DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy mielõtt a végleges igent vagy nemet elmondanám, fõleg ellenzéki képviselõtársaimnak elmondjam több indokból is, hogy miért mondom azt, amit majd mondok.
Elõször is, ez a válasz pontosan illeszkedik a kormány azon otthonmegmentõ, otthonvédelmi programjához, amelyrõl ma is szó esett, amely miatt ma is fogunk ülésezni és szavazni. Másrészt pedig valóban senkit nem fogunk az út szélén hagyni.
A második: általános vélekedés ma az, hogy az adófizetõk pénzébõl már éppen elég komoly nagyságrendben, akkori áron számítva mintegy 800 milliárd, mai áron több ezer milliárdos az az összeg, amit már az adófizetõk a bankok konszolidációjára kifizettek. Úgyhogy itt az idõ, hogy most a csõdben és bajban lévõ családokon segítsenek végre azok a bankok, amelyeket korábban ugyanezen társadalom megmentett.
És végül, úgy tûnik, az is igaz lesz, amit a népi mondás tart, hogy egy rókáról bizony csak egy bõr húzható le. Ezt korábban a szocialisták segítségével megtettek a megfelelõ pénzintézetek a devizahitelek jóvoltából. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idõ!)
Tehát bizony, államtitkár úr, köszönöm a válaszát, elfogadom. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)