SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Minden év október 6-án - mint ahogy azt az idén is nagyon helyesen megtesszük majd - megemlékezünk az 1848-49-es szabadságharc bukásáról, valamint az ismert és ismeretlen mártírokról. Vajon hányan vagyunk azonban tisztában azzal, hogy ugyanezen a napon, méghozzá pontosan 75 esztendõvel ezelõtt, 1936. október 6-án tért meg õseihez a XX. század egyik legnagyobb formátumú, ám az elmúlt évtizedek marxista vagy liberális történetírásában méltatlanul agyonhallgatott, mellõzött vagy éppen szándékosan félremagyarázott és besározott miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula?
A 125 évvel ezelõtt, 1886. december 26-án a Tolna megyei Murgán nyugat-dunántúli magyar nemesi családból származó apa és módos sváb parasztcsaládból érkezett anya gyermekeként született Gömbös elsõsorban katona volt. Evangélikus vallásúként a család Sopronba költözése után a helyi egyházi líceum növendéke lett, majd a pécsi kadétiskola elvégzését követõen hétéves horvátországi csapatszolgálatra vezényelték, majd a bécsi hadiiskolába került. Végigharcolta a világháborút, katonaként megélte a Monarchia felbomlását és az azt követõ zûrzavaros idõket, majd a szegedi ellenforradalmi erõkhöz csatlakozva az elkeseredéssel párosuló tettvágya és ambiciózus természete a politika irányába vezette. 1919 januárjában az egyik legbefolyásosabb és legnagyobb bajtársi szervezet, a Magyar Országos Véderõ Egylet elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyûlési képviselõjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását, és 1921 októberében meghatározó szerepet játszott IV. Károly második puccskísérletének megakadályozásában.
A megcsonkított, Károlyi Mihály és Kun Béla kommunista rémuralmát túlélt Magyarország újraépítésével kapcsolatban feloldhatatlan ellentét feszült közte és az egykori bajtársból miniszterelnökké lett gróf Bethlen István között, amely ellentét végül kenyértöréshez vezetett. Gömbös - Bethlennel ellentétben - radikális reformer volt, földet szeretett volna osztani, és nem volt hajlandó belenyugodni a kormány tûzoltó, a forrongó parasztságot csak ideig-óráig megnyugtató földreformjába. Elsõdleges célja Magyarország belsõ erõkön nyugvó újjáépítése volt, ezért határozottan ellenezte a kormánynak a népszövetségi kölcsön felvétele irányába tett lépéseit, úgy vélte ugyanis, hogy Magyarországot nem szabad alárendelni a globális pénzügyi tõkének, nem szabad megengedni, hogy átláthatatlan pénzügyi körök kényük-kedvük szerint szólhassanak bele az ország költségvetésébe, meg kell akadályozni azt, hogy a tõzsdék felelõtlen gazemberei sarcolják a magyar nemzetet. "Ha rabkenyéren kényszerülünk élni - írta -, ám éljünk vele. Ha foltozott ruha jut nekünk, járjunk inkább benne, csak mentsük meg egyetlen kincsünket, a függetlenségünket."
"Jövõbe látó próféta, népének utolsó táltosa, a holnapba tekintõ magyar államférfi" - írta róla késõbb a nyugati magyar emigráció meghatározó írója, újságírója, Marschalkó Lajos. Bár kormányra kerülve gazdasági célszerûségek miatt kénytelen-kelletlen közeledett Németországhoz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy piacszerzés érdekében felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
(17.50)
Mindezek eredményeképpen sikerült a magyar gazdaságot stabilizálnia és növekedési pályára állítania. Kormányának belpolitikai célja a jóléti állam megteremtése volt, amely hangsúlyosan tartalmazta a korszerû szociálpolitikát, a radikális földreformot, illetve a szegényebb néprétegek kulturális felemelkedését. Ennek elemei közül csak a közismert falusi csecsemõgondozást és az ONCSA-programot említhetjük.
Helyre kell állítani a magyarság testi és lelki egészségét, mert egy magyart megmenteni az élet számára annyi, mint megsokszorozni a magyar erõket - írta Gömbös. Mûvét azonban nem tudta befejezni. Tragikusan fiatal, alig 50 esztendõs volt csak, amikor hosszú küzdelemben legyõzte õt kiújuló, még a világháborúban szerzett vesebetegsége.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1944-45 fordulóján hazánkra ismét rászabaduló vörös pestis sok más magyar államférfi mellett Gömbös Gyulát sem kímélte. A Döbrentei téren álló egész alakos, fehér márványból készült, díszmagyaros szobrát 1944. október 6-án, halálának évfordulóján a kommunista ellenállók felrobbantották. Ez azonban még nem elégítette ki az országhódítók étvágyát. 1946-ban Örkény vezér szobrával ékesített síremlékét is elpusztították. A 168 Óra 2005. szeptember 27-ei írása szerint ez utóbbi gyalázatos cselekedet a késõbb ünnepelt költõ, Faludy György és társai nevéhez fûzõdik. (Az elnök a hozzászólási idõ leteltét jelzi.)
Bár Gömbös Gyulát néhány esztendõvel ezelõtt méltó pompával püspöki jelenlét mellett újratemették, Magyarország élén az egyik legnehezebb idõszakban álló, hazánkat a nagy (Az elnök a hozzászólási idõ leteltét jelzi.) világválságból kivezetõ, népét mindenekfelett szeretõ és féltõ, a nemzeti öncélúság nemes eszméit hirdetõ miniszterelnöknek - az országot a pusztulásba vezetõ vörös gróffal, Károlyi Mihállyal ellentétetben - azóta sincs méltó köztéri szobra Budapesten.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)