MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvény módosításával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy rendkívül idõszerûnek tartom ezt a jogszabály-módosítást, illetve jórészt egyet is értek a tartalmával, azonban azt rendkívül aggályosnak tartom, amit itt több képviselõtársam - fõleg kormánypárti oldalon - megemlített, hogy a prémes állatok tartását ilyen szigorúan veszi, és gyakorlatilag a fajok döntõ többségénél megtiltja. Korábban - ahogy itt már elhangzott a Házban a vita során - komoly prémipar volt Magyarországon, és nem hiszem, hogy az indok, hogy jelenleg ez visszaszorult a csincsilla fajra, nem indok arra, hogy megtiltsuk a többit, hiszen mondjuk, a sertés tartása is kevesebb mint harmadára esett vissza, mégsem jutott szerintem senkinek eszébe, hogy betiltsuk a tartását. Tehát akármikor készen kell állni egy olyan helyzetre, hogy akár gazdaságilag komolyan megérné más fajokat is tartani.
Szintén elhangzott már, de érdemes kiemelni, hogy a nerc esetében valóban egy komoly áremelkedést tapasztalhatunk az elmúlt években. De én az említett fajokon kívül nem zárnám ki a pézsmapocok, ezüst-, sarki róka, nyestkutya vagy akár a mosómedve tartását. Ezeknek az adott idõszakban mind-mind megvolt a maguk szerepe, és a világ jelentõs területein a mai napig is megvan, és ahogy a világpiac tendenciái mutatják, erre minden remény megvan, hogy a jövõben meg is lesz a lehetõség itt Európában is arra, hogy nyereségesen lehessen ezeket a prémeket elõállítani.
És az olyan aggályokra, amelyek az állatok védelmével vagy az állatok leölésével kapcsolatban felvetõdtek, azokra pedig azt tudom mondani, hogy nekem is volt szerencsém, jártam Dániában olyan nyérctelepen, ahol több tízezer állatot tartottak. Európában több millió állatot tartanak csak a prémjéért, és az állatok tartástechnológiájával és a leölés módjával ezt ugyanolyan humánusan és állatbarát módon meg lehet oldani, ahogy ezt egyéb haszonállatoknál ma Magyarországon és Európában teszik. Látjuk a negatív példákat a világ több országából, de nem ezeket követni, ugyanúgy, ahogy másban sem tesszük ezt.
Itt a nutriát és a prémgörényt azért emelném ki külön, mert az jelenleg is, ugyan kis számban, de Magyarországon található telepeken, és nagyon nem szeretném, ha e miatt a szabályozás miatt õk elveszítenék a keresetük fontos kiegészítését.
Másik szempontból pont hogy ezzel a szabályozással lezárnánk a lehetõségét annak, hogy esetleg akik most a csincsilla árának a csökkenése miatt más állatok felé menekülnének, vagy éppen a korábbi tartásból megmaradt ketreceket felhasználnák, vagy mellékjövedelemként vagy szerencsésebb esetben akár fõ jövedelemként is visszatérjenek újra a prémes állatok tartására. Tehát nem szeretném, ha ezt a lehetõséget kizárnánk. Ez szerintem szembemenne a kormány nemzeti vidékstratégiájában megfogalmazott dolgokkal is, hiszen ott pont arról beszél - legalábbis kommunikációs szinten - a kormány, hogy a vidéken élõknek minél több lehetõséget meg kell teremteni ahhoz, hogy helyben fenn tudják magukat tartani.
Gyakran felvetõdött aggály, és itt a kormány képviselõjének a részérõl is ez vetõdött fel, hogy a szökés veszélye természetvédelmi problémákat vethet fel. Nyugat-Európában ismerünk néhány olyan helyzetet, amikor ez elõfordult, azonban azóta a tartástechnológia is jelentõsen javult, és azoknál a telepeknél, amiket én láttam, ezt szinte elképzelhetetlennek tartom, illetve az esetek 90 százalékában, úgy tudom, lelkes környezetvédõk állnak a szabadulások mögött, és ezeket kellene megakadályozni, és nem pedig az állattartást kellene ellehetetleníteni. Úgyhogy ebben vitába szállnék Szabó Rebekával, és innen is szeretném megkérni, hogy szóljon az ismerõseinek, ha esetleg mégiscsak átmenne ez a módosító indítvány, akkor ne próbálják meg kiszabadítani ezeket az állatokat, mert azzal okoznak valóban kárt a természetnek.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiból.)