SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A szóban forgó törvénymódosító javaslat céljával maximálisan egyetértünk, ezt már a mezõgazdasági bizottság mai ülésén is elmondtam. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a helyi termelõknek minél nagyobb piaci lehetõséget biztosítsunk. Fontos a kisléptékû termelés, a családi gazdálkodók termelésének a felélesztése és a helyi termékek iránti bizalom növelése is, vagyis általában egy fenntarthatóbb termelési és kereskedelmi rendszer kiépítése.
Mi is itt a Házban is már nagyon sokszor beszéltünk több különbözõ törvénymódosítás kapcsán arról, hogy a fogyasztók és a termelõk közötti kapcsolatot, a termékek útját újra kellene értelmezni, és azt gondolom, hogy ennek egy nagyon fontos lehetõsége az, amire Font Sándor képviselõtársam javaslatot tett.
(14.40)
Ugyanakkor problémásnak tartjuk azt, hogy az árusítói kört leszûkítik a kistermelõkre. Ugyan elmondta képviselõtársam, hogy az elõterjesztõ célja volt tulajdonképpen ez, és az, hogy csak természetes személyek vehessenek részt ezeken a termelõi piacokon, ugyanakkor azt gondolom, hogy az igazán jó törvényalkotás valahogy úgy mûködik, hogy megnézzük, mi az, ami a valóságban zajlik, megnézzük, milyen kezdeményezések léteznek már, amelyek sikeresek és jól mûködõk, és picit ezekhez adaptálva próbáljuk meghozni a szabályokat.
Azt látom, hogy vannak olyan alulról jövõ kezdeményezések, amelyek már szerencsére elkezdtek mûködni, hiszen nagyon sokan felismerték annak az igényét, hogy újra kell teremteni a termelõk és a fogyasztók közötti kapcsolatot. Létrejöttek ilyen, akár termelõi piacnak is nevezhetõ piacok vagy helyi piacok, de mivel még a jogszabályi környezet nem volt eddig teljesen pontos, ezért néha ezek nem is pontosan definiálva léteztek, de hasonló felállással, mondjuk, hetente egyszer az önkormányzat biztosított ezeknek területet, és ott megjelentek a környékbeli kistermelõk, saját, Magyarországon elõállított terméket árusítva. Megjelentek kézmûvesek is, akik hétrõl hétre újra és újra oda tudták csalogatni a vásárlókat, akik a gyerekek számára is esetleg érdekes programokat kínálhattak. Sokkal szívesebben megy egy család vásárolni, mondjuk, szombaton vagy vasárnap ezekre az ideiglenes piacokra akkor, hogyha, amikor kiviszi a gyereket, tud neki venni valamilyen kis fából készült gyerekjátékot.
Tehát azt gondolom, hogy olyan termelõi piacokat kellene létrehoznunk, amelyek valóban vonzzák a vásárlókat, és amelyek valóban alkalmasak arra, hogy ott akár idõt is eltöltsenek az emberek, hogy beszélgessenek az árusokkal, hogy létrejön újra az a fajta bizalmi kapcsolat, ami most annyira hiányzik ebbõl az egész termékláncból. Egyébként, ha külföldi példákat megnézünk, például Angliában is vannak ilyen termelõi piacoknak nevezett piacok, itt is a termék eredete számít, és az, hogy maga a termelõ, illetve annak egy családtagja árulja, de nem számít az, hogy õ természetes személy, vagy családi vállalkozásban állítja elõ ezt a terméket.
Nálunk Magyarországon az a helyzet, hogy tulajdonképpen a legtöbb esetben például a feldolgozott tejterméket árulók - gondolok itt a sajtkészítõkre - vagy a lekvárkészítõk a leggyakrabban családi vállalkozási formában mûködnek. Tulajdonképpen nincs is olyan megye, ahol 150-nél több lenne a regisztrált kistermelõ, és nekik is csak egy töredéke piacozik, tehát ha nagyon leszûkítjük ezt a kört, akkor ez kis vonzerõt jelent, és nem lesz igazán vásárlóközönség. Tehát mindenképpen szeretnénk valahogy egy olyan megoldást támogatni, ennek a törvénymódosításnak egy olyan formáját támogatni, ami nem zárja ki a családi vállalkozásban mûködõ tulajdonképpeni kistermelõket, csak nem ebben a jogi formában létezõ termelõket ebbõl az árusításból.
Itt egyébként egy példát szeretnék említeni, hogy Nagymaroson is létrejött idén egy teljesen alulról jövõ kezdeményezés egy helyi civil szervezet kezdeményezésére, egy ilyen úgymond termelõinek is hívható piac. Itt minden egyes alkalommal 40-60 árus fordul elõ, és ezeknek legalább 15-20 százaléka olyan, aki nem kistermelõ, hanem valamiféle egyéb vállalkozási formában üzemel, és úgy állítja elõ a termékét, de ettõl még kifejezetten nagy vonzerõt jelent a vásárlók számára, és legalább körülbelül egyharmaduk kézmûves, ami szintén biztosítja azt, hogy ez a piac ott hétrõl hétre létre tud jönni, és hogy mindig van elegendõ vásárló.
Tehát összességében azt szeretném mondani, hogy az elõterjesztõi szándék nagyon fontos és nagyon jó, és azt gondolom, hogy ez tényleg egy olyan törvénymódosító javaslat, amikor végre születhetne valami igazán jó, amivel elõ tudjuk segíteni a termelõk és a fogyasztók közötti kapcsolat visszaállását, de csak akkor, hogyha ezt bölcsen és a realitásokhoz alkalmazkodva tesszük. Éppen ezért fogok kezdeményezni egy olyan módosítást, ami itt a helyi, illetve termelõi piacon részt vevõket a kistermelõi rendeletben megfogalmazott definíciók szerint értelmezi, és ezáltal a késõbbiekben, hogyha sikerül végre a rendeletben definiálni pontosan a családi vállalkozás különbözõ formáit, akkor egy nyitottabb és jobban mûködõ termelõi piacot tudunk majd létrehozni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)