DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Varga István képviselőtársam lendületes beszédében, amit az imént elmondott, hallottunk az MNB-elnökének off-shore ügyeiről, a költségvetési bizottság ügyeiről, a rendőri túlkapásokról, a Balsai-jelentésről, az őszödi beszédről, a jóvátételről, a bulvársajtóról, a saját ügyéről, sátánistákról, sőt még a sátán ügyvédjéről is, és hát, mi tagadás, néhány olyan bűncselekményről is, amely benne van a javaslatban, meg néhány olyanról is, amely nincs benne.

Hadd térjek vissza és beszéljek egy kicsit magáról erről a javaslatról! Az előttünk fekvő törvényjavaslat két jól elkülöníthető részre oszlik. Az egyik különböző nemzetközi egyezmények átültetését végzi el a büntető törvénykönyv, a rendőrségi törvény, a Bvtvr. és más jogszabályok módosításával. Ezek többségével, egy részével egyet tudunk érteni, vagy lehet, hogy majd egyet fogunk tudni érteni. Ezt később részletezem és kifejtem, mire is gondolok. Ezek az európai jogfejlődés irányát mutatják. Az e javaslatokhoz fűzött indoklások komoly, megalapozott érvrendszert tükröznek. Van köztük szigorító, enyhítő rendelkezéseket tartalmazó és pontosító jellegű jogszabály is.

Az ügyek második csoportjába vagy a rendelkezések második csoportjába azok sorolhatók, amelyeket a kormány csak úgy magától akar. Jellemzően ezek a rendelkezések, úgy fogalmazott Varga képviselőtársam, hogy drákói módon szigorú büntetőpolitikáról, én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy ultrakonzervatív és retrográd stílusú büntetőpolitikáról tesznek tanúbizonyságot. E csoport legnagyobb részét egyébként a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító rendelkezések alkotják. Ezek a rendelkezések további elemekkel gazdagítják a büntető eljárásjog védői jogokat csorbító és ügyészi jogokat megnövelő szabályait.

Jól látható, tisztelt Országgyűlés, a legfőbb ügyész a kormányfő stratégiai partnerévé vált. Státusát megerősítették, sőt tovább tervezik azt erősíteni. Ez látszik az új ügyészségi törvényből, ami a KIM honlapján már olvasható. Már a harmadik törvénycsomaggal igyekeznek az általa vezetett szervezet mozgásterét a lehető legjobban kibővíteni. Így a szervezet úgy tudja majd hatékonyan szolgálni a kormányzati érdekeket, hogy mindeközben a demokratikus működés látszatát kelti.

Ezzel párhuzamosan pedig egyre csökkentik a védői és terhelti jogokat, amelyek kétségkívül az ügyészi munka ellensúlyai. Ne higgyék, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, hogy ezt nem látja mindenki! És mindezt a hatékonyság és a gyorsaság demagóg felmagasztalásával magyarázzák. Bűnbaknak, hivatásos bűnpártolónak bélyegzik a védői kart, akik a bűnözőkkel összejátszva gátolják az igazság kiderítését.

Erre az egyik legjobb példa egyébként Lázár János emlékezetes kirohanása mellett a törvényjavaslat 70. §-ához fűzött indokolás első mondata, amely a következőképpen hangzik: "A javaslat a kiemelt jelentőségű ügyekben meg kívánja akadályozni azt, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd, aki ez esetben valójában - és itt figyeljenek! - nem a tanú érdekeit tartja szem előtt, és esetleg csak formailag jár el az ő megbízásából, azért vegyen részt a kihallgatáson, hogy értesüljön a tanúvallomás tartalmáról, és arról tájékoztatni tudja a terheltet vagy más olyan személyt, akinek ez érdekében áll." Tisztelt Országgyűlés! Ezzel nem azt a néhány becstelen ügyvédet bélyegzik meg, hiszen ez a jelenség kétségkívül létezik, akik visszaélnek a jogaikkal, hanem sommás véleményt mondanak a teljes védői karról. Volt persze már ilyen, tisztelt Országgyűlés, volt már ez a hivatalos állami álláspont és vélemény, '49 és '89 között Magyarországon.

A másik, ami erre készteti önöket, az a paternalista felfogás, amely egyre nagyobb állami befolyást követel az állampolgárok életében, és egyre kiszolgáltatottabbá teszi őket az állammal szemben, és - hangsúlyozom - nemcsak a büntetőjog területén, hanem az élet minden területén. Ez a javaslat - folytatva az előző két büntetőjogi tárgyú törvénycsomag által megkezdett utat - megint kizárólag a védői jogokat csökkentő és ügyészi jogokat növelő rendelkezéseket tartalmaz. Ha ez nem igaz, kérem, hogy kormánypárti képviselőtársaink mutassanak rá ebben a javaslatban vagy akár az előző kettőben arra, hogy hol találunk benne olyat, hogy védői jogokat növel és ügyészit csökkent. Én nem találtam ilyet, sem ebben, sem a másik kettőben.

Ezt az irányt a szakma teljes spektruma elutasítja. Konferenciákon nem volt olyan felszólaló, aki pozitívan nyilatkozott volna az önök elmúlt két javaslatáról, és valószínűleg nem lesz olyan, aki erről a javaslatról pozitívan fog nyilatkozni. Volt ügyészek bírálták a hasonló témában és hasonló szemlélettel megfogalmazott büntetőeljárást módosító javaslataikat. Ha jól emlékszem, az egyik volt fővárosi főügyész az "aljasság" kifejezést használta az önök javaslatával kapcsolatban és összefüggésben. A Legfelsőbb Bíróság elnöke e miatt a hozzáállás miatt és az ezt tükröző normatív tartalom miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Nem emlékszem, hogy ilyenre lett volna példa. Ennek ellenére önök kitartóan és makacsul haladnak tovább ezen a megkezdett úton.

Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, a büntetőeljárási törvény módosítására tett indítványaikat, mert a legtöbb ilyen, amiről most beszéltem, nem támogatjuk, szégyenteljesnek, elfogadhatatlannak, alkotmánysértőnek, nemzetközi jogokat sértőnek gondoljuk, és ezért azt elutasítjuk.

De vizsgáljuk meg egy picit a többi rendelkezést is, ami ebben a törvényben található. Meglehetősen sok technikai jellegű módosító javaslatot tartalmaz a javaslat, ezekről nem szólnék bővebben. Ilyenek, mondjuk, a 19., 20., 23, 24., 32-35., 76., 79., 81-84. §-okban foglalt rendelkezések - lehet hogy valamit kihagytam.

Azonban vannak - és ezt is szeretném kiemelni - általunk is támogatható javaslatok. Egyetértünk például az elítéltek szavazati jogával kapcsolatos változtatásokkal, amelyek 4., 7., 29. és 31. §-okban kerültek meghatározásra. Egyetértünk a 8. §-ban megjelölt új bűncselekmény bevezetésével, valamint a 72., 73., 74. §-okban foglalt módosításokkal. A közélet tisztasága elleni (Sic!) rendelkezések közül a 10. §-ban részletezettet támogathatónak tartjuk.

Kifejezetten jónak és előremutatónak tartjuk az áru hamis megjelölése és a rossz minőségű termék forgalomba hozatala elnevezésű bűncselekmények minősített eseteinek a bevezetését, az erre vonatkozó szabályozást. Ez a 17-18. §-ban található. A rendőrségi törvényben a 36-48. §-ban egy uniós kerethatározatot vezet át, erről bővebben nem kívánok szólni.

Támogatjuk a 85. §-ban a sértetti jogok kibővítését. De itt megjegyezni kívánom - és annál is inkább indokolt, mert ezt államtitkár úr a felszólalásában is kiemelte -, hogy kár volt az indokolás komoly és magas szintű érvelését a végéhez passzintott, kormányprogramból átemelt, primitív stílusban megfogalmazott gondolattal lerontani.

Támogatható lehet, tisztelt Országgyűlés, a következő néhány rendelkezés. A közélet tisztasága elleni rendelkezések közül a 11., 13. és 14. §-ban részletezett, a kábítószerek hatóanyag-tartalmának számítását módosító 21. §-ban foglalt rendelkezés, a 75., 78. és 80. §-ban foglalt rendelkezések. Azonban azért nem tudok erről mit mondani most, mert ezek megfontolására kellett volna idő, kellett volna idő arra, hogy ezt szakértőkkel tudjuk egyeztetni. Ezek a javaslatok végre nem átpolitizált javaslatok, hanem komoly szakmai javaslatok, amelyekre nem volt idő, hogy megnézzük, hogy indokoltak-e, vagy sem, szükséges-e módosító javaslatot ezzel kapcsolatban benyújtani, vagy esetleg támogathatók-e úgy, ahogy az előterjesztő elénk tárta. Ezt a rohamtempójú jogalkotást egyébként többek között ezért nem tudjuk támogatni, Mert ha jönnek végre olyan szakmai javaslatok, amelyekről érdemes lenne érdemi vitát folytatni, arra meg nincsen idő.

Nem támogatható részünkről az előbb elmondott büntető eljárásjogot módosító javaslatcsomagon kívül a 9. §-ban foglalt bűncselekmény személyi körének a kibővítése. Úgy gondolom, hogy hiba volt az alapjavaslat is. Emlékeztetem önöket, hogy itt arról van szó, hogy kiemelt védelmet kaptak a pedagógusok az őket ért támadások miatt. Mi akkor is elmondtuk, és egyébként több frakció értett ezzel egyet, hogy önkényesen húzták meg ezt a kört. A mentőápolók miért nem részesülnek ugyanilyen kiemelt védelemben? Ha ezt tovább cizellálják, akkor sem lesz jobb ez a javaslat, úgyhogy ezt nem támogatjuk.

A 6. §-ban a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés egyes rendelkezéseiről szólnak. Úgy gondolom - és itt ismétlem -, hogy hiba volt az alaptörvénybe emelni a rendelkezést, hiba volt az alaptörvénybe büntetőjogszabályt elhelyezni, hiszen a büntetőpolitika alakítása a mindenkori kormány kompetenciájába tartozik, és ez igaz az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén is. Az alaptörvény mindazonáltal annyit mond, hogy csak a szándékos és erőszakos bűncselekmények esetén lehet ezt a büntetési nemet alkalmazni. Úgy gondolom, hogy az alaptörvénnyel nem lett volna ellentétes az sem, ha ezt a valóban legsúlyosabb és majdnem a halálbüntetéssel egyenértékű büntetési nemet csak azokkal a cselekményekkel kapcsolatban lehet alkalmazni, amelyek személy elleni erőszakos cselekmények, tehát a dolog elleni erőszakos cselekményeket nem sorolták volna ebbe a körbe. Én ezt őszintén szólva hibának tartom.

Önök azt írják az indokolásban, hogy ezt visszaélésszerűen kezdeményezik. Én úgy hiszem, hogy nem az a probléma, ha így kezdeményezik, hanem hogyha ezeket a kezdeményezéseket nem lehet elutasítani. Én úgy hiszem, hogy a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik, hogy a visszaélésszerűen benyújtott kezdeményezéseket ne bírálja el a büntetés-végrehajtási bíró pozitívan, és ez, azt gondolom, elég garancia.

Ráadásul azok a feltételek, amiket megkívánnak vagy azon feltételeknek egy része, amit most pluszban megkívánnának ahhoz, hogy ez alkalmazható legyen, nem a büntetés-végrehajtási bíró kompetenciájába tartozik, hiszen a személyiséget, az előéletet, az elkövetett bűncselekmény jellegét, illetve mondjuk, a szabadságvesztés tartamát azt a perbíróság fogja meghatározni. Ott egyszer ez értékelésre kerül. Ezen szempontok, többek között ezen körülmények alapján dönti el a perbíróság, hogy milyen végrehajtási fokozatban rendeli el a büntetés letöltését. A jogszabály erre ad iránymutatást, de ettől fölfelé és lefelé eltérhet a bíróság. Tehát itt a bv-bírónak még egyszer kell erről dönteni, ami, azt gondolom, hogy teljesen fölösleges és igazságtalan is, hiszen a perbíróság ezeket már egyszer értékelte, akár az elkövetőnek a terhére.

Végül egy fontos szabályról szeretnék szót ejteni, ez pedig a büntetés-végrehajtási intézetben a munkavégzésre kötelezés. Alapvetően nem kinyilatkoztatok, hanem kérdezek; kérdezem az államtitkár urat, hogy kellőképpen mérlegelték-e azt, hogy nem ütközik-e ez a kényszermunka nemzetközi tilalmába. Ugyanis mi egyetértünk azzal, hogy törekedni kell minden eszközzel arra, hogy munkára bírjuk a büntetés végrehajtását töltő elítélteket. Csak mi azt láttuk egészen eddig, hogy bármilyen furcsa és paradoxonnak hangzik, de a munka, a munkavégzés lehetősége jutalom, azért az, mert nincs elég munkahely. Tehát sokkal inkább arról van szó, hogy az elkövetők dolgoznának, csak nincsen meg a lehetőségük rá.

Kérdezem tehát amellett, hogy nem ütközik-e a kényszermunka tilalmába az államtitkár úr szerint esetleg ez a rendelkezés, hogy a végrehajtás feltételei biztosítottak-e, tehát tudnak-e az elkövetőknek, minden elkövetőnek megfelelő munkát biztosítani a büntetés-végrehajtási intézeten belül. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Összességében - és egy mondatot engedjen még meg zárásképpen az elnök úr -, mivel vállalhatatlan szemlélet alapján vállalhatatlan rendelkezéseket is tartalmaz az előttünk fekvő javaslat, azt támogatni nem fogjuk, hacsak ezeket nem veszik ki belőle.