KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés tervezete alapján a 2012. év az elszegényedés, a megszorítások és az esélymegvonás éve lesz; az esélymegvonásé, merthogy a jövõ évi költségvetés egyik legnagyobb vesztesei azok a közszolgáltatások lesznek, amelyeket az adófizetõk éppen azért tartanak fönt, hogy minden magyar embernek egyforma esélye legyen a polgári létre.

Amikor önök újabb milliárdokat vonnak ki a háziorvosi ellátásból, akkor megvonják az esélyét annak, hogy az idõsebbek jó egészségben legalább megközelítõleg addig élhessenek, mint a többi európai polgár. Amikor újabb milliárdokat vesznek ki az oktatásból, akkor megvonják az esélyét annak, hogy azok a fiatalok is tanulhassanak, akiknek a szülei nem tudják finanszírozni a tanulmányaikat. Amikor önök újabb milliárdokat vonnak ki a közösségi közlekedésbõl, akkor megvonják az esélyét, hogy a kistelepüléseken élõk is tudjanak munkába, iskolába járni. És amikor önök milliárdokat vesznek el az óvodáktól és a bölcsõdéktõl, akkor megvonják az esélyét azoktól a nõktõl, akik egyszerre szeretnének gyereket vállalni és dolgozni.

Az elmúlt húsz év kormányai - függetlenül attól, hogy milyen ideológiai mezbe öltözködtek - a közszolgáltatásokban nem láttak mást, mint megcsapolásra váró költségvetési tételeket. Idén az egészségügy és a közoktatás már akkor is minden idõk legkisebb költségvetését kapta, amikor megszavazták, az évközi megszorító csomagok pedig csak tovább rontották a helyzetet, a 2012-es költségvetéshez pedig a kormány már nem is mellékelte az úgynevezett funkcionális besorolás szerinti arányokat, hogy ne derüljön ki: jövõre még rosszabb lesz a helyzet.

Hányszor hangzott el az elmúlt húsz évben, hogy az egészségügy ne betegségügy legyen? Hányszor hangzott el, hogy ehhez az kell, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül legyünk kórházban, és a megelõzésre és az alapellátásra kell helyezni a hangsúlyt? Ehhez képest mit látunk? A kormány befagyasztja az alapellátás támogatását, ráadásul az áfanövelés és a bérkompenzáció terheit is a háziorvosi praxisokra terheli. És hányszor hangzott el már az elmúlt húsz évben, hogy aki az oktatáson spórol, az a jövõt éli fel? Csakhogy a kormány jövõre is spórol az oktatáson, vagyis feléli a jövõt.

Már most sem igaz az, hogy elég szorgalmasnak és tehetségesnek lenni ahhoz, hogy valaki tovább tudjon tanulni. Az OECD-országok közül Magyarországon határozza meg leginkább a gyermekek iskolai végzettségét és teljesítményét a szülõk iskolai végzettsége. Ha még kevesebb fiatal mehet egyetemre, akkor eljutunk odáig, hogy diplomásnak egyenesen születni kell. A felsõoktatás büdzséje tükrözi a Széll Kálmán-csomagban beharangozott megszorításokat, hiszen az ágazatból jövõre 29 milliárd forintot vonnak ki. Önök 2008-ban népszavazást indítottak a felsõoktatási tandíj ellen, most azonban sunyi módon az összeget megsokszorozva, a kertek alatt visszahívják azt, csak átkeresztelték önköltségnek.

Egy 14 éves vidéki fiúnak, mondjuk, Felcsúton mennyi esélye lenne arra, hogy gimnáziumot végezzen, ha önök végigviszik azt, amit a szakképzési programjukban leírtak, hogy drasztikusan csökkentik az érettségit adó iskolai férõhelyek számát? Vagy egy átlagos keresetû vidéki családnak - amilyen mondjuk, a miniszterelnök úré is volt - mennyi esélye lenne arra, hogy kifizesse azokat a milliókat, ami ahhoz kellene, hogy valaki az ELTE jogi karán szerezzen diplomát?

(13.20)

Ha találkozna Orbán Viktor egykori önmagával, akkor mit mondana neki? Miért akarja tõle elvenni azt az esélyt, ami anno ön is megkapott az élettõl? 14 éves koromban felnéztem Orbán Viktorra, amikor a Hõsök terén elmondta azt az ominózus beszédét, de a mai fiatalok számára milyen esélyeket teremt a kormány?

Nem igaz az, hogy az ország gazdasági helyzete szükségessé teszi, hogy leépítsék a közszolgáltatásokat, hogy szükségesek a megszorítások. Ezekre csak azért van szükség, mert önök az egykulcsos adó bevezetésével azokat támogatták, akiknek nincs is szükségük arra, hogy támogatást kapjanak. Az LMP nemrég bemutatott költségvetési javaslata részletesen bemutatja, hogy megszorítások, a deficit növelése nélkül is lehet az állami közszolgáltatásokra több pénzt fordítani. Ha valaki fellapozza ezt a javaslatot, akkor nem olyan felelõtlen ellenzéki ígéreteket talál benne, amiket önök nyolc éven keresztül a parlament asztalára letettek, hanem fillérre ki van számolva az, hogyan lehet több pénzt fordítani egészségügyre, oktatásra, bölcsõdei férõhelyekre és a közszolgáltatásban dolgozók fizetésének növelésére. Azt kérem önöktõl, hogy fogadják meg ezeket a javaslatokat, a magyar közszolgáltatásokat tovább megsarcolni már nem lehet.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage