Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik a maga részérõl nem kíván kisstílû vitákba bocsátkozni, ezért egy kicsit szélesebb kiterjesztésben próbálja ezt a vitát átlátni, megérteni. Nagyon nehéz megérteni a kormány álláspontját és önmagában a képviselõinek a viselkedését, miszerint a csengõre beszaladnak, beszivárognak a terembe, de érdemben nem nagyon tudnak hozzátenni ehhez a vitához semmit. Mondhatnánk, hogy a szavazógépek gyakran elromlanak, de mégis inkább próbáljunk meg arra a tárgykörre szorítkozni, amiért itt vagyunk.
A tévéhirdetésekben is - burkolt kormányzati hirdetésként egyébként - sokszor lehet azzal szembesülni, hogy önök senkit nem hagynak az út szélén. Lehet, hogy senkit nem hagynak az út szélén, de az útilaput is kiirtják az út szélérõl, hiszen nehéztüzérséggel támadnak a hangyákra. Olyan megoldási csomagot tettek le az asztalra, ami egyrészt szõnyegbombázást csinál Magyarországon, másrészt a károsultaknak egy nagyon szûk körét tudja megtámogatni.
Ebben az esetben, a végtörlesztés esetében is a módosítás módosításának a módosítását módosítgatjuk most is, azért, hogy az elsõ tervek szerint több százezer emberen segítsenek. Most már önök és az önökhöz közel álló szakértõi körök is bevallják, hogy mintegy 50-60-70 ezer ember lehet az, aki igénybe tudja venni ezt az állítólagos segítséget. Na de milyen áron? Ami a leginkább vérlázító nemcsak ebben a vitában, de egyáltalán a végtörlesztés kérdéskörében, az az, hogy a kormányzat többször felszólítja a családokat úgynevezett társadalmi szolidaritásra, egy olyan fokú modern padláslesöprésre, hogy ne csak a bajban lévõ család, de a többi családmag, tehát a rokonság egésze álljon össze, az összes tartalékát kaparja össze, adott esetben vegyen fel kölcsönöket, szüntesse meg a befektetéseit, ha még vannak, és adjon oda mindent annak a bankrendszernek, amit idõközben nem számoltattak el, ami a károk 90-95 százalékáért felelõs. Semmiféle elszámoltatással nem kell szembesülniük, miközben a magyar családok tartalékait a nullára akarják csökkenteni.
Hadd ne mondjam, hogy egy kedvezõtlen árfolyam-változási helyzet esetében mi vár ezekre a családokra, hiszen az utóbbi egy és negyedév teljesítménye mutatja, hogy a kormányzat nem védi meg õket, nem is képes, és nem is akarja megvédeni õket ettõl a helyzettõl.
(19.40)
De hogy a konstruktivitásunkat is mutassuk, a végtörlesztéssel kapcsolatban és egyáltalán a széles spektrumban vett devizahiteles kérdéskörrel kapcsolatban számtalan olyan ajánlást letettünk, ami segíthetett volna a magyar embereknek. Önök ezeket sorra leszavazták. Leszavazták azt, amikor a végrehajtási jutalékot maximálni akartuk annak érdekében, hogy ne alakuljon ki egy olyan végrehajtási maffia, ami érdekelt az ingatlanok dobra verésében. Akkor is leszavaztak bennünket, amikor azt javasoltuk, hogy ha valaki már elvesztette a lakását, ingatlanát, akkor legalább nulláról kezdhesse újra az életét, ne legyen adósrabszolgája a rendszernek további éveken, évtizedeken keresztül.
Sajnálatos módon a független fideszes képviselõ segítségével eljutottunk odáig, hogy ez sem kerülhetett a Ház elé, még csak vitára alkalmasnak sem találtatott.
Elmondható az, hogy a végtörlesztés esetében is ez a legnagyobb bajunk: segít egy szûk körnek, jobbára a gazdagabbaknak és a szerencsésebb takarékos embereknek, akik még rendelkeznek tartalékkal. Nagyon kevesen vannak ilyenek Magyarországon. Amikor azt javasoljuk most, ezekben az órákban is egyébként, hogy igenis, akkor fogjuk meg ezt a rendszert, és ne csak azoknak tegyük lehetõvé, akik elég tehetõsek hozzá, hanem egy résztörlesztési módszer keretein belül a kevesebb tõkével rendelkezõket is vonjuk be, akkor megint csak vállvonogatással és kifogásokkal találkozunk.
A modell lényege az lenne, hogy aki 10 millió forinttal tartozik, de csak 3 vagy 4 milliója van, akkor ezt egy résztörlesztési formában fizethesse vissza kedvezõbb körülmények között, ezáltal mentesülve legalább a tehertétel egy része alól. Ezt követõen természetesen meg kell követelni a bankrendszertõl, és ellenõrizni kell a bankrendszer kihágásokat tanúsító tagjait, hogy ne az következzen be, hogy a törlesztõrészlet ugyanakkora marad, csak a futamidõ csökken, ahogy azt Rogán képviselõtársam vizionálta. A valósághoz sokkal közelebb állna egy olyan rendszer, amelynek értelmében a résztörlesztéssel csökken az adós terhe, tehát csökken a törlesztõrészlete is, és az árfolyam-spekulációnak is egy kicsit kevésbé van kitéve.
Ez a rendszer lenne az, ami szélesebb körben igenis nagy tömegeken lenne képes segíteni. Cséfalvay államtitkár úr ettõl retteg, mert õ azt hiszi, hogy mindentõl bedõl a forint, ha a zúzmara megjelenik a természetben, attól is bedõl a magyar forint. Mi ezzel szemben nem rettegünk ilyenektõl, hiszen amikor a forintosítást javasoltuk mint teljes körû devizahiteles megoldást, akkor is azt az államtitkári választ kaptuk, hogy ez bedönti a forintárfolyamot, és láss csodát, végül is a végtörlesztés révén önök egy részleges forintosítást hajtottak végre a Jobbik programjától megihletve - hogy elismerik vagy tagadják, ez lényegében teljesen mindegy. Látható az, hogy a forint árfolyama nem attól fog véglegesen bedõlni, hogy azokat a devizahiteleket, amelyeket bûnös, lator módon mûködõ bankok behoztak az országba mint hibás, spekulatív terméket, forintosítjuk-e, mentesítve az ügyfeleket a rájuk rakott büntetõadóktól, az egyoldalú szerzõdésmódosítások következményeitõl, vagy pedig - gyáva módon, mint ahogy azt önök teszik jelen pillanatban - hagyják ezt a rendszert úgy, ahogy van, több százezer emberen nem segítenek, és látványpolitizálással élve pár ezer, pár tízezer embert pedig látszólag kihúznak a bajból, kicsit foghíjas módon, mint ahogy látjuk, a következõ ciklusra is áttolva a visszafizetési kötelezettséget azoknál, akik például rögzített árfolyamon fizethetnek.
Az a problémánk tehát, hogy leszavazzák a konstruktív javaslatainkat, érdemi vita nem vagy alig alakul ki ezek kapcsán. A résztörlesztés lehetõsége is egy olyan javaslat, ami legalább a vitát megérdemelné. Tehát legalább a konstruktív reakciókat, válaszokat. Mi ezt úgy képzeltük el, hogy egy nemzetközi összehasonlító vizsgálatsorozat keretein belül folyamatosan lehet vizsgálni, monitorozni a bankokat azt illetõen, hogy nagyobb terheket hárítanak át a magyar adósokra, mint a külföldiekre. Látható volt az utóbbi idõben, hogy történt ilyen Magyarország és Lengyelország viszonylatában, amikor is kiderült, hogy a magyar devizaadós másfél-két tized százalékkal (sic!) több kamatot fizet, mint a lengyel devizaadós, ennek pedig az az oka, hogy az önök által kivetett ágazati különadót áthárítják a bankok, a magyar kormányzat és pénzügyi felügyelõség pedig ezt hagyja. Ezt érintetlenül hagyja, semmit nem tesz ezzel a területtel.
A fõ problémánk tehát az, hogy van Magyarországon egy bankrendszer, amely a probléma magvát okozta, amelyet 7, azaz hét alkalommal húztak ki az utóbbi 21 évben bankkonszolidáció formájában a bajból, amely utoljára is 600 milliárdos bankmentõ csomagot kapott, és amely nem hajlandó részt venni abban a kármentésben, aminek az eredõje leginkább és lényegében õ maga. Ehhez képest kozmetikázgatunk olyan megoldásnak nevezett dolgokat, amelyek a teljes körû, széles körû megoldástól igen-igen távol állnak, és egy és negyedév elteltével ott tartunk, hogy pár ezer ember sorsán megpróbálnak segíteni, százezreket viszont továbbra is hagynak a híd alá menni.
Ez a Jobbik számára tökéletesen elfogadhatatlan. (Taps a Jobbik soraiban.)