DR. KARDEVÁN ENDRE vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásom elején röviden megemlékezzek egy örömteli véletlenrõl, mégpedig: az állatok védelmérõl szóló törvény felülvizsgálatához, jobbításához éppen október 4-én, az állatok világnapján fogunk hozzá. Remélem, hogy a mai napon megkezdett építõ jellegû vita végeredménye méltó tisztelgés lesz Assisi Szent Ferenc emléke elõtt.
Magyarországon az állatokkal való szoros együttélésnek évezredes hagyományai vannak. A porták körül élõ háziállatok jelentõs szerepet töltöttek be a magyar nép életében, nagy megbecsülésnek örvendtek. A modern idõk beköszöntével az emberek és az állatok kapcsolata megváltozott. A XX. század második felében bekövetkezõ tömeges városiasodás hatására ugrásszerûen megnõtt a pusztán kedvtelésbõl tartott állatok száma. Manapság ezek a kedvencek mindennapjaink szerves részét képezik. A magyar háztartások zömében megtaláljuk õket, ami jócskán meghaladja a 30 százalékosra becsült európai átlagot.
Ezzel a folyamattal egyidejûleg az idõközben elterjedt intenzív állattartási rendszereket egyre erõsebb kritikák érték. Bár ezeket a tartástechnológiákat a tudományos haladás és az emberiség egyre növekvõ táplálékigénye hívta életre, rövidesen szembeötlõvé váltak a velük járó egészségügyi, környezetvédelmi és etikai problémák. Mindezen okok együttes hatására alakult ki a társadalmi igény a részletes állatjóléti szabályok életbe léptetésére.
Napjainkra kialakult a fogyasztók egy olyan rétege, amely kifejezetten keresi azon termékeket, amelyek elõállításánál az állatvédelmi szempontok kiemelt módon érvényesültek. Ezáltal az állatok jóléte a fogyasztók piaci igénye által is elõtérbe került. Az elõterjesztés kidolgozásában érdemi részt vállaltak az állattartók, az önkormányzatok, a civil állatvédõk, tudományos és hatósági szakemberek.
Tapasztalatunk szerint mindenki jobbító szándékkal állt munkához. Ugyanakkor jól mutatja a téma összetettségét, hogy mégis rendkívül eltérõ véleményekkel találkozhattunk a választandó megoldások tekintetében. Az állatvédelmi törvény 1998-as elfogadása óta az állattartási kultúra fejlesztésére irányuló kormányzati és civil erõfeszítések nyomán jelentõs elõrelépések történtek. Minõségi áttörés azonban mindeddig nem következett be.
A területet sújtó legnagyobb és egyre égetõbbé váló problémák továbbra is fennállnak. Szakértõk több százezerre becsülik a kóbor ebek számát. Az emberre esetleg veszélyt jelentõ ebek kiszûrése nem megoldott. Az állatok kárára elkövetett szabályszegések megfelelõ módon történõ szankcionálásának eszköztára véges. A kiszabható tételek nem bírnak visszatartó erõvel. A Kárpát-medence páratlan természeti értékeire leginkább veszélyt jelentõs idegenhonos állatfajok némelyike a mai napig korlátlan egyedszámban tartható, és még sorolhatnám.
Természetesen a jelen gazdasági viszonyok közt különösen nagy figyelemmel kell lennünk arra, hogy felesleges elõírásokkal ne terheljük az állattartók százezreit. Ugyanakkor Magyarország kormánya úgy véli, hogy nem szabad tovább halogatni azon határozott lépéseket, amelyek a fennálló társadalmi igények teljesítése és természeti értékeink ésszerû védelme mellett a jelen és a jövõ nemzedékek felelõs látásmódjának kialakulását is szolgálják. Mindezekre való tekintettel javasoljuk a beterjesztetteket.
(15.30)
Az állatvédelmi törvény módosításának legfontosabb vezérelve a veszélyes ebek témakörében fennálló joghézag megszüntetése mellett a hazai állatvédelmi szabályozás korszerûsítése.
Fõbb célkitûzései: a hazai ebtartási kultúra magasabb szintre emelése, az emberek biztonságára potenciálisan veszélyt jelentõ ebek kérdéskörének újragondolása, az állatvédelmi szankciórendszer reformja, az állatokkal való felelõs bánásmód széles körû terjesztése, bizonyos állatfajok tartásának korlátozása, amely fajok elszabadult példányai gazdasági és természeti károkat okozhatnak.
Az önök elõtt lévõ törvényjavaslat a fentiek megvalósulása érdekében alakítja át az állatok védelmével és kíméletével kapcsolatos szabályokat. Fontos kiemelni, hogy mindez egy több lépésbõl álló, a megoldandó állatvédelmi kérdésekkel összefüggõ jogi környezetet kérdéskörönként felülvizsgáló folyamat elsõ fázisa. E kezdõ lépés célja a legjelentõsebb problémák gyökerének kezelése, azok forrásainak megszüntetése.
Tisztelt Országgyûlés! Egyes becslések szerint mintegy 2-2,5 millió kutya él Magyarországon. A gazdátlan ebek száma eléri a százezret. A menhelyek, az ebrendészeti telepek és a civil állatvédelmi szervezetek mentõhelyei tûrõképességük határán mûködnek. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezõgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben.
A nemzetközi tapasztalatok szerint e kaotikus állapot felszámolásának leghatékonyabb eszközei a kutyák minél szélesebb körû egyedi jelölése és nyilvántartása, valamint ivartalanítása. Jelenleg hozzávetõleg az ebek mindössze 5-10 százaléka van transzponderrel ellátva, illetve ivartalanítva.
Mindezekre való tekintettel a következõket javasoljuk. Fõ szabályként bevezetjük, hogy minden, csippel megjelölt ebet egységes országos elektronikus adatbázisban kell nyilvántartani. A nyilvánosság és az átláthatóság érdekében a törvény meghatározza az adatok kezelésével kapcsolatos szabályokat. Kimondja, hogy az adatbázisban szereplõ információkhoz az állatok védelmében tevékeny hatóságok szakemberei térítésmentesen hozzáférhetnek.
A szabályozatlanul növekvõ ebállomány korlátozásához elengedhetetlen, hogy a problémát kezelõ hatóságok tisztában legyenek a tartott ebek pontos számával. A bizonytalan becslések helyett e célt szolgálja az ebek önkormányzatok által végzett összeírása. Ennek az intézkedésnek lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak.
A javaslat törvényi szinten garantálja, hogy az önkormányzatoknak a jövõben is lehetõségük lesz ebösszeírást végezni. Az állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutását szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás bevezetése. A törvény garantálja, hogy az önkormányzat döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat -, kíván-e élni a lehetõséggel. Ezzel egyidejûleg a hozzájárulás jó eszköz a felelõs állattartásra való nevelés és a társállatok megbecsülésének javítása terén is.
Az elõterjesztés legsürgetõbb célja az emberek biztonságára potenciálisan veszélyt jelentõ kutyák kérdéskörének rendezése. A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozás legfontosabb változása, hogy az ebrõl fajtája alapján nem, kizárólag egyedi viselkedése következtében rendelkezhet a hatóság. Ez a kutyák viselkedése hazai és nemzetközi szakértõinek egyöntetû véleménye alapján kialakított változás.
Emellett nagy súlyt kap a megelõzés is. Amennyiben az ebbel találkozó szakember úgy ítéli meg, hogy a fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, a hatóság az ebet speciális szakértõ bevonásával veszélyesnek minõsítheti. Az ebekkel kapcsolatos szabályokon kívül más területeket is érint módosítási szándékunk.
A törvény korlátozza a hazánkban jelenleg gazdasági jelentõséggel nem bíró, prémjükért tenyésztett fajok tartását. Mindezt az indokolja, hogy az ezen fajok - különösen az amerikai nyérc, valamint a nutria - esetleges elszabadulásuk esetén, kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetõen megtelepedhetnek a Kárpát-medencében. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az állatok visszafordíthatatlan természeti, illetve gazdasági károkat okozhatnak.
A törvény megtiltja, hogy a jövõben az élõállatokat nyereményjáték díjaként használják fel. Az esetek többségében a szerencsés nyertesek nincsenek felkészülve a nyert állatok megfelelõ körülmények közti tartására, ezáltal azok jóléte veszélybe kerülhet. Mindez veszélyezteti a felelõs állattartás alapelveinek érvényesülését.
A törvénymódosítás érinti az állatokon végrehajtott küllemi beavatkozásokat. A jelenleg hatályos kusza szabályozás tisztázása érdekében a törvény elõírja, hogy csak olyan szépészeti beavatkozás végezhetõ el, amely a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározásra kerül. Az állatok kárára történõ cselekmények hosszú távú visszaszorításának hatékonyabb eszköze a tudatformálás. Az állatjóléti szabályok megsértése gyakran abból következik, hogy a mulasztó nincs tisztában az állatok igényével, esetleg nem tekinti õket érzõ lénynek. A tudatlanság, a téves beidegzõdés, illetve a szemléletmód legkönnyebben oktatással változtatható meg. Éppen ezért a törvény a jövõben lehetõvé teszi, hogy aki állatvédelmi elõírást sért, azt állatvédelmi oktatáson való részvételre lehet kötelezni. Amennyiben egy állattartó szándékosan vagy ismételten szegi meg a felelõs állattartás szabályait, a törvény biztosítja a hatóság számára azt a speciális lehetõséget, hogy további feltételekhez kösse, esetleg korlátozza az állattartást.
Tisztelt Országgyûlés! Mindezeknek megfelelõen kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy hozzászólásaikkal, szakmai javaslataikkal és szavazatukkal támogassák az állatvédelmi törvény módosításáról szóló törvény hatálybalépését.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)