DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon tanulságos számomra, gondolom, mindannyiunk számára, ami itt történik. Egy gondolat késztet arra, hogy mégis megszólaljak, ne csak hallgassak: az az érzésem, hogy annyit beszélünk a dolog részletekbe menõ szabályozásáról - törvényes vagy rendeleti úton -, hogy talán túl messze megyünk, vagy nem is túl messze megyünk, hanem elfeledkezünk másról. Van olyan, hogy a természet valahogyan ezt csinálja. Persze, mi elõrehaladunk, fejlõdés meg okosabb meg emberibb meg humánusabb, de mégis, a természetnek voltak megoldásai és vannak megoldásai. Ezer példa van. Volt nekem egy farmom - elnézést, egy amerikai példát mondok, mert az jut eszembe -, ahol abban az államban, Indianában kihalóban voltak az õzek, és akkor elkezdték - elkezdtük, mert ott éltem évtizedeken át - az õzeket védeni. Tíz év alatt annyi volt, hogy a gyümölcsösömet tönkretették. Megették nemcsak a gyümölcsöt, hanem a gyümölcsfát is, mert a szomszédban volt egy nagy állami erdõ. Szóval nem volt meg az a korábbi rendszer, vadászat, vagy nem tudom, micsoda. És hasonló példákat találhatnánk.

Ha azt gondoljuk, hogy a kutyák, az ebek dolga különleges, és itt ennyire a részletekbe kell menni, jó, én érdeklõdéssel hallgatom, de mégis attól tartok, hogy túl sokat kívánunk rendezni részletekbe menõen. Elveket mondjunk ki! (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Nagyon jó elveket, szempontokat hallottam képviselõtársaimtól, talán az elegendõ is; a többit pedig rábízni a végrehajtás során - hogy is mondjam? (Az elnök ismét csenget.) -, helyet adni, lehetõséget, hogy az módosuljon is, nem pedig kõbe vésni mindent a parlamentben részletekbe menõen. Nem!