KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezt a gondolatot folytatva kicsit visszautalnék az elõzõ vitára, amelyben azt a kérdést feszegettük, hogy vajon mi lesz azzal a százezer felesleges kutyával, amelyek jelen pillanatban a menhelyeken élnek. Azt gondolom, a 30. és a 35. számú módosító javaslatokból, valamint a Szabó Rebeka képviselõtársam által benyújtott 32. ajánlási szám alatt benyújtott módosító javaslatból kirajzolódik az a gondolatmenet, amely a jogalkotónak talán szándéka lehetett, de a '89-es törvény alkotóinak mindenképpen az volt. Fel kell erõsíteni - örülök, hogy ezek a módosító javaslatok erre kísérletet tesznek -, hogy az állatmenhelyeken élõ gazdátlan kutyák örökbeadása és befogadása legyen az elsõdleges forrása annak, hogy emberek új állatokhoz jutnak.
Vitatkoznék Gõgös képviselõtársammal, és egyetértenék Sáringer képviselõtársammal, aki azt mondta, nem számít az, hogy egy kutyának van-e pedigréje vagy nincs, hanem az számít, hogy társa-e az embernek vagy sem. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos mondat és szempont. Ezekben a módosító javaslatokban ez mindenképpen megjelenik, és arra tesz javaslatot, arra törekszik, hogy az olyan szervezeteket támogassuk, amelyek az örökbeadást és az örökbefogadást is fontosnak tartják a menhelyek üzemeltetésében.
Ez lehet a válasz arra, hogy mit csinálunk majd azzal a százezer kutyával, ha növeljük a magyar lakosságban a tudatosságot arra nézve, hogy a gazdátlan állatokat örökbe adják, és amikor állat befogadására, állat hazavitelére készülnek, akkor az elsõ útjuk egy állatmenhelyre vezessen, és ha ott nem találnak megfelelõt, akkor forduljanak tenyésztõhöz. Csak ebben az esetben fogunk tudni valamit kezdeni a jelenlegi túlszaporulattal és eljutni oda, ahol nagyon sok nyugat-európai állam van már, ahol tulajdonképpen nincs az utcán kóbor állat és nincs társállat-túlszaporulat.
Köszönöm szépen.