HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom, illetve a témaválasztásom aktualitását az adja, hogy a családok védelmérõl szóló törvényt rövidesen beterjesztjük. De miért így fogalmaztam meg a címet, hogy családvédelem, országvédelem, nemzetvédelem? Mert összefüggenek ezek a kérdések, és ha a családokat megvédjük, megvédjük az országot, és megvédjük a nemzetet is.
Nemrégen jelent meg az ENSZ népesedési elõrejelzése földünkre vonatkozóan, és ezen belül Magyarországra vonatkozóan is. Földünk népesedési helyzete a XXI. században az elõrejelzés szerint érdekesen alakul, hiszen az a folyamat, aminek tanúi vagyunk, és aminek eredményeképpen 7 milliárd ember él a földön, le fog lassulni a jelzés szerint. Azokban az országokban, ahol nagy volt a népesedési mozgás, ott csökkenni fog, ahol pedig gyenge volt, ott erõsödni. Tehát valamiféle kiegyenlítõdés jön létre.
Tudjuk azt, hogy 12 évenként egymilliárddal nõtt a föld lakossága, elsõsorban a nyugati iszlám országok és a Szahara alatti országok részérõl. Az elõrejelzés szerint csökkenni fog a növekedés üteme, és a század végére tízmilliárdra teszik a föld lakosságának számát.
Minket azonban talán jobban érdekel Magyarország helyzete. A szokásnak megfelelõen három szcenáriót mutat be ez az elõrejelzés. Ezek közül a középsõt tartják valószínûnek. Eszerint Magyarországon a gyermekvállalási kedv növekedni és a termékenységi arányszám javulni fog. Ennek megfelelõen legalább 8,5 millióan leszünk majd a század végén. Természetesen tudomásul kell venni, hogy az elõrejelzés, illetve a számítások szerint 900 ezer betelepülõvel, illetve az idõsek részarányának növekedésével számolnak.
Ez még egy viszonylag optimista elõrejelzés, azonban hadd említsem meg, hogy Demény Pál, aki Amerikában élõ, ismert magyar demográfus, számításai szerint ha minden marad úgy, ahogy van, tehát a termékenységi arányszám, a házasodási kedv és a többi, akkor a század végén 5,2 millió ember fog élni Magyarországon. Ebbõl ha leszámítjuk azt a 900 ezer bevándorlót, és hozzátesszük, hogy körülbelül 36 százalék lesz a 65 év felettiek száma, és én hozzátenném azt, hogy ha nem sikerül javítani a ma a munkaerõpiacról kiszorult emberek helyzetén, az utódaikra gondolok természetesen, akkor bizony szomorú jövõ, magyarul: élhetetlen ország vár a mi unokáinkra.
Hogyan lehet ezt valamiképpen befolyásolni? Hogyan lehet elérni azt, hogy mégiscsak az optimista forgatókönyv valósuljon meg? Érdekes megjegyzése van az ismert tudósnak. Azt mondja, hogy két eset lehetséges: a ma is elhalasztott szülések megtörténte - én azt látom, hogy a 40 év felé közeledõ népes korosztály nem nagy hajlandóságot mutat erre -, illetve egy kulturális mutáció, mondja a tudós. Én ezt a kulturális mutációt úgy értelmezem, hogy szemlélet- és magatartás-változás a családdal, a gyermekekkel, a nemzettel kapcsolatos gondolkodásban. Vagyis elsõ feladat a közgondolkodás alakítása. Úgy érzem, mindenkinek, aki felelõs bármilyen szinten a nemzetért, ez alapvetõ feladata.
Van még annyi idõm, egy rövid párbeszédet hadd mondjak el, ami a családomban zajlott. Megkérdezte az egyik ifjú családtagom: "Hova mész?" Mondtam, hogy rendezvényre. "Miért?" "Beszélek.""Ugyan, sok a szöveg!" "De, mondom, valamiképpen a hallgatóság gondolatait befolyásolnám, esetleg egy picit a közgondolkodást is." Õ azt mondta: "A közgondolkodást a ValóVilág formálja." És valóban ez a szomorú helyzet, hogy üresség, emberhez méltatlan célok, mesterséges környezet által kiváltott saját pszichés állapot és az ebbõl fakadó magatartás jobban befolyásolja a közgondolkodást, mint értelmes célok és jól megfogalmazott értékek.
Tehát amikor Magyarország jövõjérõl gondolkodunk, akkor esélyt kell adni annak a kulturális mutációnak nevezett jelenségnek, amely a szemlélet és magatartás változásában (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) és a családok megerõsítésében áll.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps az LMP padsoraiból.)