SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erõforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Hogy ki üzent hadat a rokkantnyugdíjasoknak, szeretnék felolvasni egy idézetet önnek: "Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van. Akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet életének."
Tisztelt Képviselõ Úr! 2007. február 12-én Gyurcsány Ferenc mondta ezeket a szavakat. Tehát ha valaki hadat üzent volna a rokkantnyugdíjasoknak, akkor azt hiszem, tõle kellene megkérdezni, hogy miért akarta ezt 3,5 évvel ezelõtt megtenni. De hogy a válaszaira mégiscsak valami konkrét választ is kapjon, mert nyilván Gyurcsány Ferenctõl nem fogja ezt megkapni, ezért néhány gondolatot hadd mondjak el önnek. Az egyik, amit mindenki nagyon jól tud, hogy az tarthatatlan egy 10 milliós országban, hogy ma rokkantnyugdíjon vagy rokkantnyugdíjszerû ellátáson 940 ezer ember él - 940 ezer ember él! Hatalmas nagy szám! Ha ebbõl levonjuk azt, hogy körülbelül 380 ezren vannak azok a rokkantnyugdíjasok, akik már a korhatárt meghaladták, akkor még mindig egy nagyon nagy számról beszélünk, közel 600 ezer fõrõl beszélünk.
Éppen ezért azt kell mondanom, hogy ez a szám aránytalan egész Európának a rokkantnyugdíjas-számarányához, és éppen ezért teljesen jogos az, hogy a rokkantnyugdíjrendszert valamilyen módon felül kell vizsgálni. De a felülvizsgálat nyilván igazságos kell hogy maradjon. Nyilván azoknak az embereknek az ellátását és azoknak az embereknek a támogatását meg kell tartania az új ellátási rendszernek, akik valóban rászorultak, akik valóban rokkantsági élethelyzetben élnek, akiknek valóban az egészségkárosodása olyan szintû, ami miatt nem tudnak vagy elhelyezkedni, vagy ha el is tudnak helyezkedni, akkor is a bizonytalanság miatt valamilyen ellátásra rászorulnak.
A harmadik, amit szeretnék jelezni önnek, hogy az elmúlt idõszak rokkant-nyugdíjasítása munkaügyi probléma volt Magyarországon. Nem tudom pontosan, hogy ön melyik területrõl érkezett mint képviselõ, de azt azért mindenki tudja, hogy az ország keleti, északkeleti vidékein bizony a bányák, az iparvállalatok bezárása miatt nagyon sokan kerültek rokkantnyugdíjas státusba, és nem kapták meg azt a lehetõséget hosszú távon, hogy ezek az emberek dolgozhassanak vagy pedig máshonnan szerezhessenek jövedelmet.
Éppen ezért, tisztelt képviselõtársam, a következõt szeretném önnek mondani. Akik már rokkantnyugdíjban vannak, és már elérték a nyugdíjkorhatárt, õk nyugdíjasok lesznek, ugyanazt az ellátást meg fogják kapni, és nem kell a nevük mellett ott tartani azt, hogy rokkantnyugdíjasok. Akik öt évvel a mindenkori nyugdíjkorhatár elõtt vannak és élnek, azok sem kerülnek felülvizsgálatra, kivéve azok az emberek, akiknek - adja Isten - az egészségi állapota helyrejött az elmúlt idõszakban. A jelenlegi I. és II. csoportban lévõknek pedig nem kell semmitõl sem félniük, hiszen olyan állapotban vannak, hogy nagyon nehéz a foglalkoztatásuk.
Tisztelt Képviselõ Úr! Nyilván van egy hatalmas nagy tömeg, közel 200 ezer ember, akiket felülvizsgálat során eldönt a szakértõi bizottság, hogy ezek az emberek rehabilitálhatók avagy nem rehabilitálhatók. Amennyiben nem rehabilitálhatók, ugyanúgy megkapják az ellátást, ha rehabilitálhatók, akkor pedig nyilván azt a segítséget mind a munka területén, mind pedig az ellátás területén meg kell hogy kapják azért, hogy ne legyen támadása (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), ne vegyük el tõlük az ellátást. Önök tervezték el, tisztelt képviselõ úr, tehát ne vádoljon minket olyannal, amely nem igaz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)