Nem igazából a kvóta szerintem a nagy kérdés, hanem az, hogy szembenézzünk-e azzal a társadalmi jelenséggel, hogy egész egyszerűen vannak olyan közéleti vitahelyzetek, amikor azok a nők, akik egyébként rendelkeznek ugyanazokkal a képességekkel, mint a férfiak, egész egyszerűen nem szállnak versenybe. Nekem a saját pártomon belül az a tapasztalatom, hogy akkor, amikor van egy tisztújítás, egy vitás helyzet, ahol úgymond nők helyzetbe kerülnének, ugyanazokkal a képességekkel rendelkező nő egész egyszerűen el is hárítja a felkérést, amire egy hasonló korú és hasonló képességekkel rendelkező férfi azonnal igent mond és ringbe száll. Tehát én azt gondolom, hogy ezzel kellene szembenézni.

Azzal lehetne egyébként még szintén szembenézni, hogy akkor, amikor szerveződik egy egyesület, vagy szerveződik egy politikai mozgalom főleg a vidéki Magyarországon, akkor miért van az, hogy nemhogy túl vannak reprezentálva a férfiak, hanem gyakorlatilag az ilyen szervezetek kezdeményezői, vezetői között nem találunk nőket. Én inkább arra fordítanám a figyelmet, most a kvótavitát egy pillanatra félretéve, hogy hogyan lehetne előhívni az egyébként tehetséges nőkből azt a szándékot, hogy vegyék is fel a kesztyűt, és hogyan, milyen eszközökkel lehetne segíteni abban, hogy a nem feltétlenül csak egyszerűen az embertársaktól vagy a férfitársaktól érkező korlátok, hanem a nőkben belül meglévő, évszázadok alatt felépült belső korlátok leépüljenek.

Én értem a kvótával szembeni ellenérveket, viszont egy dolgot hadd mondjak még el. A kvótánál egy dolog vagy az intézményesített kvótánál egy dolog biztos hogy rosszabb, az, amikor jól pozicionált, bölcs férfiak úgy gondolják, hogy számukra PR-szempontból nagyon jól néz ki az, ha díszként odaraknak egy-egy nőt ilyen-olyan listákra.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage