DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Törvényalkotóként a jelennel és a jövõvel foglalkozunk, mégis idõnként jó megállni megnézni, hogy honnan is jöttünk, és ha ezt tesszük, akkor abból a jelenre és a jövõre bátorítást, erõt kaphatunk. Ilyen forrás 1945. november 7-e, amikor a magyar nép bizonyított. A bizonyított szót aláhúzom. Mit bizonyított a magyar nép akkor? Választott demokratikus népképviseleti esemény történt olyan körülmények között, amikor az csodának számít. Magyarország a második világháborúban tönkretett, megvert, megalázott ország, de megadatott a lehetõség ugyanakkor, vagy utána megadatott a lehetõség a nagyhatalmak egyezsége okán - jaltai egyezmény -, hogy ezekben az országokban, Magyarországon is választás történhessen. Magyarország népe akkor élt ezzel a lehetõséggel.
Tisztelt Ház! Aláhúzom ezt, hogy bizonyított a magyar nép, mert a köztudat, a közvélemény nem így látja, vagy legalábbis sokan nem így látják. Sõt, sokan vannak, akik leértékelik azt az eseményt. Tehát gondoljuk csak meg, mi is történt: idegen katonai megszállás, a világ legnagyobb hadserege, a Szovjetunió hadserege itt volt, akiknek ideológiájuk is volt, a Magyar Kommunista Párt nekik a kedvencük volt. Azt kívánták volna, hogy azokon a választásokon az a Magyar Kommunista Párt nyerje el, kapja meg a nép bizalmát, és az a párt kampányolt is, ugyanakkor ott volt a Független Kisgazdapárt és néhány más párt. Azért említem a Független Kisgazdapártot, mert az kapta meg a szavazatok többségét. És most a budapesti választásokra gondolok és utalok - 1945. október 7-én -, mert aztán egy hónappal késõbb történtek az országos választások, ahol megválasztottak bennünket ide, a magyar parlamentbe. De az az október 7-ei választás volt, az a világot megdöbbentõ, a magyar népet megdöbbentõ, a Szovjetuniót megdöbbentõ esemény, amikor a magyar nép bizonyított önmagának, bizonyított a Szovjetuniónak, bizonyított a világnak, mert önmagunk is meglepõdhettünk. Meg is lepõdtünk. Volt olyan, aki azt mondta, hogy túlgyõztünk, amikor már a szavazatok beérkeztek. Budapesten történt az a választás, csak Budapesten, az ország többi részén nem. Hát belement a megszálló szovjet hadsereg, és belementek, hogy itt választás legyen, hát biztosak voltak abban, hogy nagy kommunista gyõzelem lesz. A helyi kommunista vezetõk, Rákosi Mátyások biztosították a Szovjetuniót, hogy legyen itt választás, mert az majd bebizonyítja, hogy õk milyen népszerûek, és majd utána az országos választásokon a parlamentben is elõrejutottak.
A magyar nép Budapesten bebizonyította, hogy nem így volt. Itt én, független kisgazda, képviselõjelölt voltam Angyalföldön, és a kommunista társak ott azzal tréfáltak, hogy hát, Horváth János, búzát vetsz a Váci úton, hát mit gondolsz? Nem búzavetésrõl volt szó, hanem a magyar patrióta, a magyar nép, a magyar öntudat megjelenésérõl, és nem féltünk. Nem félt a magyar nép. Bizonyított! Erre szeretnék most utalni, tisztelt képviselõtársaim. Hogy néhányan vagyunk, ezt úgy tekintem, hogy egy tábortûz körül elmondom ezt, vagy akár egy kandallónál valakinek a vendégeként. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Ugyanakkor ezek a beszélgetések gondolatébresztõk lehetnek, és azt az üzenetet hagyhatják a mára, évtizedekkel késõbbre, hogy többek vagyunk ám mi, magyarok annál, mint ahogy sokszor manapság mondják rólunk, vagy néha magunk is mondjuk. Ez olyan esemény, amire jó odanézni, nemcsak azért, mert jó a múltat, magunkat idõnként vállon veregetni, de ez utat mutat a jövõ felé is.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)