SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretnék az elsõ szakaszban az ajánlás 6., illetve fõleg 9. pontjához hozzászólni. Igen, én is a prémes állatok tenyésztésével kapcsolatban szeretném elmondani a véleményemet Kaufer Virághoz és Bárándy Gergelyhez hasonlóan.
Azt gondolom, hogy elbújnak ezek a módosító indítványok itt a sok módosítás között, ami jórészt az ebekkel kapcsolatos, de azt gondolom, hogy nagyon fontos kiemelnünk ezt a pontot. Mi az, ami történt? Már az általános vitában is hallhattuk, hogy KDNP-s, fideszes, illetve jobbikos képviselõk ritka nagy egyetértésben emlegették a magyarországi szõrmeipar fejlesztési lehetõségeit. Ugye, van az a levél, amit a szõrmeipar képviselete küldött, és úgy látszik, hogy ezt a kottát éneklik vissza a tisztelt képviselõk, mondom, Magyar Zoltán, Zakó László, Szalay Péter a vitában, illetve most a módosító indítványnál Sáringer-Kenyeres Tamás, Font Sándor, illetve dr. Turi-Kovács Béla is adott be ilyen jellegû módosítót.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fenntartható vidékfejlesztésnek egészen más formáit képzeljük el mint hatalmas nagyipari állatfarmok létesítését, olyan helyeket, ahol - mint Kaufer Virág is elmondta - azok az állatok, amelyek egyáltalán nincsenek háziasítva, elmondom, hogy a háziasított állataink közül a legrégebbi a kutya, mintegy 15 ezer éve van az ember mellett, ezután jön a kecske, nagyjából 10 ezer éve, a juh, a sertés és a szarvasmarha körülbelül 8 ezer éve van velünk. Ezeket a prémes állatokat eredetileg vadászták, a tenyésztésük akár néhány évtizedre, maximum száz évre tehetõ, az is teljesen változó körülmények között. Ezek az állatok tehát még semmilyen szín alatt nem tudták megszokni azt, hogy fogságban vannak.
Az egyik állat a nyérc, amely miatt a szõrmeipar lobbizik. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez az állat eredetileg vízparton él, kifejezetten jól úszik, és territoriális állat, ami azt jelenti, hogy alapvetõen magányosan él, idegesíti a többi állat közelsége. Körülbelül 2 mérföldes területet jár be nap mint nap. Képzeljék el, hogy hogyan érzi magát egy-egy ilyen vízhez szokott állat, kis ketrecekben sínylõdve. Ennek olyan hatásai vannak, hogy nagyon gyakran a saját lábát vagy farkát is lerágja az állat, olyan stresszes, neurotikus tünetei vannak. Rendszeresen gyomorfekélyt kapnak, és egyéb károsodásokat szenvednek el ezek az állatok a hihetetlen stressztõl, ami a tenyésztés során éri õket. Az, amit szoktak még emlegetni, hogy most már milyen elõírások vannak a szõrmeiparban, és biztos, hogy rendkívül óvatosan gyilkolják le õket, ugye. Azt csak úgy megjegyezném egyébként, hogy a csincsillából 150 darab kell, tehát 150 darab kis állatot kell megölni ahhoz, hogy egyetlen nõ valahogy szebbnek érezhesse magát, meglegyen ez az illúziója, nyércbõl pedig 60 állatot kell megölni, de a többi állatnál is hasonló számok vannak. Ezért gondoljanak bele, kedves képviselõtársaim, hogy micsoda mészárlás kell egy-egy bunda elõállításához.
Csak azt szeretném még elmondani, hogy a divat diktálja azt, hogy milyen színû bundát kell éppen hordani ezeknek a gazdag, ám meglehetõsen ostoba hölgyeknek. Az egyik típusú nyérc például egy fehér mutáció, de a mutáció mellesleg azt is okozza, hogy 30 napos korában megsüketül az állat. Egy másik mutáció pedig egy rendkívül érdekes színû bundával rendelkezõ állat, amelynek egy olyan nyakmutációja van, amelytõl folyamatosan rángatózik a feje, és nem tudja normális pozícióban tartani. Ezt csak azért mondom, hogy ezek az állatok úgy vannak kitenyésztve, hogy a szõrméjük nem károsodik, de hát folyamatosan egy ilyen állandó kínszenvedésben élik az életüket, amíg aztán hasonló kínszenvedések közepette le nem vágják õket.
Szeretnék önöknek megmutatni egy plakátot (Felmutatja.), amit a PETA nevû nemzetközi állatvédõ szervezet készített. Erre az van írva - magyarul -, egy kérdés, hogy "A te anyukádnak is van szõrmebundája?" A válasz: "Az enyém az életét adta érte", és ez egy kis rókakölyök, ami a képen látható. A rókát is szeretném megemlíteni, mert a szõrmeipar levelében azért is lobbizik, hogy a rókák tenyészthetõek legyenek a szõrméjükért Magyarországon. Szeretném elmondani, hogy a rókák kifejezetten nagyon szenvednek fogságban, nagyon gyakran kannibalizmushoz folyamodnak, lerágják a saját lábaikat. Láttam olyan fotókat, ahol vérzõ lábú rókák vannak, és kilóg a csontozatuk, azért, mert nem bírják elviselni a ketreces tartást.
Tehát itt szeretnék visszautalni akkor arra, amit Sáringer-Kenyeres Tamás mondott, hogy persze, ha a világpiacon igény mutatkozik az állatkínzásra, akkor tényleg szálljunk be, és kínozzuk mi is az állatokat? Valóban ez lenne az útja a magyar gazdaság fellendítésének? Arról nem beszélve, hogy ha a környezetvédelmi hatásokat nézzük, ezek a telepek rengeteg áramot használnak, rengeteg ürüléket termelnek, és rengeteg veszélyes hulladékot termelnek, amelyek szintén olyan környezeti ártalmak, amelyek mentesítésével majd nekünk kell foglalkozni.
Összességében tehát szeretném azt mondani, hogy semmiképpen ne támogassák ezeket a módosító javaslatokat. Azt gondolom, hogy az állatvédelmi törvény módosítása kapcsán kifejezetten nagyon nagy szégyen lenne, és azt hiszem, hogy mindenki, aki eredetileg részt vett ennek a törvénynek a létrehozásában, most nagyon rosszul érezheti magát. Széchy Ágnes, az az állatvédõ, akinek szintén köszönhetjük, hogy ez megszületett, foroghat a sírjában akkor, ha elfogadják ezt a módosító indítványt most a szõrmeipar lobbija eredményeképpen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)