DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt roppantul örülök, hogy többször használta az "esély" és az "esélyteremtés" kifejezését. Úgy látom, az LMP-nél végre az igazságosság körüli eléggé meddõ vita eljutott oda, hogy az államnak egyik fontos feladata az, hogy esélyekhez adjon lehetõséget és esélyeket teremtsen. Úgy gondolom, hogy ebben egyébként valamilyen úton-módon egyetértés van közöttünk.
Itt a Házban hétrõl hétre azon vitatkozunk, hogy mi az igazságosság. Szerintem ezt a kérdést úgysem tudjuk megoldani. Maga a kiindulópont, amit említett, az esély és az esélyteremtés és az esély lehetõsége, úgy gondolom, hogy egy jó kiindulópont, ezen dolgozik a kormány, hogy minden társadalmi rétegnek és csoportnak legyen esélye a továbblépésre és az elõrébb jutásra. Én ebben látom egyébként az igazságosságot, ha már itt tartunk, egy olyan gazdasági-társadalmi rend, amely lehetõséget biztosít arra, hogy az emberek elõre tudjanak jutni. Tehát nagyon örülök, hogy az "esély" és az "esélyteremtés" kifejezést használta végre a meddõ igazságosságvita helyett.
Ami az állami szolgáltatásokat és a közszolgáltatásokat illeti, úgy gondolom, abban egyetérthetünk, hogy olyan közszolgáltatásokra van szükségünk, amelyek hatékonyak, amelyek sokkal jobban mûködnek, mint a jelenlegiek. Az, hogy valamire ugyanannyi vagy netán kevesebb forrás jut, az nem jelenti azt, hogy ez a szolgáltatás rosszabb minõségû. Pontosan az a nehéz feladat, hogy ugyanannyi forrásból jobb minõségû szolgáltatást elõállítani, vagy akár kevesebb forrásból jobb minõségût. Nagyon sok olyan közszolgáltatást örökölt a kormány, amelyeknek a finanszírozása egy teljesen zavaros keresztfinanszírozásban zajlik. Itt az elsõ lépés egyébként a felelõsségi rendszerek kitisztítása és megteremtése.
Én örülök, hogy Karinthyt idézi ezzel a címmel, találkozás fiatalkori önmagunkkal - 1913-ban írt remekmûvû novellájának van hasonló címe. Nos, ha ebbe picit belegondolunk, a fiatalok és fiatalok esélyei, akkor hadd kérdezzem - és egy háromkulcsos adórendszerben gondolkodnak, 16 százalék, 32 és 40 -, vajon ez milyen ösztönzést ad a fiataloknak arra, hogy tanuljanak. Azt az ösztönzést adja, ha az ember öt, nyolc, jó néhány évet belefektet abba, hogy tanuljon, hogy utána majd 40 százalékos adóval büntesse meg az állam? Nagyon örülnék, ha a gazdaságpolitikájukban és társadalompolitikájukban valamilyen koherencia lenne, vagy ha úgy tetszik, valamilyen összefüggés. Lehet mondani az egyik oldalról, hogy a fiataloknak esélyteremtés, de akkor tessék mellétenni egy olyan adóösztönzõ rendszert vagy olyan adórendszert, amely arra ösztönzi a fiatalokat, hogy valóban érdemes tanulni. A 40 százalékos büntetõadó, amit önök terveznek a költségvetési javaslatukban, éppen azt üzeni, hogy nem érdemes tanulni, hiszen akkor jóval többet kell majd adózni, aránytalanul több adóterhet rak az emberre az állam.
Úgy gondolom, hogy a költségvetés meg amit a 2012-es költségvetésrõl említett, az több helyen nem állja meg lábát. A 2012-es költségvetésnek világos céljai vannak, nem véletlenül kapta az országvédelmi költségvetés nevet. Nagyon súlyos változások vannak a világgazdaságban, és az a legfontosabb feladatunk, hogy az országot felkészítsük erre a változásra, esélyeket is nyújtsunk, például arra, hogy több százezer ember tudjon belépni a munka világába; az adózás terén szeretnénk végigvinni azt az adórendszert, amelyik valóban többletmunkára, takarékosságra, megtakarításra és gazdasági növekedésre ösztönöz; az államháztartáson belül pedig tiszta, átlátható rendszereket szeretnénk teremteni. Ez a 2012-es költségvetés célja.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)