DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Elõször a 33. ajánlási pontban szereplõ módosítóhoz szeretnék hozzászólni. Itt a képviselõtársaimmal azt indítványozzuk - nagyjából hasonlóan egyébként Kiss Sándor és Gyenes Géza indítványához -, hogy akkor lehessen és kelljen az állat életét kioltani, ha az állat tartója ismeretlen, és ez a módosítás: és a hatóság az állat elhelyezését megkísérelte, de nem járt sikerrel. Azt gondolom, ez annyival több annál, mint amit Kiss Sándor javasol, hogy itt a hatóságnak kötelezettsége lenne megkísérelni az állat elhelyezését, és természetesen az új tartó lehet magánszemély is és mondjuk, lehet egy alapítvány is.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor tudjuk azt, hogy vannak olyan alapítványok, menhelyek, amelyek ezeket az állatokat el tudják helyezni - bár tudom azt is, hogy túltelítettek ezek a menhelyek -, akkor miért ne lehetne megadni ezeknek az állatoknak azt az utolsó esélyt az életre, mielõtt kioltják az életüket, hogy esetleg ezek a menhelyek befogadnák. Kecskeméten például található egy ilyen, ott kifejezetten stratégiai megállapodást kötött velük az önkormányzat, és évente több mint ezer kutyát adnak örökbe belföldön és külföldön egyaránt. Úgy hiszem, hogy ez helyes irány, és lehet, hogy a jövõ az, hogy ezek az alapítványok, ezek a menhelyek veszik át ezeket a most még állami feladatokat, ezekkel az alapítványokkal és menhelyekkel meg lehet kötni az együttmûködési megállapodást. De amíg ez nincsen, addig azt gondolom, az nem egy olyan kívánalom, ami teljesíthetetlen volna, hogy mielõtt a hatóság az állat életét kioltja, legalább megkísérelje azt, hogy el tudja-e helyezni ezeket az állatokat, megadva még az utolsó esélyt nekik az életben maradásra.
Sok érv hangzott el, én mégis nem kétpercest nyomtam, hanem most reagálnék a prémtenyésztéssel összefüggésben felmerült aggályokra és vitára. Azt gondolom, hogy az alapvetõ különbség ott van köztünk, mondjuk, az LMP-s képviselõk között, a felszólaló jobbikos és a fideszes képviselõk között, hogy míg én is és az LMP képviselõje is alapvetõen elvi kérdésként kezeljük ezt, önök alapvetõen inkább gazdasági kérdésként kezelik ezt a problémát. Úgy gondolom, a szemléletváltásnak pont az a lényege, hogy a döntésekben legalább annyira az állatjóléti és elvi szempontok dominálnak, mint amennyire a gazdaságiak.
Ugye akkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy mi az elvi alapja annak, hogy szükségtelenül pusztítsanak el állatokat. Tudom, a családok megélhetése. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nincs semmi nagyobb kárára az állatvédelemnek, mint amikor az állatvédelem szempontjait hangoztatva veszélyeztetnek családi megélhetéseket, veszélyeztetik a családok megélhetését. Messzemenõkig elítélem az ilyen magatartást, messzemenõkig elítélem azt, amit a magyar libatenyésztõkkel csináltak, azonban úgy hiszem, hogy nemcsak ez a két végpont létezik, hanem van egyfajta átmenet. Állatvédelmi okokból tiltották be például a bikaviadalokat Spanyolországban, holott itt is hagyomány, sõt abból lényegesen több ember élt meg, mint Magyarországon a prémtenyésztésbõl, lényegesen több ember élt meg. (Font Sándor: Nem tiltották be, tévedés!) Font képviselõtársam el fogja tudni mondani, ha jól láttam, õ a következõ felszólaló (Az elnök csenget.), úgyhogy én megtiszteltetésnek venném, ha végighallgatná, amit most mondok. (Font Sándor: Ekkora tévedés...) Akkor majd kiegészít, ha tévedésnek tartja.
Azt gondolom, a lényeg az, hogy az irányt kéne megjelölni, és ez az irány és ez a cél az, hogy elõbb-utóbb ilyen célból állatokat elpusztítani ne lehessen. Nem vagyok annak híve, hogy egy ilyen szabályozást egyik pillanatról a másikra alkosson meg a jogalkotó, nem vagyok ennek híve, de annak igen, hogy legalább a még nem létezõ iparág vonatkozásában, tehát azoknál az állatoknál, amelyek vonatkozásában még ez a gyakorlat, ez az iparág nem alakult ki, ott ne is alakítsuk ki, és ne is teremtsünk lehetõséget arra, hogy ez kialakuljon.
Tehát azt gondolom, ha valóban szemléletváltást gondolunk jónak és helyesnek - és én feltétlenül ezt gondolom helyesnek az állatvédelem területén -, akkor ne pusztán a gazdasági szempontokat, sõt azt mondom, hogy ne elsõsorban a gazdasági szempontokat tessenek nézni, hanem elvi alapokra helyezkedve állatjóléti és egyéb szempontokat vegyenek elsõsorban figyelembe. Ha ez így van, és ha ezt a célt és irányt megjelöljük, akkor természetesen a mikénti jogszabályi háttér kialakítása csak részletkérdés. Én azonban örülnék, ha ez a szemlélet uralkodóvá válna itt, az Országgyûlés falai között.
Egy mondatot szeretnék még szentelni annak, amit Szili Katalin képviselõ asszony vetett fel, hogy ne csak az elpusztulás esetén, hanem az eltûnés esetén is bejelentési kötelezettsége legyen az állattartónak. Azt gondolom, hogy ha abban gondolkodunk, és én feltétlenül ezt teszem, hogy az állatkínzás törvényi tényállását, amely a büntetõ törvénykönyvben került megfogalmazásra, tovább kell differenciálni - én egyébként erre egy albizottsági ülést össze fogok hívni, és ebben már egyeztettem is a témát képviselõ államtitkár úrral -, akkor ahhoz bizonyos egyéb feltételeket meg kell teremteni. Tehát ha büntetni kívánom akár szabálysértés útján, akár büntetõjogi eszközökkel azt, ha valaki (Az elnök csengetéssel jelzi az idõkeret leteltét.) kiteszi vagy megöli az állatát, akkor ahhoz ezt a kötelezettséget, azt gondolom, elõ kell írni. Ezért javaslom annak megfontolását, amit Szili Katalin mondott.
Köszönöm szépen a figyelmet.