DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Erre nem hallgatok. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő, benyújtott büntetési célú törvényjavaslatokkal kapcsolatos törvénymódosító csomag vitájában a Jobbik-frakció álláspontját van szerencsém ismertetni. A hétfői alkotmányügyi bizottsági ülésen ezt igen hosszan megtettem már, megpróbálom ennek a lényegét összefoglalni.

Mindenesetre egyet előre le kell szögezni: a büntetőpolitikai elképzeléseinkkel sok tekintetben találkozik ez a javaslat, tehát a rend alapú társadalom filozófiáját erőteljesen valljuk, és viszont ugyanúgy hangsúlyt fektetünk az emberi jogok és a garanciális jogállami elvek érvényesülésére. Ennek a kettőnek az egyensúlyát kell megtalálni minden büntetést, szankciót tartalmazó szabályozásban. Most ennél a csomagnál is ezt a vizsgálatot kell elvégeznünk.

Előre kell bocsátanom, hogy összességében a törvényjavaslat döntő többsége általunk támogatható, helyeselhető elemeket tartalmaz, vannak azonban olyan elemei, amelyek pont a jogállami garanciális elveket viszont sértik, emiatt nem tudjuk azokat támogatni. Ezzel kapcsolatosan módosító javaslatokat készítettünk, és bízunk benne, hogy a módosító javaslataink teljesülése vagy elfogadása esetén végül is elhárul az akadály az elől, hogy az egész javaslatot támogathassuk.

Elöljáróban szeretném elmondani azt is, amit államtitkár úrnak elmondtam a bizottsági ülésen, hogy ez most már idén talán a harmadik ilyen, egységes vagy átfogó büntető anyagi jogi, eljárásjogi szabályozás, ami nem szerencsés, bár lehet szükséges is, hiszen az életviszonyok diktálhatják ezt, hiszen nap mint nap vagyunk szemtanúi olyan típusú, lakosságot felháborító, megfélemlítő jellegű bűncselekménynek, amellyel kapcsolatban egyébként nemrégiben nyújtottunk be - sajnos elutasított - javaslatot az iránt, hogy a büntethetőségi korhatárt csökkentsék 12 évre, amikor két 13 éves gyermek majdnem megölt egy idős, rajtuk segítő hölgyet.

Reagálnia kell a törvényalkotásnak a társadalomban megnyilvánuló bűnözési folyamatokra, az azonban nem jó, ha gyakran és átgondolatlanul történik, és ráadásul az sem jó, hogy az 1978-ban kodifikált büntető törvénykönyv tartalmazza jelenleg Magyarországon a büntető anyagi jog szabályait. Ez már azóta ugyan közel hetven módosításon átesett, és nyilván már nem sok hasonlóság van a normaszövegekben, de mégis a szerkezete, a szellemisége egy régi idő korszakát idézi, mi igenis is egy új Btk. létrehozását támogatjuk. Ez iránti törekvését a kormány már bejelentette, államtitkár úr többször tett ilyen irányú utalást, hogy folyik gőzerővel a kodifikáció.

Szeretném most ezen a plenáris ülésen is megragadni az alkalmat, hogy megkérjem őt arra, tájékoztasson minket arról, hogyan áll ez a büntetőjogi kodifikáció, hogyan tud adott esetben részt venni a Jobbik is ebben vagy bármelyik parlamenti frakció annak érdekében, hogy egy olyan javaslat kerüljön az asztalra, ami aztán valóban a büntetőpolitikai elképzeléseinkkel, meg egyáltalán a társadalom, a nemzet érdekével összhangban áll.

A másik döbbenet, hogy a büntetés-végrehajtásról szóló 1979-es tvr. is, jelenleg ez szabályozza a büntetés-végrehajtás szabályait - ez lényegében mindent elmond a rendszerről. Azt is toldozgatták-foldozgatták, de olyan kőkori szabályok működnek az elítéltek, a fogva tartottak esetében, mint például most már a túltelítettség, a védekezéshez fűződő jog az előzetesben levő fogva tartottak esetében. Hogy csak egy példát mondjak: gyakorlatilag kőkemény csatát kellett vívni az egyébként szabályozással nem ellenkező azon célért, hogy mondjuk, egy laptopot használhasson Budaházy György a 2 év 3 hónapig tartó fogva tartásának időszaka alatt, annak ellenére, hogy evidencia volt, hogy másképp nem tudja a védekezéshez fűződő jogait gyakorolni, hiszen közel 20 ezer oldalas bűnügyi iratcsomaggal kellett egy terrorváddal kapcsolatos ügyben szembesülnie, aminek a fele, legalábbis egy jelentős része film- és hangfelvétel volt. Egyszerűen lehetetlenség az, hogy ilyen evidenciákért kelljen küzdeni a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Egyébként ezt elmondták a büntetés-végrehajtás vezetői, a szakma teljes konszenzusa kialakult. Éppen a Bárándy Gergely által vezetett, az alkotmányügyi bizottság végrehajtást ellenőrző albizottságának munkája keretében egy nagyon értékes munka folyik, folyt, remélem, hogy ez tovább fog menni, az előzetes letartóztatás intézményének reformjára. Mert az összes nemzetközi egyezményben foglalt, idevágó kötelezettségünket súlyosan és durván sérti, hogy ilyen nagy számban, ilyen felülvizsgálati feltételek mellett, ilyen fogva tartotti jogokkal - gyakorlatilag fegyház körülmények között -, a lehető leghátrányosabb helyzetben kell a védekezési jogát gyakorolnia egy utcáról elvitt, előállított embernek, aki percek alatt gyanúsított lett, majd pár perc múlva előzetesbe kerül, és utána hosszabbítgatják, hosszabbítgatják időtlen időkig, 4 évig a jelenleg hatályos jogszabályok szerint. Ez mindenképpen egy új kodifikációs kihívást jelent, erre buzdítanánk a kormányt, hogy mindenképpen lépjen ebbe az irányba, mert ez a helyzet tarthatatlan.

A javaslatnak vannak olyan részei, amelyek a tvr. büntetés-végrehajtási szabályait érintik, és például pozitív szabályozást jelentenek, és ezt támogatjuk, ezt gyorsan mindjárt meg is említem. A módosítási javaslat 26. §-a kifejezetten arról szól, hogy újraszabályozza, garanciális elemeket tesz a különleges biztonságú zárkában vagy körletben való elhelyezés eljárásjogi feltételeiről. Ez látszólag egy belterjes téma, és már adott esetben a nézők vagy a hallgatók lehet, hogy tovább is kapcsolnának, ha nem döbbenteném rá őket arra - remélem -, hogy milyen hihetetlen dolgokat jelent ez a fogalom, hogy speciális, különleges biztonságú zárka.

Ugyanis pont a Hunnia csoport esetében, ahol 18 gyanúsítottból 13-an előzetesbe kerültek még 2009-ben, a Bajnai-kormány időszaka alatt, őket ezekbe a különleges biztonságú zárkákba helyezték, ami azt jelentette, hogy még azon jogok sem illették meg őket, mint amelyek egy fegyházban, mondjuk, többszörös emberölés miatt elítélt rabnak járnak, tehát a kapcsolattartás a hozzátartozókkal, a védőjével, a szabad mozgás lehetősége, és egyáltalán minden olyan alapvető dolog, ami ilyenkor megilleti.

Tehát jogorvoslatot biztosít a javaslat, bírói utat nyit meg a jogszabály, és ez üdvözlendő mindenképpen, mert rendkívül súlyos jogkorlátozással jár az előzetes intézménynek az ilyen visszaélésszerű gyakorlata, ahol az intézményparancsnoknak tulajdonképpen egy teljesen szubjektív, visszaélésszerű gyakorlatán múlott az, hogy ki hova kerül, mintegy büntetésként alkalmazva.

Ez az emberi jogok lényeges korlátozását jelenti, ezért mindenképpen fontos volna ezeket a kommunizmus idejében kelt büntető anyagi jogi és büntetés-végrehajtásról szóló jogszabályokat valóban egy generális reform keretében átalakítani és újraszabályozni, nyilván megfelelve egy civilizált jogállam körülményeinek, illetve a társadalom azon elvárásának, hogy a társadalmat védje meg az állam a szabályzóival és eszközrendszerével a bűnözéssel szemben, illetve az elítéltek a büntetésük kitöltése után a társadalom minél hasznosabb tagjaiként térhessenek vissza, és ne, mondjuk, kiképzést kapott profi bűnözőként vessék rá magukat az állampolgárokra. Tehát ezt mindenképpen üdvösnek tartjuk.

Üdvösnek tartjuk a javaslatban azt az elemet, amely gyakorlatilag a Jobbik egyik erőteljes programpontjának a megvalósítását jelenti, ez az önfenntartó börtönök. Itt most szó szerint fogom idézni a Jobbik 2010-es választási programjából az idevágó részt, hiszen a javaslat 30. §-a valóban megteremti lényegében az elítéltek széles köre számára a munkavégzésre való kötelezést is akár. Azt írtuk a programban, és ezt most is fenntartjuk, hogy "A börtönök alapvetően a bűnözők továbbképzésére szolgáló társasági helyként működnek, nem érvényesül a büntetés-végrehajtás elrettentő hatása. A nem dolgozó bűnözők eltartása pedig sokba kerül a becsületes adófizető polgároknak. A Jobbik a jelenlegi gyakorlatot felszámolja, erősíti a börtönökön belüli szigort, az elítélteket (...) értékteremtő munkára fogjuk, hogy legalább saját fogva tartásuk költségeit termeljék ki. A jogerősen elítélt személyeket elsősorban a nagy munkaigényű mezőgazdasági kultúrákban és az újraindítandó hazai bányászatban kívánjuk foglalkoztatni. Ezen túlmenően növelni fogjuk a büntetés-végrehajtási (...) férőhelyeket, kiegyenlítve a (...) börtönök közötti (...) kirívó különbségeket."

Továbblépve, a törvényjavaslat egyes olyan elemei közül, amelyeket mi támogathatónak tartunk, ki szeretnék emelni néhányat még az említetteken kívül. Üdvözlendő az a szabály, amely az enyhébb végrehajtási fokozatba kerülés szabályait szabályozza újra, és egy olyan rendelkezést vezet be, amely az eddigi gyakorlaton változtat. Tehát eddig, ha egy elítéltet bűncselekmény miatt elítéltek szabadságvesztés büntetésre, akkor az enyhébb fokozatba kerülésnek, tehát a fegyházból börtönbe vagy börtönből fogházba kerülésnek az volt a feltétele, hogy jó magaviseletet mutasson, tehát ne üsse le a börtönőrt, egye meg, amit elé tesznek, s a többi, tehát egy teljesen passzív magatartást írt elő, de nem kívánt meg pozitív, értékalapú szempontokat. Itt viszont a társadalomba történő beilleszkedési erőfeszítés mint elem, mint követelmény megjelenik, és ez abszolút összhangban áll a Jobbik által is képviselt büntetőpolitikával.

Nyilván a részletek azért fontosak, mivel a részletekben rejlik az ördög, tehát szeretnénk pontosabban látni, hogy hogyan fog átalakulni a büntetés-végrehajtás szellemisége, és a nevelői rendszer hogyan lesz majd hatékony segítsége az elítélteknek ahhoz, hogy egyáltalán valóban az agyukig eljusson az, hogy mi az, hogy társadalomba történő beilleszkedés. Ez azért egy nagyon-nagyon nagy kihívás.

Azt azonban módosító javaslatunkkal fogjuk majd kezdeményezni, hogy ne kerüljön ki a Btk. jelenlegi szövegéből a 46. § (3) bekezdése, amely az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésnél tiltotta eddig azt, hogy enyhébb fokozatba kerülhessen az elítélt. A mostani javaslat ezt kiveszi. Nem tudom, hogy ez szándékos-e, vagy éppenséggel mi a mögöttes ok, de ez semmiképpen nem helyeselhető.

Néhány különös részi tényállást is módosít a javaslat, és ezeknek a döntő többségével is egyet lehet érteni. Többek között például azzal, hogy a vesztegetés sokkal szélesebb körben válik büntethetővé, illetve a befolyással üzérkedésnél is a befolyást vásárolni szándékozó aktív magatartása is önálló, sui generis bűncselekmény minősítést nyer a törvényjavaslat 11. §-a szerint. Ez is mindenképpen egy szimpatikus és üdvözlendő irány.

A különös részi tényállások között szerepel a rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűncselekmény szigorúbb büntetése, ezt is tudjuk támogatni, vagy éppenséggel a versenytárs sérelmére a versenyszabályok megsértésének tényállása. Mind a kettő védi a fogyasztót, védi a kis- és középvállalkozásokat az olyan külföldi dömpingtermékeket forgalmazó szélhámos vállalkozásoktól, amelyek a profit érdekében nem röstellnek akár emberi egészségre is veszélyes termékeket forgalomba hozni.

Van olyan elem, ami viszont nem helyeselhető részünkről, vagy legalábbis ebben a saját jogvédői véleményemet mondom. Ebben a tekintetben a 16. §-ban a számviteli fegyelem megsértése büntető törvénykönyvi tényállás büntetési tétele jelentősen megszigorodik, tehát az eddigi három évig terjedő szabadságvesztés helyett most öt évig terjedőre emelkedik az alapeset. Itt azért nem árt arra gondolnunk, hogy ez milyen elkövetési magatartást jelent: a bizonylati rend megsértése, és ezzel a vagyoni helyzet áttekintésének meghiúsítása, vagy pedig az adott üzleti évről egy nem megbízható képet, benyomást befolyásoló hibát idéz elő.

A lényeg az, hogy kényszervállalkozók tömegei vannak Magyarországon, tehát gyakorlatilag az egyéni vállalkozások, kisvállalkozások döntő többsége bújtatott munkavállaló, akik egyébként a nem helyes gazdaságpolitika és adópolitika miatt hihetetlen terhek alatt nyögnek, és ha rájuk most anélkül vezetjük rá ezeket a büntetőjogi szabályokat, hogy ne tennénk mögé, mondjuk, egy megfelelő adópolitikával, járulékcsökkentéssel - és nem emeléssel, mint ahogy a költségvetési törvényjavaslatban szerepel -, akkor ennek elég kemény, végzetes következménye lesz. És pontosan ellenkező célt érünk el, mert gyakorlatilag akkor az egyébként is fojtogató hatással Magyarországon működő multicégek még nagyobb teret nyernek, tehát ehhez semmilyen formában nem tudunk... Mindenképpen csak úgy tudjuk ezt elfogadni, ha ezen rendelkezések mellé kerülnek azok a javaslatok, amelyek viszont a magyar kis- és középvállalkozók pozícióit erősítik.

Így, ezen összkép alapján azt tudom mondani, hogy a Jobbik üdvözli ezt a törvényjavaslatot, és bízunk benne, hogy a módosító javaslataink figyelembevétele alapján részünkről teljes mértékben támogathatóvá válik ez a javaslat.