családi, társas vállalkozások, hogy tartósan tudnak biztosítani élelmiszert nagyobb bolti rendszereknek, akkor nyilvánvalóan a bolti, netán a szupermarketi értékesítésben is részt vehetnek.

(14.00)

Itt hangsúlyozni szeretném, hogy a már létezõ és még az elõzõ kormány alatt meghozott 52/2010. FVM-rendeletben megfogalmazottak logikáját visszük tovább és egyszerûsítjük le, amikor is egyértelmûvé tesszük, hogy a természetes személyeknek szeretnénk kinyitni ezt a piacot; azon természetes személyeknek, akik maguk által megtermelt élelmiszert, élelmiszer-alapanyagot vagy maguk által begyûjtött élelmiszert vagy élelmiszer-alapanyagot árusítanak, vagy ezen élelmiszer-alapanyagok feldolgozott változatát szeretnék piacra, erre a most definiálandó helyi termelõi piacra eljuttatni.

Nyilvánvalóan, mint említettem, a kézmûipari termékeseknek is ez a lehetõség a jelenleg mûködõ piacszabályozási rendszerben megvan, és élnek is ezzel a lehetõséggel, rengeteg kirakodóvásárt, hetipiacot látunk, ahol a hagyományos népi iparmûvészet keretébe sorolt termékek megjelenhetnek. Az elõterjesztõi szándékom nem erre irányul, hanem még egyszer hangsúlyozom: a természetes személyek által, maguk által termelt élelmiszerekre.

Hogy itt megemlítsem, mert kérdésként felmerült bizottsági ülések alkalmával is, hogy mennyiben lehet garantálni azt, hogy a viszonteladók innen kikerüljenek, illetve hogy tényleg a termelõk a maguk által termelt élelmiszert adják el: ez egy akut probléma. Jelenleg egy akut probléma, pontosan tudjuk, hogy például sajnos idõnként az õstermelõi kategóriába beférkõznek olyanok, akik igazából nem õstermelõk, hanem árukereskedelemmel foglalkoznak, és megjelennek egy-egy piacon.

Pontosan ezért tartottam nagyon fontosnak azt a kecskeméti kezdeményezést, ahol a helyi fogyasztóvédõk és gazdaegyesület egy logo- és jelvényrendszert alakított ki. Azon eladók közül, akik megjelennek a jelenleg mûködõ heti nagypiacon Kecskeméten élelmiszer-eladás céljából, csak azoknak adnak át az egyesület által jelzett logót és jelvényt, akikhez elõzõleg ez a civil egyesület kiment, és megvizsgálta, hogy ez a gazda tényleg területtel, földdel rendelkezik, megfelelõ termelõi kapacitása van hozzá, látszik egy kulturált élelmiszer-elõállító, -feldolgozó háttérbázisa - ez családi gazdasági környezetben is lehetséges természetesen -, és ez valóban a saját maga által megtermelt terméket hozza hétrõl hétre a piacra. Nagyon pozitív a visszajelzés. Amely eladók ilyen jelvényt és jelrendszert használhatnak az utóbbi három hónapban Kecskeméten, nagyon komolyan megnövekedett a kereslet a termékeik iránt. Egyértelmûvé vált: a fogyasztók biztosak akarnak abban lenni, hogy elsõsorban magyar terméket, másodsorban pedig magától a termelõtõl származó terméket szeretnének megvenni.

Ezzel egyben arra is szerettem volna utalni, hogy az így megnyíló helyi piacoknál nagyban számítunk, számítok a helyi civil szervezõdésekre. Itt említettem a kecskemétit, de bárki találhat ki más modellt, hogy hogyan garantálja, hogyan üzeni meg a fogyasztóknak, hogy itt tényleg a klasszikus megyebeli vagy a 40 kilométeres körzetben lévõ természetes személyû termelõk egyszerû és természeti környezetben elõállított élelmiszerét fogja vásárolni. Nem kérdéses, hogy ezzel egyben üzenjük azt is, hogy felesleges szállítási útvonalakat kapcsoljunk ki, felesleges adalékanyagot - ami a tartósításra vagy a színezékekre vonatkozik - ne tartalmazzon, és ezek a magánkörnyezetben elõállított élelmiszerek rendszerint nem is tartalmaznak. Tehát egy nagyon komoly üzenet, hogy igen, ilyen élelmiszernek is el kell jutni a piacra.

A kormány ez irányú szándéka egyértelmû, tavaly jó néhány lépésben próbáltuk meg egyszerûsíteni a magyar élelmiszerek piacra, de pontosabban a fogyasztóhoz való eljutását. Sokan emlékeznek rá, még a közbeszerzési törvényt is módosítottuk emiatt. Azt gondolom, hogy a kormány ez irányú szándékával teljesen összehangolt ez a következõ lépés, amikor a célkitûzés természetesen a jó minõségû magyar élelmiszerek minél rövidebb úton való eljuttatása a fogyasztói közönséghez. Hála istennek, a magyar fogyasztói közönség minden statisztikai mérésünk szerint továbbra is mintegy 85 százalékos mértékben szeretne magyar terméket vásárolni. Amikor megkérdeztük tõlük: és miért nem teszi idõnként, ha a szándéka még megvan, kettõ dolgot mondott. Egy: mert nem találom meg, nem tudom, hogy hol van, és hol lehet egyáltalán megtalálni; kettõ: idõnként drágább, mint a konkurens külföldi termék.

Erre válaszul az egyik lépésünk, hogy itt van, ezzel a törvénytervezettel, a helyi termelõi piac megnyitásával választ szeretnénk adni és segíteni szeretnénk azon fogyasztóknak, akik a magyar termékeket szeretnék biztonsággal megvásárolni és fogyasztani. A másik, hogy idõnként drágább. Igen, hát errõl van szó, ezt tudomásul kell venni, hogy - én úgy szoktam fogalmazni - itt nem mûanyagot fognak kapni a kedves fogyasztók, szépen csomagolt, dizájnokkal ellátott mûanyagot. Vannak, akik ennél durvább jelzõt is szoktak a külföldrõl beáramló élelmiszerekre használni, most én ezt nem tenném, de mindannyian tudjuk ezeket a jelzõket, nevezem én ezt csak mûanyagnak.

Nem azt fognak kapni, hanem szántóföldön termett, netán gabonával etetett jószágok és ezek feldolgozott kész élelmiszereit fogják kapni. Ja, hogy emögött élõmunka van, és nem tömegtermelésrõl van szó? Ja, hogy a gabona ára most olyan áron van, amilyenen van, és ebbõl így, ilyen takarmánnyal etetett jószágok felnevelése és az ebbõl adódó termelési költsége drágább lesz? Igen, ezt tudomásul kell venni, de egy nagyon nagy elõnyt fog élvezni az a fogyasztó, aki ezen tudatos vásárlók közé tartozik, hogy nyugodt lehet abban a tekintetben, hogy az egészségét ez nem fogja károsítani. Aztán mindenki döntse el, hogy kockáztat-e bizonytalan eredetû élelmiszerekkel, vagy lehet, hogy pár százalékkal esetlegesen drágább magyar terméket, de biztonságos, az egészségre nem ártalmas élelmiszert fog vásárolni.

Én az utóbbira biztatom természetesen a fogyasztókat. Ezért is nyújtottam be ezt a törvénytervezetet, hogy ez esetben is legyen lehetõség a jó minõségû magyar élelmiszerek minél gyorsabb, minél rövidebb úton való eljutásának említett és még mindig magyar terméket fogyasztani szándékozó fogyasztókhoz.

Kérem a parlamentet, hogy támogassa ezt a törvénytervezetet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage