FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Olyan hirtelen történt a felszólítás, én ugye nem látom, hogy hány bejelentkezõ van, és nem tudtam, hogy nincs több, és egy kicsit rendeznem kellett a soraimat, ha szabad így fogalmaznom.
Köszönöm szépen elõször is a felszólalóknak a döntõ mértékû támogatást. Ezt mindenki részérõl kiéreztem.
Hallottam, hogy az LMP részérõl Szabó Rebeka módosító indítványt nyújt be, ami arra vonatkozik, hogy kik is lehetnek ennek a termelõi piacnak a szereplõi; ha jól értettem, ezt szeretné pontosítani. Szívesen látjuk, mondom, a hatályos jogszabályokat, az eddigi tapasztalatokat vettük figyelembe, hogy a definíció egyértelmû legyen. Ámbár, ha van jobb és egyértelmûbb, akkor azt megnézzük, hogy tényleg befogadható-e ide.
Én nem látok egyelõre olyan aggályt, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában ne lenne elfogadható. Nagyjából ezt éreztem képviselõtársaim részérõl is. De természetesen, mindannyiszor el szoktam mondani, magam is követelem mind ellenzéki idõszakban, mind kormánypárti idõszakban, hogy a meghozott jogszabály, ha döntõ mértékben beváltja a hozzá fûzött reményeket, de valamilyen részben még találunk rá módot és okot, hogy módosítsuk, finomítsuk, arra mindig készen kell álljunk, nekünk is, most kormányoldalon lévõknek is.
Úgy gondolom, az elsõ nagy próba az lesz, hogy ezzel a lehetõséggel hányan fognak élni. Bennem van egy olyan szándék és remény, hogy azok a helyek, ahol ilyen-olyan okok miatt megszûntek a hagyományos hetipiacok, ott élnek ezzel a lehetõséggel. De különösen gondolok azokra a nagyobb városokra, itt akár Budapestet is említhetném, de nemcsak rájuk, hanem a 30-40-100 ezres nagyobb városokra, hogy ha az ott élõ lakosoknak tényleg szeretnének lehetõséget adni a környéken termelt élelmiszerek megvásárlására, akkor szerintem nevesíteni fogják azonnal a törvény értelmében a helyi termelõi piac fogalmát és annak mûködési lehetõségét.
A bizottsági ülésen többen visszaemlékeztek egy-egy nyugat-európai útjukra, amikor, úgy idézték fel, szép látvány volt, jó volt látni azokat a gyönyörû nyugat-európai nagyvárosokat, ahol vasárnap a város fõterén, a templomtéren vagy egy kialakult helyen gyûlnek össze és adnak rá lehetõséget, hogy a környékbeli termelõk behozzák az élelmiszerüket. Az egyik hétvégi látványosság ezen városlakóknak nem a plazába járás, mint ahogy ez nálunk most elterjedt, hogy családosan kimegyünk a plazába, aztán ott csinálunk valamit, hanem kimennek ezekre a város fõterén vagy a nagytemplom, a dóm elõtti téren rendezett piacra, és tudják, hogy vasárnap 9 órától 15 óráig itt van lehetõség valódi, jó minõségû, környékbeli gazdák által termelt élelmiszert megvásárolni.
Valami titkos remény van bennem, hogy egyrészt egy turisztikai attrakció is lehet ebbõl; természetesen minden jegyzõnek a saját felelõssége, hogy ennek a mûködési kereteit majd hogyan szabályozzák. Úgyhogy a remény az, hogy ezzel a törvényjavaslattal majd az alanyok, a települések és annak jegyzõi élni fognak.
Köszönöm szépen még egyszer a támogatásukat. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)