PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három gondolatom szeretném közölni. Az egyik: Egyed Zsolt javaslatai közül többel is nagyon egyetértek, fõleg az idõsekkel kapcsolatosan az állatok, a kutyák tartásával összefüggõ mondataival.
A másik: rendkívül fontos a tájékoztatás, az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló ismereteknek be kellene épülni az iskolai oktatásba, fõképpen a Nemzeti alaptantervbe, ezt kérem, vegyük figyelembe és javasoljuk.
A másik az állatok mentése. Tehát hirtelen sürgõsségi esetben egyszerûen nem lehet tudni, nincs egy olyan hívószám, amin lehetne felvilágosítást kapni, hová lehet vinni. Egy vörösvércse-fiókát találtunk - ott lakunk a természetvédelmi övezet határán a Sas-hegyen -, és egyszerûen órákba tellett, mire el tudtam intézni azt, hogy hova lehet bevinni, mire kiderült, hogy meg lehet gyógyítani, mert a kis vércsének a szárnya tört el, és kezelésbe vették. De amíg ezt végigjártam, végigtelefonáltam, hogy az állatkertben van egy olyan hely, ahol ezzel foglalkoznak, ez másfél órámba tellett.
A harmadik dolog pedig az állattetemek elszállítása. Szóval, az állattetemek elszállítása - akár városban, akár vidéken -, hát vidéken elkaparják, de városban ez alapvetõ kérdés, és nem tudjuk pontosan, hogy ennek milyen menete van. Hogyan lehetne ezt tájékoztatásként ugyancsak ismertetni?
Egy bizarr gondolata fölvetõdik az embernek: évtizedek óta - mint állattartó, kutyatartó - mindig gondolkodtam rajta, hogy nem lehetne-e társadalombiztosításszerû állatbiztosítást megszervezni és bevezetni. Ez sok mindent megoldana, természetesen támaszkodva az egyéb állatvédõ alapítványokra, és így tovább.
Köszönöm szépen.