SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Szerintem még a két percet sem fogom kihasználni, igazán röviden. Már az általános vitában egyszer elmondtam, és szerintem Bárándy Gergely is utalt erre, és tényleg csak szeretném hangsúlyozni most Font Sándornak is, hogy tegyünk már különbséget a táplálkozási célú állattenyésztés és a szõrme célú állattenyésztés között.

Az, hogy húst eszünk, valóban egy adottság, persze tudom, hogy nagyon sok vegetáriánus van, de tény, hogy vannak ma is Magyarországon olyan emberek, akiknek nincs sok választási lehetõségük, hogy mi az, amit szeretnének éppen enni, és melyik változatos zöldségfélét szeretnék fogyasztani. Tehát azt gondolom, hogy amíg ilyen gazdasági körülmények között élünk, azt lehet mondani, hogy együnk kevesebb húst, de a húsevés egy adottság. Tehát ha valaki nem eszik, az éhen hal. Ha valaki nem hord szõrmét, az nem hal meg, sõt. Tehát szerintem azt a morális különbséget tegyük már meg, hogy mi az az ok, ami miatt legyilkoljuk az állatokat. Arról nem beszélve, hogy azt is elmondtam, nem mindegy, hogy egy élet kioltásával, ha egy disznóra vagy egy szarvasmarhára gondolunk, hány ember egy egész télen át, mondjuk, jóllakik, míg egy bundához 150 vagy másfajta állatból több tucat állat legyilkolására van szükség. Ezt is tegyük már mérlegre, képviselõtársaim, az ember végül is morális lény, vannak etikai elvek, amelyek mentén élünk, és ez a törvény errõl szól, hogy ezeket az elveket érvényesítsük az állattartásban.

Egyébként azt meg végképp nagyon furcsa érvnek tartom, hogy azért, mert az embereknek ilyenek meg ilyen szokásaik vannak, tehát ezt csináljuk; felhívnám a figyelmüket mondjuk a prostitúcióra, ami szintén végigkíséri az emberiség történelmét, vagy mondjuk a kutyaviadalokra, ami szintén úgymond szokás, mégis betiltjuk. Tehát azt gondolom, arra se hivatkozzunk, hogy mi az, amit az emberek régtõl fogva csinálnak vagy nem csinálnak.