CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan településről jövök, Alsózsolcáról, ahol igaz, nincsen kvótarendszer, de mégis a polgármester is nő, az alpolgármester is nő, és minden intézményvezető és a jegyző is nő. A múltkor Romániából érkeztek hozzánk, ahol az önkormányzat tagjai mind férfiak voltak, és megkérdezték: hol vannak a férfiak, a fronton vannak? Kvótarendszer nélkül is így működött nálunk az önkormányzatiság, és így működik.
Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a nők és a férfiak egyenlők a jog előtt Európában, de sokszor a munkahelyen, a családban, az iskolában és a médiában ez nem mindig igaz. A római szerződés már 1957-ben hozott rendelkezést a nők és a férfiak között a munkahelyen létező különbségtétel elleni harc elősegítésére. Meg is kell ismernünk, és el is kell ismernünk, hogy a nők és a férfiak helyzete közötti különbségek a mai napig léteznek a munkahelyi, a politikai és a szociális szférában. Magyarországon a 25 és az 55 év közötti nők korosztályában a dolgozók 64 százalékot képviselnek, hasonlóan a többi európai országhoz.
A dolgozó nőknek össze kell tudniuk egyeztetni a családi és a professzionális életüket is. Ez az egyeztetés azonban többnyire csak ránk, nőkre vonatkozik. Azt kell hinnünk, hogy a családi élet feladatai még mindig szinte csak minket, nőket érintenek. Valóban aránytalanul több időt töltünk a házimunkával, mint a férfiak. Egy európai tanulmány szerint naponta három és fél órát áldoznak erre a nők, míg a férfiak ennek csak a töredékét. (Közbeszólás: Ez nem igaz.) Ez a szám azonban függ a gyermekek számától és főképpen a legkisebb gyermek korától.
Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a nők akkor tudnak méltóan helytállni a munkahelyen, ha a szülők fogalmára vonatkozó elképzeléseinket újragondoljuk. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, sok teendőnk van nekünk, nőknek, amelyekből ma egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. A munkaadók többé ne csak nőket és férfiakat lássanak a dolgozóikban, hanem sokkal inkább anyákat és apákat, akik mindegyike egyenlően részt vesz a gyermekei nevelésében, akik mindegyike egyenlően részt vesz a kiskorú gyermekei őrzésében, akik mindegyike egyenlően részt vállal a beteg gyermekei ápolásában. Továbbá jó lenne kidolgozni egy rugalmasabb munkaidőt a munkahelyeken. Meg kellene adni az alkalmazottaknak a lehetőséget arra, hogy a munkahelyen és a családban eltöltött idejüket ők határozzák meg a terveiknek és a prioritásaiknak megfelelően.
Ehhez azonban először harcolni kell a társadalomban még mindig meglévő sztereotípiák ellen. Ezek a sztereotípiák nagyon mélyen rögzülnek bennünk, mert a média és a reklámok még ma is erősítik őket. A médiában a férfiakat gyakran szakembereknek, hatékony cselekvőknek, actionmannek ábrázolják, míg a nőket díszletnek vagy a családi élet áldozatainak tartják. A média így kettős világot alkot újra, amely valójában egy régi világ. Rá kellene mutatni és rá kell mutatnunk erre ahhoz, hogy változzon a helyzet. A politika változathat ezen, és kell is hogy változtasson. Úgy gondolom, hogy átfogó tanulmányt kell készíteni a média által újragyártott sztereotípiákról, elemezni kell a televízió által közvetített üzeneteket és téves elképzeléseket. Mindehhez először egy metodológiát és monitoringrendszert kell létrehozni, amelyek segítségével elemezhetjük a nőről közvetített képet a médiában.
Befejezésül szeretném kihangsúlyozni, hogy a nőknek és férfiaknak a munkahelyen, a családban és a médiában való egyenlő helyzetére törekvő politikának nem célja egy nők által uralt világot létrehozni, hanem olyan világot, amelyben a nők és a férfiak egyenlően megtalálják a helyüket az összes felelősségük megosztásában. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)