FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Itt kénytelen vagyok egy gondolattal - miközben a megnevezett 35-ös és további módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni - visszamenni, hogy az ember gonosz csúcsragadozó, aki itt Szabó Rebeka által is említett 12 ezer, 6 ezer, 4 ezer évvel ezelõtt egyszerûen fogta és azokat a szabadon élõ állatokat háziasította különbözõ célokra. De spekulatív volt ez a cél, mert van, amelyikkel munkát végeztetett, mint a lovak, bivalyok, Indiában az elefántok; van, amelyiket azért fogta be, mert a bõrébõl, szõrébõl különféle ruházatot, cipõt készített; és igen, a legnagyobb számban azokat háziasította, amelyeket gonosz, spekulatív módon nevelte-nevelgette, és egyszer csak fogta és levágta, megölte. A leggonoszabb dolgot csinálta. És ez nem volt elég - a végén még meg is ette. Az a helyzet, hogy az ember márpedig ilyen. Ebbõl lehet vegetatív, meg nem tudom, milyen életmóddal kitörni, hogy mi nem vagyunk ilyenek, de tartok tõle, hogy ezek a hátsó gumós zápfogaink - a természet és Isten adta következményképpen - mégiscsak valami húsféleség rágására szükségeltetnek ott, és ezt nagyon sokan még sokáig szeretnénk használni. Én ezek pártján és mellett vagyok változatlanul.
És akkor jöjjünk beljebb egy picit itt, a prémesállat-tenyésztésig. Az a helyzet, hogy ez is azok közé tartozik, amikor az ember bizony spekulatív szándékkal, de valamiért úgy gondolta, hogy ezen prémes állatokat tenyésztési rendszerekbe fogja be. Most lehet ezen vitatkozni, hogy ez nem 12 ezer évvel ezelõtt történt, de én úgy tudom, hogy az embernek evolúciós folyamatai vannak, mi is ezt most megéljük, éppen egy pici szakaszában élünk most; könnyen lehet, hogy most kezdõdik ez a folyamat, amikor ezeknek a háziasítása megtörténik.
Néhány konkrét adatot szeretnék a prémes állatok tenyésztésével kapcsolatosan megemlíteni. Magyarországnak az egyetlen olyan mezõgazdasági ága, amely 99 százalékban exportra termel. Az a helyzet, hogy nincs ilyen több. Ez több mint kétmilliárd forintot jelent egyébként éves árbevételben. És Magyarország - úgy, mint a 25 többi európai uniós ország - elég komoly szabályzókkal írja le, hogy milyen körülmények között lehet ezeket a prémes állatokat tenyészteni.
Két európai országról tudunk, amely nem ért egyet a prémes állatok tenyésztésével, de olyan nagyon érzékeny országok, amelyek mondjuk, szociológiailag, környezettudatilag, állatvédelemben nagyon erõsek, ezek a skandináv országok, és Hollandiát még e mellé teszem, Hollandia, Dánia, Finnország és Svédország Európa és a világ legnagyobb prémesállat-tenyésztõi. Akkor nem tudom, hogy mi az a kivételezettség, amivel most nekünk, magyaroknak kellene lemondani errõl az egész, számunkra, azt gondolom, gazdaságilag is fontos, de egyébként is nagyon jól szabályozott területrõl. Mint említettem, a szabályozottság véleményem szerint nagyon fontos, erre majd ki szeretnék térni.
A tény pedig a következõ. Való igaz, amit Szabó Rebeka elmondott, hogy csincsillatenyészet jellemzõ Magyarországra, de aki egy pillantást vetett a dániai szõrmetõzsde folyamatára, az látja, hogy tavaly óta a csincsillaszõrme iránti kereslet felére zuhant vissza. Az a helyzet, hogy a magyar tenyésztõk, akik jelenleg valóban ebben érdekeltek, hamarosan válaszút elé kerülnek: vagy befejezik ezt a tenyésztést, vagy váltanak. És mi a váltás? Nézzük meg megint a tõzsdei adatokat: a nerc iránti kereslet. Most ezt lehet mondani, hogy tudjuk, hogy miért, mert a feltörekvõ kínaiak és oroszok, akiket most valamiért a világ egyes leggazdagabb lakosai között tartunk számon, óriási keresletet tanúsítanak. Megtehetjük azt, hogy ebbõl az egész üzletágból kimaradunk. Egyszerûen megtehetjük azt. Persze arra a tudásunkra, amit e prémes állatok tenyésztésében felhalmoztunk, szerintem szükségünk lehet a késõbbiekben, ezért én egyetértek azzal, hogy rendeletben szabályozzuk, hogy a piaci igényeknek megfelelõen és a nagyon szigorú állattartási követelményeknek a betartásával hogyan lehet esetleg az ez esetben leszálló ágban lévõ prémtenyészetet, mondjuk, a felszálló ágban egy más fajtához kapcsolni.
És önök mondták, hogy ezek nem is tudnak zárt körülmények között élni, például a nyércek. Nagyon érdekes dolog történt. Örök vita van az állatvédõk és a prémtenyésztõk között, ezt tudjuk, ez nem magyar jelenség, ez európai jelenség, de az történt, hogy Görögországban az állatvédõk kiengedtek nyérctenyészetet. Ezek a nyércek ugyan elszabadultak, de három nap múlva visszajöttek, mert azt tudták, hogy enni ott kapnak. Tehát itt már messze nem arról a vadon élõ invazív fajról van szó, amelyiktõl önök védik az egész környezetet, és erre alapozva gondolják azt, hogy ezt nem volna szabad tenni, hanem bizony, a prémjéért tenyésztett, mondhatnám azt, hogy genetikailag már sokadik fajon átesett, messze nem vad környezetben élõ fajról van szó. Ezért véleményem szerint a rendeletszabályozás és a tartási szabályozás iszonyú fontos.
És pár másodpercben: ne felejtsük el, olyan fontos kérdésekben - és most az ebtartásra megyek át -, amelyekben sikerült módosító indítványokat befogadni, és a kormány ezt támogatja, mint a kötelezõ oltásszervezés az önkormányzatok részérõl; mint a maximalizált beültetési költsége a csipeknek, egyébként két euróért lehet ilyen csipet kapni, 3500 forintban maximalizáljuk, tehát azt hiszem, hogy ez egy tisztességes lehetõség az állatorvosoknak is, akik ezeket végzik majd; a kivethetõ ebadó maximalizálása, amit az önkormányzatok vagy kivetnek, vagy nem; a mentességi kör, hogy mely állatokra lehet díjfizetési mentességet adni, ennek a körét bõvítettük ez idáig módosító indítványokkal; és meg szeretném említeni, hogy a nyereményként sorsolható állatok körét is sikerül majd javaslatunkkal a rendeletszabályozás körébe adni. Krokodilt majd valószínûleg nem lehet nyereményállatként kisorsolni, de esetleg nyulat vagy egy csikót lehessen már abban a megfelelõ környezetben.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)