DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ez a kormány immár másfél éve azon munkálkodik, hogy a közbiztonságot megerõsítse, és a rend országa legyünk. Ön is láthatja, hogy 1000-1500 rendõr teszi le ünnepélyes keretek között az esküjét a Hõsök terén vagy máshol, pontosan azért, hogy a rendõrség tekintélyét mi is vissza tudjuk állítani.
Mondott itt különféle példákat, de talán ön is utalt rá, hogy mindig nagyon vigyázni kell azzal, hogy milyen nemzetközi példákat hozunk. Az Egyesült Államokban a lakosság 1 százaléka börtönben ül. Magyarországon ez ennél jóval alacsonyabb arány, tehát nagyon kell vigyáznunk arra, hogy pontosan ki, hol, milyen párhuzamokat hoz. Az USA büntetõjoga egy nagyon szigorú büntetõjog, pontosan azért, mert sok helyen akár az ügyészeket is választják, és az ügyészek a választási programjukban minél nagyobb fokú elzárási arányt igyekeznek garantálni az állampolgároknak. Ez generál ott egy nagyon szigorú büntetõpolitikát, ez generálja azt, hogy 1 százaléka a lakosságnak ott börtönben ül. Magyarországon vagy az európai kontinensen másfajta szabályok vannak.
Ön azt mondta, hogy megugrott a 14 év alattiak által elkövetett bûncselekmények aránya. Nem tudom, hogy ön pontosan mibõl veszi ezt az érzetét. Nyilvánvalóan ön is, én is, amikor vidéken járunk, találkozunk tényleg megdöbbentõ esetekkel, egy-egy esettel, és nyilvánvalóan, ha valaki a kereskedelmi tévék híradóit nézi, akkor szintén hasonló érzete lehet. De ha a valós büntetõhatósági, ügyészségi, bûnügyi statisztikákat megnézzük, akkor nem tudunk kimutatni ilyesfajta növekedést, mint amire ön célzott.
A 14 év alatti népességnél a büntetendõ cselekmények elkövetése 0,25 százalék, míg a 14-17 év közöttieknél 2,25 százalék. Tehát ilyesfajta kiugróan magas arányt nem tudunk mondani. Sõt, ha megnézzük 2005 és 2010 között, összehasonlítjuk ezeket a számokat, akkor azt látjuk, hogy a 14 évüket be nem töltöttek által elkövetett bûncselekmények száma vissza is esett, hiszen 3800 fõrõl 2800 fõre esett vissza. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, csak a képviselõ úrnak azt az alapállását, miszerint óriási növekedés található ezekben a statisztikákban, szeretném cáfolni. Ettõl függetlenül ezzel a 2800 esettel is foglalkoznunk kell, de minden más bûncselekménnyel is.
Ön itt a rendet, a törvényesség betartását követeli meg a kormányzattól teljes joggal és mértékkel, csak akkor lett volna a Jobbik frakciójában együttmûködés a szabálysértési törvény módosítása kapcsán, amikor az elzárás lehetõségét megadtuk múlt nyáron (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Salátatörvény! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A Gárdával összefüggésben!), ha megadták volna a sporthuliganizmushoz a támogatásukat (Zaj. - Az elnök csenget.), ha ezeket a törvényjavaslatokat támogatták volna, és nemcsak a 14 év alattiakra koncentráltak volna, hanem a 14 év fölöttiekre is, akkor számomra hitelesebb lett volna a Jobbiknak ez iránt a szigorú büntetõpolitika és a rend iránti vágya, ha ezt valóban meg is tették volna.
Ettõl függetlenül, mivel a szegénység sokszor a közbiztonság romlását is magával hozza, a kormány igyekszik ebben az évben minél inkább elébe menni ennek, hiszen a közbiztonság egy kiemelt nemzeti ügy a következõ idõszakban, ezért ennek egy megerõsített intézményrendszere van, nemcsak azzal a 3 ezer rendõrrel, akirõl már szót ejtettem, de ennek egészen a kommunikációs szintig külön szóvivõ kinevezésével is igyekszünk hangot adni, hogy a kormányzat minden téren igyekszik a rendõrséget megerõsíteni, és a szigorú büntetõpolitikáját, amit önök itt a parlamentben is láthattak, igyekszik végrehajtani minden rendelkezésére álló eszközzel.
Ami a konkrét kérdésének a dogmatikai hátterét érinti, tehát most pontosan 14 év, 12 év, melyik legyen a büntethetõségi korhatár, ön is mondta, ebben szórt mind az európai joggyakorlat, a világon pedig még inkább. Egy ilyesfajta döntésnél semmiképpen sem prekoncepcióval kell odaállni, ha valaki egy vidéki fórumán ilyen emberekkel találkozik, akkor rögtön az összes fiatalra ilyesfajta szigorúbb nemcsak intézkedést, hanem büntetést is javasol kiróni. Sem elvetni, sem egyértelmûen támogatni az elsõ pillanatban szerintem nem szabad, hanem körül kell járni, hiszen nagyon sok esetben ez a gyerek nem önmagától találja ki ezt a bûnözõ életmódot, az õ felelõssége sokkal kevésbé könnyen állapítható meg, mint egy 28 évesé vagy egy 58 évesé adott esetben. Sokszor ezt a szüleitõl tanulja el. Lehet, hogy nem az a legmegfelelõbb intézkedés abban az esetben, ha ugyanúgy büntetjük. Lehet, hogy a családi környezeté legalább akkora felelõsség az õ bûnözõ életformájából, mint ami az õ személyi felelõssége.
Éppen ezért akkor, amikor ilyesfajta vitákat elindítunk, szerintem semmiképpen sem egyedi sajtóhírek alapján, semmiféleképpen nem az érzelmekre apellálva kell megtenni, hanem végig kell hogy gondoljuk, hogy mennyi az illetõ egyéni személyi felelõssége, és mennyi a családi környezetének a felelõssége, és így tudjuk megállapítani, hogy ezt a kérdést egyáltalán szállítsuk lejjebb, a büntethetõségi korhatárt megnyitjuk-e vagy sem.
Mi egy normális szakmai, nemzetközi kitekintésen, nemzetközi példákon alapuló párbeszédre nyitottak vagyunk, meglepõ számomra pont a Jobbiktól, hogy itt az Európai Unióra és európai példákra hivatkozott ebben az esetben, de természetesen egy ilyen vitára mindig nyitottak leszünk. Csak azt kérem, hogy (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)ne érzelmek alapján, hanem körültekintõen tekintsünk erre a kérdésre.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)