Már a XVIII. század végén, amikor megfogalmazottá vált ez a kijelentés, hogy minden emberi lény egyenlő, megjelentek olyan írások, amelyek a felvilágosodott, illetve forradalmi eszmékre hivatkozva politikai egyenlőséget követeltek a nőknek. 1850-ben az amerikai Worcesterben ült össze az első kongresszus, ahol is a nők szavazati jogának bevezetését követelték és azt, hogy a férfi szó minden alkotmányos iratból töröltessék. 1869-ben Wyoming államban a nők elnyerték a választójogot, erről így adott hírt Beniczky Irma lapja, az Új Regélő: "Wyomingban a szép nem már élvezni is kezdi az egyenjogúsításnak gyümölcseit, amennyiben az Albany Törvényszék márciusi terminusára a Washingtonba hívott esküdtek közt 11 nő is volt, kik közül néhányan a legkiválóbb polgárok nejei. A hatás, melyet ezen eljárás okozott, rendkívül nagy."

Ugyanakkor azonban, amikor Beniczky így adta hírül az amerikai eseményeket, a női hivatásról szóló könyvében már sokkal óvatosabban fogalmaz. Azt írta ebben: ""Magam is nő vagyok, s buzgó védője szellemi jogainknak, de szilárd meggyőződésem az, hogy a világ vége, a végítélet napja azon időpontban következnék be, melyben a nők szellemi és anyagi s így természetesen a politikai egyenlőséget is elnyerik. A nők politikai és általános egyenjogusága különben oly túlfeszült ábránd, melynek valósulása kivihetetlen, amig a természet törvényei fennállnak, melyek szerint a nő nőnek, a férfi férfinak van teremtve."

Magyarországon már a reformkorban felmerült a nők szavazati jogának megadása, például 1843-ban Beöthy Ödön, Bihar megye követe javasolta, hogy nemesi származású nők is kapják meg ezt a politikai jogot. Bezerédy István tolnai követ ezt melegen támogatta, de a többi követ ellenezte.

Az 1848. áprilisi törvények megteremtették a polgári átalakulás lehetőségét, a legfontosabb polgári szabadságjogokat, a felelős magyar minisztériumot és a népképviseleti Országgyűlést. Az 1848. évi V. törvénycikk 2. §-a értelmében "Az országnak s kapcsolat részeknek mindazon bennszületett, vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, választók."

A kiegyezést követően az Országgyűlésben több alkalommal is előkerült a nők parlamenti választójoga, de érdemi előrelépés nem történt. Az azonban előfordult, hogy a nők választójoga mellett érvelő képviselők hozzászólását derültség fogadta az Országgyűlésben.

"A képviselőházi vitában 1871. március 13-án Madocsányi Pál, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője beadványában a következőket fogalmazta meg: "T. Ház! Több özvegy nő által aláírt kérvényt van szerencsém a t. háznak benyújtani, melyben a folyamatban levő megyék és a községek rendezése és a választási törvény alkotásánál, az őket megillető választási jogmegadásáért esedeznek." Madocsányi előterjesztésének hatásáról csak annyit jegyez fel a képviselőház jegyzőkönyve, hogy "derültséggel fogadták". Hozzáteszem rögtön, jegyzőként én ezt nem ellenjegyeztem volna.

Az 1910-es évek elejétől 1917 végéig a kormányok több választójogi törvénytervezetet is kidolgoztak, de ezekben a nők választójoga nem szerepelt. A nők választójogáért folytatott harcát a Magyarországon 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt s az 1904. december 18-án megalakult Feministák Egyesülete vezette. Az egyesület alapítója Glücklich Vilma pedagógus, s talán a legismertebb vezetője még Bédy-Schwimmer Rózsa újságíró.

Azonban, ha a század elejénél tartunk, hozzátartozik a dologhoz az 1874-ben alkotott választójogi törvény, miszerint az "Országgyűlési képviselőválasztásnál választói joguk van az ország mindazon bennszületett vagy honosított polgárainak - a nőket kivéve -, kik 20-ik évöket betöltötték."

A törvény megszavazásának évében jelent meg például egy verses pamflet a nők emancipációjáról, amelyet bizonyos Márki Sándor írt. A mindössze 24 oldalas, kicsi füzetet 20 krajcárért árulták, és a benne rejlő gúnyos, nőellenes költemény nem volt más, mint egy szörnyűséges versezet a római mitológia köréből, ám nagyon is a szerző korára utalt. Ebben Jupiter összehívta az isteneket, hogy tegyenek valamit, mert a nők Juno vezetésével jogokat követelnek. A kis versike akkor így hangzott: "Igen régen sarkall engem Donna Juno ifj'asszony, hogy a közügy virágiból a nőnem is szakasszon, hogy törvényt a föld számára velünk együtt írjanak, szóval, hogy a férfiakkal egy jogokat bírjanak. No, de anyjok! - kérdém nőmet - Hát az étel miként fő meg, ha sütés-főzés helyett itt nyertek ti helyet?! Vigyázni kell a nőkre, hogy Szemünk be ne ragasszák, míg a módis ruhatárra kiüritik a kasszát. Ha velük megosztjuk jogunk, boldogulni soh'sem fogunk."

Így gondolkoztak akkor, de erről, azt hiszem, képviselőtársam, a képviselő asszony is beszélt az előbb.

1927 után Tisza István gróf nyilatkozatában a következőket mondta: "Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselő-választói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át. Ezzel a reformmal veszítenénk mi, szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is."

Szóval, kedves képviselőtársaim, hosszú még a sor, amíg elérkezünk tulajdonképpen a Károlyi-korszakig, amely végül is Magyarországon elsőként tette meg, tehát a Károlyi-kormány a nők számára a választójogot.

Egy szó mint száz, hadd soroljam fel azt az öt országgyűlési képviselőt, aki a két háború között e Ház falaiba bekerülhetett ezután: Slachta Margit, Kéthly Anna, báró Orosdy Fülöpné, Merczer Lilla és Toperczer Ákosné Hagara Rózsa. A további jogfejlődésről csak azért nem beszélnék, mert 1948 után egyenlő volt a választójog, egyforma módon a férfiak és a nők, és semmit sem ért az egypártrendszer keretei között.

Hozzászólásomban szándékosan említettem neveket, időpontokat, csak lássuk azt, hogy a Ház írásos jegyzőkönyve megmarad még hosszú idő után is, éppen ezért azt gondolom, türelemmel, jó munkával jó döntést hozunk. Természetesen én jó férfiként azt fogom támogatni, amit frakcióm női tagjai ajánlanak, azaz Lendvai Ildikó és Lamperth Mónika.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(13.00)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage