Mint ahogy államtitkár úr említette, beszéltünk arról a bizottsági ülésen, hogy Magyarországon a becslések szerint mintegy 2-2,5 millió kutya, illetve eb él, és nyilvánvalóan ez egy olyan jellegû problémát vet fel, amit mindenképpen kezelni kell. Azok után, hogy az Alkotmánybíróság azt a kormányrendeletet, amely a veszélyes kutyák, illetve ebek tartásáról szólt, tavaly hatályon kívül helyezte, ezzel a kérdéssel mindenképpen kellett foglalkozni, és egy teljesen új szemléletû megközelítésben próbálta meg ez a törvényjavaslat kezelni ezt a kérdést.

A bizottsági ülésen beszéltünk arról, hogy két lényeges pontja van ennek a törvényjavaslatnak. Az egyik lényeges pontja pontosan ez, hogy a veszélyes ebeket hogyan és mi módon tudjuk kezelni. Elhangzott egy érdekes adat, hogy a kutyaharapások 70 százalékát nem a hírhedten veszélyes kategóriába sorolt ebek alkotják, hanem a jelenlegi statisztikai adatok alapján, amelyek rendelkezésre állnak, azok az ebek, amelyek általában a keverék kategóriába sorolhatók. Ez is azt jelzi, illetve az alkotmánybírósági döntés, illetve az európai törvénykezési folyamat is, hogy ezt másképpen kell megközelíteni.

Erre vonatkozóan a javaslat, azt gondolom, hogy elõremutató, és mindenképpen egy teljesen új rendszert próbál meg bevezetni. Nagyon remélem, hogy e tekintetben ez sikerrel fog járni, hiszen itt az állatorvosoknak megnõ majd a szerepe, megnõ majd a civil szervezetek szerepe is, és azt gondolom, hogy e tekintetben fontos a törvényjavaslatnak az a része, amely a civil szervezetek, a civil állatvédelmi szolgálatnak kiemelt szerepet szánhat.

Az is nagyon fontos, hogy nemcsak szankcionál a veszélyes ebek esetén a törvényjavaslat, hanem megpróbálja, ahogy államtitkár úr is mondta, az állatnevelési kultúrát is egy bizonyos szintre hozni. Nekem nagyon szimpatikus volt az a javaslati rész, amikor is az oktatást teszi kötelezõvé nemcsak a gazda, hanem a kutya számára is. Remélem, hogy ezek is meghozzák a kívánt eredményt.

Fontos a javaslatnak az a része is, amely az önkormányzatok felelõsségét és lehetõségét megteremti a kutyakérdés kezelésében. Meg kell mondjam, már régóta várta több önkormányzat is - volt, akik már korábban léptek - ennek a bizonyos csipes rendszernek a bevezetését. Nagyon örülök annak, hogy ebben a tekintetben a Magyar Állatorvosi Kamarának is lesz része, és azt is remélem, hogy ez a központi nyilvántartás, amit most tervezünk ennek a törvényjavaslatnak a bevezetésével elindítani, meghozza a várva várt eredményt.

Félelmek is felmerültek ezzel kapcsolatban. Több képviselõtársunk jelezte azt, hogy különbözõ összegeket kérnek már most az állatorvosok a tekintetben, hogy a csipeket milyen áron ültetik be a különbözõ kutyákba és ebekbe. Itt nagyon fontosnak tartom azokkal a képviselõtársaimmal együtt, akik ezt felhozták bizottsági ülésen, hogy maximalizáljuk azokat az összegeket, amit itt el lehet kérni, hiszen már most olyan szórások vannak az egyes állatorvosi költségeknél, amelyek, azt gondolom, akár meg is buktathatják azt a szándékot, hogy gyakorlatilag 2013. január 1-jétõl az összes kutya csippel legyen ellátva.

Az is nagyon fontos, hogy az önkormányzatoknak megmarad az a mozgástér, hogy az ebek összeírása vonatkozásában meghozzák a saját maguk döntéseit, és azt is fontosnak tartom, hogy ezeknek az ebrendészeti költségeknek egy meghatározott részét bizonyos célokra kell visszaforgatni, amely célokat én a magam részérõl mindenképpen támogatni tudok.

Annyit szeretnék még befejezésképpen elmondani, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr által elõterjesztett T/4247. számú törvényjavaslatot 17 igen és 7 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Én is kérem a tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogató szavazataikkal és javaslataikkal próbáljuk meg ezt a törvényjavaslatot elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage