DR. SZILI KATALIN (független): Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a vitához én is hozzájáruljak néhány gondolattal. Hiszen az 1998. évi XXVIII. törvény, ugye, '98 márciusában készült, egy rendkívül hosszú elõkészítést követõen, hiszen már a nyolcvanas években megkezdõdött az akkor elkészült törvényjavaslat társadalmi vitája. Ebben civil szervezetek, érdekképviseletek nyilván részt vettek. Akkor született ez a törvény, ami, azt gondolom, a rendszerváltást követõen annak a szakasznak egy elég jelentõs állomása volt, ami a környezetvédelmi, természetvédelmi jogalkotást jelentette. Fõleg az európai uniós csatlakozásunkat megelõzõen nekünk is szükségünk volt egy olyan kerettörvény megalkotására, ami nyilvánvalóan számunkra is világossá teszi azt, hogy hogyan lehet felelõsségteljes és kíméletes bánásmódot tanúsítani a civilizáció és a kultúra fokmérõjeként is tekinthetõ állatvédelem területén.
Tisztelt Képviselõtársaim! Önmagában ez a módosító törvényjavaslat, azt gondolom, egyetértve több képviselõtársammal, elfogadható. Ugyanakkor néhány kérdésrõl szólni szeretnék, így elsõsorban kapcsolódva Iván László képviselõtársamhoz, aki említette az oktatás kérdését. Hiszen önmagában az alaptörvény, ha emlékeim nem csalnak, kilencedik fejezete az oktatás fontosságáról szól, és egyébként az ismeretterjesztésbe és az alaptantervbe történõ beépítését jelenti. Nyilvánvalóan ezzel kell kezdenünk, hiszen ha számunkra ez alapvetõen nem elsõsorban gazdasági kérdés, hanem valóban erkölcsi kérdés, akkor véleményem szerint valóban ott van a helye. Azt egy másik kérdésnek tartom, hogy áttekintsük, hogy egyébként az alaptörvényben foglalt kilencedik fejezet betartása megtörténik-e, illetõleg az akkor megfogalmazódott jogalkotói akarat a hétköznapokban, nyilván figyelembe véve az elmúlt 13 éves gyakorlatot, ez egyáltalán megvalósult-e.
Képviselõtársaim! A másik kérdés számomra, most nem logikai sorrendben megyek, az ellenõrzés kérdése. Hiszen mindannyian tudjuk azt, hogy a legfontosabb, hogy egyáltalán azok a szabályok, amelyeket mi magunk megfogalmazunk, lett légyen szó akár törvényrõl, kerettörvényrõl vagy alacsonyabb szintû jogszabályról, mennyire kerülnek betartásra. Ebben nagyon fontosnak tartom, és magam is módosító javaslattal fogok élni azért, hogy ezt mi tovább csiszoljuk és társadalmasítsuk. Hiszen véleményem szerint érdemes ebben az állattartó szervezeteket, civil szervezeteket bevonni, segítségüket kérni. De ha csak egyetlenegy kérdésrõl szólok, mint amilyen a gazdasági állatok szállításának kérdésköreit jelenti, azt gondolom, ott vannak még teendõink, fõleg ami az ellenõrzés kérdéseit jelenti.
Itt képviselõtársaim utaltak arra, ami az állatmenhelyeket jelenti, illetõleg azok finanszírozási kérdéseit. Én összehasonlításul hadd mondjak önöknek két adatot. Belgiumban 62 menhely van, összesen 216 kóbor kutyával. Magyarországon, szívesen kérdezném képviselõtársaimat, mi a véleményük, hány menhely van Magyarországon, hány befogott kutyával: 52 menhelyen 6 ezer körüli eb található. Tessék összehasonlítani a kettõt! Nyilván az elmúlt 13 évben is az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy ezek finanszírozása hogyan történik, illetõleg azoknak a civil szervezeteknek a támogatása, amelyek ezt a tevékenységet végzik.
A jogalkotó most ezzel a módosítással megtett egy lépést, hiszen szól arról, ami az ebrendészeti hozzájárulást jelenti, és bevezet, nevezzem én is így, képviselõtársaim, ebadót. Hiszen azt fogalmazza meg, hogy egyébként adók módjára kell beszedni. Nyilvánvalóan itt számomra is sok-sok kérdés vetõdik fel. Eléri-e azt a célt ez a szabályozás, amit szeretnénk, ami nyilvánvalóan felelõsségteljes magatartást jelent az állatokkal szemben, vagy pedig valóban arra kerül sor, hogy sokan, mondjuk, ha néhány vidéken élõ ember gazdasági és megélhetési lehetõségeit tekintem, és nem is esik a kivételek alá, mit fognak tudni tenni? Ellenõrzi-e ezt valaki, még akkor is, ha egyébként a jogszabály úgy fogalmaz, hogy ezt kivetheti az önkormányzat? Tehát ilyen módon mondhatom azt, hogy ez egy eventuális dolog az önkormányzatok számára. Élni kíván-e ezzel? De nyilvánvalóan élni kíván akkor, ha ezt vissza kívánja forgatni arra a célra, amire egyébként lehetõsége nyílik a jogszabály alapján.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim, azt kérem, fontolják meg, hogy valóban azt a célt érik-e el ezzel a szabályozással, amit szeretnénk. Azért hozzátenném azt is, hogy egyébként az alaptörvény 42. § (1) bekezdés b) pontja szól egyfajta állatvédelmi hozzájárulásról, viszont ennek módosítása nem történik meg azzal, ami egyébként az ebrendészeti hozzájárulás bevezetését jelenti. Ha ezt szeretnénk, akkor viszont, azt gondolom, módosító indítványban meg kell tenni. Szívem szerint, képviselõtársaim, én azért csak azt tenném, ami önmagában és már általam egyébként a termékdíjak területén megtett javaslatot jelenti, hogy sokkal praktikusabb lenne nem terhelni azokat, akik valóban megfelelõ módon tartják a társállatokat, hanem egyszerûen a természet- és állatvédelmi termékdíj bevezetésével pontosan azokat kellene terhelni, akik felelõtlenül veszélyeztetik az élõvilág épségét. Tehát én inkább arra területre tenném át azoknak a terheit, amelyek egyébként visszaforgathatók majdan a számunkra is fontos anyagi fedezet biztosítására, ami az állatok lehetõségeit jelenti.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, fontolják meg még egyszer ennek az ebrendészeti hozzájárulásnak az ily módon történõ bevezetését. Nem gondolom, hogy pontosan azokat kellene terhelni, akik egyébként szívesen és tényleg megfelelõ módon tartják a kedvtelésbõl tartott állatokat.
Képviselõtársaim! Azt gondolom, hogy a '98. évi XXVIII. törvény módosítása 13 év alatt, nyilván az alkotmánybírósági és egyéb szabályokat is figyelembe véve, szükséges volt. Ezt elismerem. Viszont szeretném, ha ezek a módosítások valóban olyanok lennének, amelyek egyrészt végrehajthatóak, másrészt betöltik azt a célt, amit mi magunk is szeretnénk, hogy valóban civilizált és kulturált körülmények között történjen meg az állatok tartása.
Egyetértek Szabó Rebeka képviselõtársammal, ami a csincsillák és az angóranyúl tartásával kapcsolatos szabályozást jelenti. Szerintem azt viszont ki kellene venni ebbõl a törvénybõl. Mi, akik egyébként fenntartható fejlõdés bizottságot is mûködtetünk, azt gondolom, tõlünk ez távlatosan is elvárható. Nem gondolom, hogy egyébként ennek elhagyása veszélyeztetné annak a néhány családnak a megélhetését, akik ebbõl élnek, hiszen ennek módja és lehetõsége más módon, véleményem szerint akár alacsonyabb szabályozással is biztosítható.
Köszönöm a figyelmüket.