TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció nem támogatja a javaslatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmi újat nem mondtál.) Azt már az elõzõ körben is egyértelmûvé tette, hogy észre kellene már venni a tisztelt kormánytöbbségnek, hogy az a szabadságharc, amit önök folytatnak gazdasági területen, egyre több áldozatot szed, sokkal többet, mint 2008 válságakor bármilyen mértékben. Csak két adatra hívnám föl a figyelmüket. Az egyik: 2010 áprilisában 176 forint volt a svájci frank, a mai pillanatban 236 forint. 2010-ben az átadáskor Magyarország kockázati felára 1,7 volt, most 5,4 százalék, ennyivel kell többet fizetni ma minden egyes kötvény után, minden egyes hitelkamat után.
Szeretném önöknek mondani, hogy az a megoldás, amely eljárási módjában ilyen kapkodó, amely... - az elmúlt két hétben még épphogy csak megszáradt a papír a köztársasági elnök úrnak azon az aláírásán, ez a törvény hatályba lép, máris módosítják. Mikor akarják észrevenni, hogy ez így nem fog menni? Tehát nem önökön múlik valójában és még nem is az otthonteremtési bizottságon, amely nagy dérrel-dúrral létrejött, bár az elsõ ülését követõen senki nem tud róla semmit, hogy õk vajon miben járulnak hozzá a kormány otthonvédelmi programjához.
Vissza kellene menni oda, ahol a miniszterelnök úr még a kampányban ígéretet tett, nevezetesen: senki nem maradhat fedél nélkül. Szeretném önnek jelezni, már többedszer, miniszterelnök úr, hogy ebben az országban egyre többen maradnak fedél nélkül. Mi mondogathatjuk egyre többet, önök is, mi persze mondjuk az ellenkezõjét, hogy igenis, a végrehajtások mennek, igenis vannak emberek, családok, akik nem tudnak benn maradni abban az ingatlanban, bármennyire is tesznek erõfeszítéseket azért, hogy túléljék ezt a helyzetet. Ez a javaslat önmagában egy szûk körnek kedvez. Azt a két héttel ezelõtti vitában is elmondtuk, hogy ez a javaslat, még a szövegezését tekintve is pont azokat hagyja ki, akikrõl szólna. Hiszen pont a devizahitelesekrõl van szó, és ehhez képest önök úgy fogadtak el egy törvényt, hogy az nem rögzítette, hogy pont a devizahitelesek alanyai lehetnek ennek a jogszabálynak.
Fenntartjuk és továbbra is képviseljük, hogy az a törvényjavaslat, amely most újra napirendre kerül az önök jóvoltából, keveseknek fog segíteni, a többségnek nem ad érdemi segítséget. És hogy továbbmenjek: azért az is fura, bár nem tartozik szorosan ehhez a témához, de mégis az eszközkezelõrõl néhány szót illõ mondani. Miniszterelnök úr, ennél egyszerûbb megoldás is van, megkérik a bankokat, hogy azon a 35-50 százalékon adják el az embereknek. Jobban járnak, higgye el, mert az eszközkezelõ a szocialisták álláspontja szerint egy állami bérlakásprogram, és nem 6-24 hónapra szól.
Tehát csak egy példát akartam azzal kapcsolatban mondani önnek, hogy nem lehet úgymond néhány milliárdból meg hetenkénti törvénymódosításokkal megoldani ezt a kérdést. Ebben a kérdésben vissza kell menni ahhoz, hogy legyen a kormánynak világos álláspontja, és az érintettekkel egyeztesse. Mert mindaddig, amíg ma ez a döntés megszületik, szeretném mondani, hogy önök lehetnek jóhiszemûek, mi is azok voltunk 2008-ban, de mi már látjuk, hogy a jóhiszemûség ebben az ügyben nem megy. Világossá kell tenni, hogy mit vár el az állam a pénzintézetektõl, mit vár el az egyénektõl, és ami ennél fontosabb, hogy az állam ebben milyen szerepet vállal.
Ezen javaslatok egyike sem tükrözi ezt a hármas szereposztást, sõt, folyamatosan bûnbakokat képeznek, amelyben látható módon az elmúlt másfél év alapján világos, hogy a szenvedõ alanya, a vesztese mindig a magyar társadalom. Önök bárhova ütnek a világban, ütnek Magyarországon; hogy önök most kemények, ennek a végét a magyar társadalom fizeti meg. Szeretnénk önöket kérni, hogy ne üssék tovább az embereket, segítsenek nekik. Nekünk vannak javaslataink, amelyeket a Ház elé terjesztettünk az elmúlt másfél évben, önök egyetlenegy alkalommal nem voltak képesek arra, hogy akár napirendre vegyék, hogy érdemben lehessen vitatkozni.
Tudom, hogy nagyon nehéz, de meg kellene tanulni, hogy a szabadságharc és a fülkeforradalom végén egyfajta együttmûködésre van szükség e Házban és a Házon kívül is.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Lázár János tapsolva: Józsi, jól beszéltél.)