Valóban nagyon fontos kérdés az állatok védelme, így a kutyák védelme is, és az is fontos, hogy a vidéken uralkodó állapotokon valamilyen formában segítsünk, és nyilvántartásba vegyük ezeket a kóborló állatokat, amelyeket különbözõ oknál fogva utcára tettek az emberek, vagy éppen azzal, hogy nem adtak nekik enni, az utcára kényszerítették õket. Nagyon nagy a felelõsségünk ebben az ügyben, ezért láttam és vettem nagy örömmel az elõterjesztésben, pontosabban a törvénymódosításban azt a részt, amikor is arra kötelezik a hanyag állattartót, hogy oktatáson vegyen részt, ahol elmondják neki, hogy egy állatnak mi az igénye, és mi az az életszükséglete, amit minimálisan be kell tartani.

Korábban hozzászóló képviselõtársaimmal egyetértve, kicsit kisarkítva azt tudom mondani, hogy a panelházakba bekényszerített ebek tartása is - véleményem szerint - bizonyos fokú "állatkínzás". Ezt idézõjelben mondom, hiszen nagyon jól is lehet ott tartani, és sokat lehet vele törõdni, de amit általában tapasztalhatunk, hát az nem kifejezetten ezt mutatja.

Az, hogy az önkormányzatoknak - és itt egy félreértést vélek észrevenni - nem kellõen kihangsúlyozott az a tétel, hogy ez a 3500 forint, ami az ebek tartása után befizettethetõ, ez tulajdonképpen feltételes módban van, és az illetékes önkormányzat, ha jól értelmezem, maga dönthet róla, hogy valójában érvényesíti-e a 3500 forintot, vagy továbbra is az õ településén, településkörzetében az állatok ingyen és bérmentve tarthatók. A kivételek között, én is szeretnék csatlakozni, támogatandó a magyar kutyafajtákat, tehát ezt módosító javaslatban be is fogjuk adni, hogy kerüljenek az ebadó alóli kivétel kategóriájába, többféle oknál fogva. Bár, ahogy elhallgattam képviselõtársaimat, már azt hiszem, itt nem fog senki sem fizetni ebadót, ugyanis ha kivételt fog képezni, mondjuk, a mentálhigiénés problémákkal küzdõk ingyenes kutyatartása, akkor itt elõbb-utóbb mindenki be fogja jelenteni, hogy mentálhigiénésen tartja a kutyáját, mert jót tesz az õ szellemi épülésének, és egyéb ilyen gondok miatt. Tehát a kivételek kapcsán érdemes átgondolni, hogy mi az, amikor kivételt adunk, és mi az, amikor ne vegyük el a lehetõséget, hogy ezt a 3500 forintot az adott önkormányzat be tudja szedni a kutyatartóktól.

Arról, hogy mire történik a 3500 forint felhasználása, a törvény rendelkezik. Nem tudom, mennyi pénz fog ebbõl befolyni, de szintén képviselõtársamhoz csatlakozva csak üdvözölni tudná az ember, ha ezek a pénzösszegek azokhoz az úgynevezett állatmenhelyekhez kerülnének, amely állatmenhelyek óriási lelkesedéssel, elhivatottsággal igyekeznek gondoskodni a kóbor állatok jövõjérõl vagy egyáltalán az életben maradásukról, hiszen olyan költségeket, terheket, munkákat vállalnak, amit igazából senki nem köszön meg nekik; elhivatottságból teszik a dolgukat.

(16.20)

Persze mondhatnák, hogy régen jó üzlet volt a kutyákat összegyûjteni, mert el lehetett adni különbözõ gyógyszeripari cégeknek és másoknak. Nagyon remélem, hogy ez a mai világban már nem fordul elõ, és akik kutyamenhelyeket mûködtetnek, azok állatbaráti felfogásból foglalkoznak az állatokkal. Megérdemlik a segítséget. Én több állatmenhelyen is jártam. Zala megyében - amely államtitkár úrnak ismerõs lehet -, nagyon kevés kutyamenhely van, ahova az ember az élet kényszere által a kutyáját viheti, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy egy embernek nagyon sok esetben nem azért kell a kutyáját az utcára tenni, mert nem szereti azt az állatot és így gondolja, hanem azért, mert arra kényszeríti az élet, például egy kertes házból egy panellakásba kell beköltöznie, mert az anyagi helyzete így alakult. Ilyen esetben hova vigye az állatot, hova tudja tenni? Új gazdát keresni neki szintén problematikus. Ilyenkor jók az állatmenhelyek. Zala megyében például Nagykanizsán van egy állatmenhely, de talán Zalaegerszegen és Tapolcán is, ezek azonban elég nagy távolságra vannak egymástól. Szerintem az állatmenhely-tulajdonosok egy kicsit rejtõzködõ életmódot élnek, hiszen tele vannak ellátandó állattal. Tényleg jó megoldás lehet az, ha a 3500 forintból valamennyi jut ilyen célokra is.

Azt is pozitívnak értékelem, hogy az állatok csonkítása teljes mértékben tilos, pontosabban bizonyos határok között tilos, hiszen van olyan, hogy a munkakutyákat nem lehet a vadászatban úgy dolgoztatni, ha bizonyos szükséges csonkításokat nem végeznek el rajtuk.

Ha a törvény szövege szerint haladok tovább, a következõ az, hogy élõállatot tilos nyereményjáték díjaként használni. Én ezt egy kicsit szigorúnak tartom, mert valójában nem oldjuk meg vele a húsvéti nyúl- és csibeajándékozási problémát, illetve az olyan szokásos ajándékozásokat, amelyek bizonyos ünnepekhez kötõdnek. A nyereményjátékokkal kapcsolatban a bizottságban elhangzott egy vélemény, már nem emlékszem pontosan, hogy kinek a részérõl, de az illetõ nagyon jó megoldást javasolt: ha valaki nyereményjátékot valósít meg egy programon belül, akkor a szerencsejáték szabályai szerint kelljen eljárnia, és akkor meg fogja gondolni, hogy állatot nyereményként felajánljon-e vagy sem. Tehát vannak olyan esetek, hogy ha egy másik vonatkozó törvényt betartanánk, akkor már nem is biztos, hogy problémát jelentene és szabályozni kellene. Nem akarom idecitálni, mert nem idevaló problémakör, de ma kaptuk a híreket, hogy egy csomó televízióadót megbüntettek azért, mert szerencsejátéknak minõsülõ telefonos játékokat sugároztak, és most ki kell fizetniük a különbséget. Elnézést kérek ezért a kis kitérõért. Az élõállatok kapcsán Font Sándor elnök úrral szeretnénk beadni egy módosító javaslatot, amelyben lehetõséget kapnának bizonyos esetekben az ilyen célra történõ ajándékozásra a rendezvényszervezõk, akiknél ez szokás.

A szõrméjükért tartott állatok esetére mindenképpen ki kell térnem. Úgy ítélem meg, nekünk Magyarországon semmi olyasmit nem szabad bevállalnunk, ami bármilyen versenyhátránnyal járhat az európai uniós tagállamokkal szemben. Minden olyan állat tartását engedélyezni kell Magyarországon is, amely az Unió bármelyik tagállamában engedélyezve van. A törvénytervezet a csincsilla és az angóranyúl tartását engedélyezi. Szeretnénk, ha ezt kibõvítenénk a nyérccel és a nutriával, mert nem lehet tudni, hogy mikor melyiknek van piaca, és akkor ne kelljen azonnal törvénymódosítással elõállni, hogy az állattenyésztõk akár a szõrméjükért is tarthassák ezeket az állatokat. Itt is szeretnénk némi lazítást elérni és javaslatot tenni arra, hogy ennek a négy állatnak - csincsilla, angóra, nyérc és nutria - a tartására lehetõség nyíljon. Valamint azt is nyugodtan hozzá merem tenni, hogy azoknak az embereknek, akik szõrmeállatok tartásával foglalkoztak vagy foglalkoznak, még mindig megvan a beruházott ketrecük, amit másra nem igazából lehet használni. Arra is gondolni kell, hogy ezeknek legalább az amortizációs idõ végéig ki kellene futniuk, tehát nem az elsõ állomány leöléséig, hanem addig, ameddig a beruházás értékét veszti, azaz olyan állapotba kerül, amikor már nem felhasználható. Valami ilyesmire is gondoltam.

Az õshonos kutyafajtákat és a szõrmeállatokat már említettem. E késõi órán nem ismétlem meg azokat, amiket korábban már elmondtak képviselõtársaim.

Összességében azt tudom mondani a saját magam és a KDNP részérõl: jó, hogy ez a törvény megújul és kiegészül új pozitív elemekkel is, annak ellenére, hogy van néhány olyan kötelezettség, amit azért építünk be, mert az európai uniós harmonizációnak is meg kell felelnünk. Mi támogatni fogjuk azzal a feltétellel, hogy az elõbb említett témakörökkel kapcsolatban módosító indítványokat áll szándékunkban benyújtani. Ahogy hallgattam képviselõtársaimat, ebben támogatni fognak bennünket, ellenzéki oldalon is és a mezõgazdasági bizottság többségi oldalán is.

Megköszönöm a figyelmet. A továbbiakban is szeretnék részt venni a vitában, és esetleg olyan módosítással elõállni, amit szükségesnek tartanék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage