Mindannyian tudjuk, akik a szakmában dolgozunk, hogy nagyon nehéz nyolc esztendő után rendet teremteni az országban, és nem is biztos, hogy minden tekintetben a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvény vagy az ezzel kapcsolatos jogszabályok módosításával, a kodifikációval tudjuk elérni a rendet az országban, azt a rendet, amelyre minden tisztességes állampolgár - pártállástól függetlenül - vágyik.

Azt gondolom, az elmúlt napok eseményei is arra intenek bennünket, hogy a kodifikáláson és a büntető törvénykönyvek lehetőség szerinti szigorításán és az eljárási törvények garancia megtartása melletti szigorításán túlmenően mindenképpen foglalkozzunk azokkal a társadalmi jelenségekkel is, amelyek itt vannak, és amelyek nap mint nap óriási vitákat váltanak ki.

Ha megengedik, akkor azzal szeretném folytatni, hogy a tegnapi nap folyamán, ha jól emlékszem - bár itt a napok már összefolynak, a tegnapi nap folyamán -, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és néhány képviselő kikérte magának, hogy a költségvetési bizottságban bármilyen számonkérésre, illetve adatbekérésre sor kerüljön.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tudomásom szerint a táblán még mindig az van kiírva, hogy Magyarország. Kérem szépen, hova jutunk, ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az egyik legfontosabb főtisztviselő, a pénzügyek őre azt mondja és kijelenti cinikusan, hogy semmi köze a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának ahhoz, hogy off-shore lovagként off-shore cégként hogyan ruházott be Cipruson. Az az én magánvéleményem természetesen, nem csak országgyűlési képviselőként, ügyvédként, hogy ha én lettem volna a helyében, már régen-régen el kellett volna csapni a Magyar Nemzeti Bank elnökét. (Dr. Zsiga Marcell tapsol.) Egyáltalán, hogyan gondolja bárki is Magyarországon, hogy off-shore céget alapít, és a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségét tölti be?!

Tehát itt valami elképesztő erkölcsi probléma van ebben az országban, mert ahogy az ember a médiát vagy a közvéleményt figyeli, vagy ahogy néhány szocialista képviselőtársamat figyeltem tegnap, tulajdonképpen azt mondták, hogy itt boszorkányüldözés folyik, és mi köze van a szegény Magyar Nemzeti Bank elnökének anyagi viszonyaihoz, egy olyan országban, kérem szépen, ahol egymillió vagy másfél millió ember a létminimum alatt él, és ahol nem tudják visszafizetni a törlesztőrészleteket.

Szabadjon arra is utalnom, és minden körülmények között üdvözlendő az, ami az elmúlt hetekben vagy elmúlt héten történt, az 1956-os forradalommal kapcsolatosan benyújtott törvényjavaslat, amely végérvényesen helyre teszi azokat a bűncselekményeket, sortüzeket és az 1956-os megtorlással kapcsolatos dolgokat, amelyek itt az elmúlt 20 esztendőben kisiklottak.

Zárójelben, halkan, nagyon halkan jegyzem meg az én szakmai véleményemet, hogy egyébként ehhez nem kell külön törvényjavaslatot benyújtani, mert a korábbi jogszabályok és nemzetközi egyezmények világosan és egyértelműen fogalmaznak, hogy ezek a bűncselekmények soha nem évülnek el. Tehát azt gondolom, itt a bizonyítás körül és az eljárások megindításával kellene, mondjuk, Biszku elvtárs ügyében a dolgot végre befejezni, és a bizonyos vádiratot be kellene nyújtani. Ehhez nem kell külön nemzetközi egyezmény, mindenki ismeri ez ezzel kapcsolatos korábbi álságos gyakorlatot, ezt, kérem szépen, végre kell hajtani és be kell fejezni.

És végül, de nem utolsósorban, a nemzeti együttműködés kormánya volt az, amely világosan és egyértelműen hitet tett amellett, hogy véget vetünk a rendőri túlkapásoknak, ez az ország jogállam, és a rendőri túlkapásoknak nincs helye, ezért is került sor ama bizonyos Balsai-jelentésre és az ezzel kapcsolatos jogi következtetések levonására.

És természetesen nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem oly régen hangzott el az a híres vagy hírhedt őszödi beszéd. Azt hiszem, hogy most itt erről nyugodtan lehet szólni, és az őszödi beszéd keretében tett a korábbi miniszterelnök olyan kijelentést, amely álláspontom szerint igenis vizsgálat tárgyát képezheti. És megelőlegezvén, nem prejudikálva, csak megelőlegezem az ezzel kapcsolatos álláspontomat: ha a büntető törvénykönyvben szabályozzuk a hűtlen kezelést, és ez jelenleg is hatályos bűncselekmény, és beillesztjük a hírhedt őszödi beszéd kontextusába, nevezetesen, hogy hazudoztunk reggel, délben, este, meghamisítottunk ezt meg azt, és ezt elmondta a korábbi miniszterelnök, akkor azt hiszem, nem kell különös részi tényállást módosítani, hanem a vizsgálatot végig kell csinálni, és ennek megfelelően kell bizonyos következtetést levonni.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szinte lehetetlen feladat ezt a nagyívű és minden tekintetben részletes törvényjavaslatot elemezni - én azt hiszem, hogy a részletes vitára tartozik ennek a kifejtése -, engedjék meg azonban, hogy néhány konkrét dologra rámutassak. Nevezetesen, államtitkár úr is utalt már rá, és ez is örök vitát váltott ki: a Ptk. kiegészül a 37. §-sal, amely azt mondja: "A jogerősen elítélt által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban sajtótermékben, médiaszolgáltatásban vagy kiadványban való megjelenés céljából tett nyilatkozatért vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért vagyoni előny nem köthető ki a jogerősen elítélt vagy reá tekintettel más személy javára mindaddig, amíg az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesül. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis."

Melegen üdvözöljük ezt, hisz mindenki tudja, hogy a bulvársajtóban az elmúlt 20 esztendőben semmi más fő hír nem volt, mint az, hogy ki kit ölt meg, ki mit csinált. Engedjék meg, hogy egy személyes példámat is elmondjam, 1992-ben, már nem emlékszem, hogy hívták, mert nem szoktam ilyeneket olvasni, valamelyik bulvársajtóban egy védencemről, aki emberölés bűncselekményét követte el, megjelent egy cikk, a riporter asszony bement a fogdába - természetesen hozzájárulásom nélkül -, és egy hatalmas fényképpel megjelent az a cikk, hogy "a szemében láttam a sátánistának, hogy ölni fog". (Derültség.) Ez volt az egyik része a dolognak. A másik része az én akkori szerény politikai - még akkor MDF-es voltam - tisztségemre vonatkozott, mert az volt a másik főcím, ez volt az érdekesebb egyébként, hogy "ki az MDF Iustitia-bizottságának az elnöke? A sátán ügyvédje". Ez én vagyok, egyébként. (Derültség.)

Ebből következik, hogy melegen üdvözlöm, államtitkár úr, melegen üdvözlöm ezt az elképzelést, és természetesen az ügyészség keresetindítási jogát is, fellépését is.

(14.50)

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos rendelkezés, és erre is utalt az államtitkár úr, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen amelyekre a közügyektől eltiltás is kiterjed. Ennél sokkal fontosabb, és az államtitkár úr erre is utalt az expozéjában, hogy az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezésnek korábban egyetlen feltétele volt, nevezetesen, hogy a büntetés végrehajtása alatt valaki kifogástalan magatartást tanúsított.

Gyakorló jogászként tudjuk, hogy nem volt ördögi dolog ezt megtenni. Az ezzel kapcsolatos szigorítással maximálisan egyetértek, mint ahogy azzal is egyetértek, ami egyébként a kormányprogramunkban szerepelt, és amely a mostani erkölcsi talaját vesztett társadalmunkban rendkívül népszerűtlen dolog, de hadd mondjam el, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja és minden jóérzésű politikai erő ezt támogatja, nevezetesen ha Magyarországon csak munkával, tényleges munkával, jelenleg sok munkával lehet pénzt keresni és a családokat eltartani, akkor az az elítélt, aki a társadalmi normákkal szembehelyezkedik, aki kisebb vagy nagyobb súlyú bűncselekményt elkövet, méltóztasson a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozni, mert ha nem dolgozik, akkor... - nem akarom tovább mondani ama közmondást, biztos tudják, hogy miről van szó. Tehát ezt itt is meg kell teremteni drákói módon. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy ha a büntetés-végrehajtási intézetekben az elítéltek között nem teremtünk rendet, akkor hogyan várhatjuk el azt, hogy ha valaki megérdemelt büntetését letöltötte, utána a társadalom hasznos tagjává válik, és dolgozni fog, ha ott nem dolgozhat. Tehát igenis szükség van arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozzon.

Nagyon-nagyon fontos rendelkezése a javaslatnak, és azt hiszem, hogy talán ebben lesz a legnagyobb vita, ha itt a szocialista képviselőtársamra és gyakorló ügyvédre gondolok, bizonyára a vesztegetéssel kapcsolatos... (Jelzésre:) Nem. Akkor tévedtem. A vesztegetéssel kapcsolatosan, illetve a befolyással üzérkedéssel, és még van itt egy, a befolyás vásárlása című új bűncselekmény, amelyre most egy lexet is tudnék mondani, hogy kire vonatkozik, de nem merem mondani, mert szerintem be fog perelni - egy polgármesterre gondoltam a befolyás vásárlásával kapcsolatban, egy dunántúli polgármesterre, no de hát azt hiszem, ebből nem lehet beazonosítani.

Tehát a lényeg az, hogy ezek a bűncselekmények valóban a közélet tisztaságát szolgálják. Engedje meg, államtitkár úr, hogy zárójelben a magánvéleményemet elmondjam, hogy a "büntetés korlátlanul enyhítése" címzetű együttműködéssel maximálisan egyetértek, és talán a kodifikációval is egyetértek; annak finomságaival és az ezzel kapcsolatos alkotmányossági aggályokkal vannak vagy lehetnek problémák. Nyilvánvalóan arra gondolok, hogy régi magyar szokás, hogy mindenki szeret feljelenteni mindenkit, adóhivatalnál és máshol. Nagyon-nagyon körültekintően kell ezeknél a nagyon súlyos bűncselekményeknél eljárni. Elsősorban itt a nyomozó hatóságnak lesz óriási feladata és a magyar királyi, bocsánat, az ügyészségnek lesz komoly feladata, hogy mindenképpen megőrizzük a törvényességet, biztosítsuk az ártatlanság vélelmét, és biztosítsuk azt, hogy senki ne kerülhessen alaptalanul büntetőeljárás hatálya alá. Kérem, itt olyan súlyú bűncselekményekről van szó és olyan büntetési tételekről, amelyeknél valóban a legnagyobb gondossággal kell eljárni. Egyébként hangsúlyozom, én támogatom és a Fidesz is támogatja azt, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető annak az esetében, aki együttműködik a hatósággal.

A büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatosan is igen széles körű a módosítás. A katonai ügyészséggel a képviselőtársam fog majd foglalkozni. Egyetlenegy dolog incselkedik ki belőlem, ez a Be. 314. § (5) bekezdése, amely azt mondja, hogy ha a védő nincs jelen a tárgyaláson, a védőbeszédet a vádlott is előadhatja. Ez részben egy technikai jellegű dolog. Aki gyakorló jogász, az tudja, hogy mit jelent. Hogy is mondjam: mivel részben folyik az eljárás gyorsítása, bizonyos szempontból a védői jogok korlátozása, a védőbeszéd előadása szerintem minden jogállamban az ügyvédre és a védőre tartozik. Értem én ennek a technikáját. Ha nem kell részt venni és nem kötelező részt venni a tárgyaláson, akkor úgy van a Be.-ben, ha jól tudom, hogy akkor az utolsó szó jogán felszólalhat. Tehát most nem az utolsó szó jogán fog felszólalni, hanem más a terminológia, védőbeszédet fog mondani. Arról nem beszélve - egyébként zárójelben jegyzem meg -, hogy mindenki szereti saját magát védeni, és mindenki a saját ügyében farkasvak. Lehet, hogy a bíróságok ezt meg fogják bánni, kedves államtitkár úr, hogy mi, védők helyett odaadjuk a szót, az utolsó szó joga helyett védőbeszédet fog mondani a vádlott. Zárójelben azt tudom mondani, amit az egyik bíró kartárs mondott, amikor azt mondta, hogy hosszú volt a védőbeszéd, és odaírta, hogy semmi probléma, ha már lenyomtuk a tököt, akkor hallgassuk végig. Tehát valami ilyesmire gondolok. Tehát nem biztos, hogy ez szerencsés lenne.

Nagyon fontos, és azt hiszem, majd a részletes vitában szeretném egyértelműen kifejteni, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekkel kapcsolatosan, amelytől helyenként úgy félnek sokan, mint ördög a tömjéntől, tehát a kiemelt ügyekkel kapcsolatosan most már egy pontos és egyértelmű definíció kerül a törvényjavaslatban meghatározásra, hogy melyek azok az ügyek, amelyek kiemelt ügyek, melyek azok az ügyek, amelyekkel kapcsolatosan lehetnek más eljárási jogszabályok. Utoljára, tényleg nem incselkedve, de mindenképpen hadd fogalmazzam meg a fenntartásaimat, ez a bizonyos sértett tanúkénti kihallgatásával kapcsolatban eljáró ügyvéd szerepének korlátozása.

Hogy is mondjam, kétségtelen tény, hogy az alaptörvényünkben eléggé el nem ítélhető módon az ügyvéd maga nem szerepel mint szó, tehát ügyvéd van, létező, a színielőadáshoz hozzátartozik az ügyvéd, ha tetszik valakinek, ha nem tetszik, de én azt gondolom, hogy ez a módosítás egy picit talán kodifikálva is azt sugallja, hogy azért kell megtiltani a sértettnél az ügyvéd jelenlétét, mert az ügyvéd majd a bűnözővel szövetkezik annak érdekében, hogy információt kapjon meg. Ez olyan, hogy is mondjam, nagyon-nagyon rossz áthallásokat ad és fals, de lehet, hogy ezt rosszul érzem, államtitkár úr.

Egyébként azzal egyetértek, és a gyakorlatban valóban számtalanszor előfordul, hogy néhány kollégám eléggé el nem ítélhető módon sértetti képviselőként azért ül be, itt elsősorban azokra gondolok, akik - hogy is mondjam - a nehezebb kategóriába tartoznak megélhetés szempontjából, hogy aztán a konkrét ügyben a másik védőnek elmondják azt, hogy milyen információt kapott. Kétségtelen, hogy ezt meg kell tiltani. Nem tudom pontosan, hogy ennek mi a megoldása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Letelt az időm. Köszönöm szépen mindenkinek a figyelmét. A részletes vitában ki fogom fejteni azt az álláspontomat, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, tulajdonképpen túlnyomó többségében, és üdvözöljük a kormánynak azt az elképzelését, hogy rendet fog teremteni az országban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage