FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Mai felszólalásomban a 250 éve elhunyt Mikes Kelemenre szeretnék emlékezni, akirõl Hopp Lajos irodalomtörténész így emlékezik: "Mikes a késõ barokk, rokokó széppróza utolérhetetlen tollú mestere, a régebbi magyar prózaírás klasszikus alakja. Rákóczi fejedelem oldalán nõtt fel a kuruc szabadságharc éveiben, késõbb a Rákóczi-emigrációban élt és alkotott. Mûvészi kvalitásai fölébe emelik valamennyi hazai kortársának a korai felvilágosodás fél évszázadának magyar irodalmában, sajátos életútja pedig elkülöníti literátor-társaitól. Emberi sorsa nemcsak elõkészíti írói pályáját, hanem élete végéig meghatározza a magyar irodalolm történetében szinte egyedülálló irodalmi mûfaji alkotásának jellegét, karaktekrét is. Életmûvében a magyar világi széppróza újjászületésének lehetünk tanúi."
Kedves Képviselõtársaim! Mikes Kelemen a magyar irodalom kiemelkedõ alakja, akirõl, úgy vélem, méltó és nagyon fontos, hogy ezen évforduló alkalmából megemlékezzünk az Országgyûlés falai között is.
Rákóczi Ferenc hû íródeákja 1690 augusztusában született Kovászna megyében, Zágonban. Ifjú felnõttként, még csupán 17 évesen II. Rákóczi Ferenc szolgálatába szegõdött. 1711 februárjában, a kuruc szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerül Rákóczival Lengyelországba, majd Franciaországba menekül. 1717-ben Erdélyben elfogadják az Országgyûlés végzését, amely értelmében Rákóczi, Mikes és társaik fõ- és jószágvesztésérõl döntenek, így ekkor megpecsételõdik sorsa. Franciaország után Törökországba utaznak Rákóczival, ekkor már a nevéhez legszorosabban fûzõdõ naplószerû levelek írását is elkezdi. 1720 áprilisában a török porta végül Rodostóba telepíti a bujdosókat, amely végül Mikes életének fõ helyszíne lett, de nem önszántából, hanem hazatérésének ellehetetlenítése miatt kényszerbõl. Hazatérését ugyanis többször megkísérelte a Magyar Királyság területére, de ez a Habsburgok nyomására mindig meghiúsult.
Az író török földre érkezése után az átmenetinek vélt tartózkodás napjainak megörökítésére irodalmi levelezésbe kezdett. A fiktív, el nem küldött levelek írója sem a lapokat, sem a keltezett leveleket nem számozta. Az utólagos vizsgálatok bizonyítják, hogy 1717 októberétõl 1758 decemberéig 207 ilyen levelet írt. Az összegyûjtött "Leveleskönyv" irodalmi értékén túl egyben a bujdosó magyarok rodostói életének hû krónikája. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy Mikes Kelemen törökországi levelei a magyar prózaírás alapjait fektették le.
Híressé vált levelei mellett Rodostóban francia nyelven megjelent jelentõs mûveket fordított magyarra, egészen pontosan tizenkettõt. Az "Ifjak Kalauza" pedagógiai, moralista célzatú munka, amely a fordításai közül az egyik legnevesebb alkotása. Valószínûleg ezután született az "Idõ jó eltöltésének Módgya" címû keltezetlen, párbeszédes szépirodalmi átdolgozása. Jellemfestõ és elmélkedõ jellegû a "Valóságos Keresztényeknek Tüköre" címû fordítása is.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem hûséges híve 1761. október 2-án hunyt el pestisben Rodostóban, és a mai napig ismeretlen sírban fekszik.
Számtalan képzõmûvészt, zeneszerzõt, szakirodalmi tudóst, oktatási intézmény névadóját ihletett meg személye, így nem meglepõ, hogy halálának 250. évfordulója alkalmából, egyben a Rákóczi-szabadságharc leverésének 300. évfordulója kapcsán rendezték meg a 2011-es Mikes-évfordulót. A XVIII. budapesti nemzetközi könyvfesztiválra megjelent a "Vagyok, aki voltam és leszek, aki vagyok" címû mûve, illetve számtalan irodalmi est, emlékhangverseny, könyvbemutató szolgálta azt a célt, hogy méltón õrizzük emlékét.
Ezzel ellentétben sajnos szomorú tény, amelyrõl az évforduló kapcsán szót kell ejtenünk, hogy az író rodostói háza 2002-ben összeomlott, és az újjáépítéssel kapcsolatban konkrétumok a mai napig nem történtek. De bízom abban, hogy ez nem marad a végtelenségig így, hiszen ez méltatlan lenne mind Rákóczi, mind hû krónikása emlékére nézve.
Kedves Képviselõtársaim! Mikes Kelemen kiemelkedõ munkássága irodalmi nagyjaink közé emeli õt, jelleme pedig hazaszeretetbõl és hûségbõl mutat példát nekünk. Épp ezért bízom benne, hogy méltó helyét a magyar oktatásban és kultúrában a jövõben is megtartja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)