Támogatók tudunk lenni abban, hogy a feljelentő által tett feljelentést elutasító határozat ellen a feljelentő jogorvoslattal élhet, tehát panasszal élhet. Ez egy jogállami garancia, egy jogállami előírás minden sértett számára, az áldozatvédelmi elvek ezt követelik meg. Egyértelművé tenném, hogy ezt a javaslati részt nem támogatjuk, amely azt célozza, hogy csak az élhessen panasszal feljelentése alapján indult büntetőeljárást megszüntető határozat ellen, akire nézve közvetlen rendelkezést tartalmaz ez a határozat.

Mi erre vonatkozóan benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely ezt a szűkítést kiemeli, mert ha ez így marad vagy így alakulna, akkor a feljelentők széles köre megfosztódna attól, hogy továbbvihesse az ügyet. Márpedig ezek közvádas, közérdekű ügyek, ahol adott esetben éppenséggel a nyomozó hatóság nem tett meg mindent annak érdekében, hogy felderítse az ügyet, és mintegy a szokásos napi rutin vagy reflex szerint egyszerűen elutasítással reagál, lerázza magáról az ügyet. Ilyet láthattunk vagy láthatunk sajnos mai napig a 2006. őszi tömeges rendőri erőszakkal kapcsolatos ügyekben is, ahol folyamatosan tettük évről évre a feljelentéseket, és azokat a katonai ügyészségek, illetve a Budapesti Nyomozó Ügyészség tömegesen utasította el nem megalapozott módon, és azokban az ügyekben, ha nem állt volna rendelkezésre a panaszlás, akkor még másodfokú nyomozó hatóság elé sem kerülhetett volna az ügy.

Itt kell mindjárt elmondani azt, hogy az egész ügyészségi rendszer működése kapcsán a legfontosabb elvárásunk továbbra is az, hogy tisztítsák meg az ügyészséget azoktól az ügyészektől, akik esküjüket szegő módon szolgáltak politikai érdekeket, és a mai napig a helyükön vannak. Remélem, a legfőbb ügyész úr meghallja ezeket a szavakat, és intézkedik, mint ahogy annak érdekében is intézkedik, hogy a terrorcselekmény kapcsán tett feljelentések, illetve Morvai Krisztinával közösen tett, a 2006. szeptemberi, őszi vérengzések miatti feljelentések tárgyában is végre történjen érdemi nyomozati cselekmény.

A büntetőeljárási törvénynek van egy másik eleme, ami szintén komoly kritikával illethető. Ez tulajdonképpen már visszatért a Ház elé, hiszen egyszer ennek a vitáját már lefolytattuk a kiemelt ügyek jogrendünkbe történő bevezetéséről szóló vitában. Mégpedig ez az a rendelkezés, amely lehetővé teszi azt, hogy a tanú jogi segítőjét az ügyész különösen indokolt esetben távol tartsa a tanútól, tehát magyarul: el lehessen térni azon fő szabálytól, amely úgy szól, hogy a tanú jogi segítőjeként eljáró ügyvéd az eljárási jogosítványokról a tanút tájékoztathatja az eljárás egész időszakában.

Ez a 70. §-a a javaslatnak, és ez nagyon durván ellentétes azzal az előírással, amit az európai emberi jogi egyezmény VI. cikke fogalmaz meg egyik oldalról a védekezéshez fűződő jog tekintetében, másik oldalról pedig a védőhöz való jog vagy jogi képviselőhöz való jog tekintetében. Ugyanis, ha ez ilyen önkényes ügyészi döntés alapján lehetővé válik, akkor teret nyer, és korlátozás nélküli marad az a sokszor megfigyelhető ügyészi vagy rendőri gyakorlat, amelynek keretében olyan nyomás és presszió alá helyezik a tanút, akit általában ilyenkor már ezt követően úgymond nyomozástaktikai okokból tanúként beidézik, már tudják róla, hogy meg fogják gyanúsítani, viszont tanúként igazmondási kötelezettség terheli. És akkor szépen, lehet, hogy eldarálnak neki egy paragrafushivatkozást, hogy ő megtagadhatja a vallomástételt, illetve hozzátartozója tekintetében megtagadhatja a vallomástételt, illetve nem köteles magára nézve terhelő nyilatkozatot tenni, de onnantól kezdve elindul egy olyan kérdezgetési rend, egy olyan kihallgatási hangulat idéződik elő, ahol lényegében presszió alá kerül a tanú, és nem tisztességes módon bírják rá, akár jegyzőkönyvön kívül elejtett félmondatokkal, hozzátartozók esetleges hátrányos következményének kilátásba helyezésével. Ilyen is volt a Hunnia csoport ügyében, ahol egyszerűen a házastársat megfenyegették, hogy ha ő most itt nem működik együtt, akkor a férje benn fog rohadni életfogytig az ügyben.

Tehát ne legyen illúziónk, ez egy napi gyakorlat. Nem mondom, hogy minden ügyész és minden rendőr így nyomoz vagy így hallgat ki, de hogy ez nagyon keményen jelen van, az biztos. És ha nincsen lehetőség egy tanú számára, aki egyébként sem találkozott még a hatóságokkal, nem vett részt büntetőeljárásban, életfontosságú annak biztosítása, hogy az a jogi képviselőként eljáró ügyvéd ilyen esetben - a jogokról való tájékoztatás nemcsak azt jelenti, hogy eldarálja az ügyvéd előtte a tanúnak is, hogy megtagadhatja a vallomást, hanem ha olyan irányba terelődik a kihallgatás, ami egyszerűen nem egyeztethető össze a büntetőeljárási törvény alapelveivel, és igen, elmegy ebbe a bizonyos presszió irányába, meg nem engedett nyomásgyakorlás irányába, akkor az ügyvéd igenis, törvényes lehetőséget kap arra, hogy ennek megálljt parancsoljon.

Vagy ott van például a jegyzőkönyv, az elkészült jegyzőkönyv elkészítése és aláírása. Általában itt dől el a dolog. Van egy kellemes kihallgatás, legalábbis így érzi a tanú, hogy ő szépen elmond mindent, a másik oldalon szépen írogatnak valamit a számítógépbe, a végén elé teszik, és rá sem ismer, mert véletlenül 90 százalékban nincs köszönő viszonyban azzal, amit elmondott. Ilyenkor a tanúk 90 százaléka gyakorlatilag vakon aláírja ezt a jegyzőkönyvet, vagy legalábbis nem meri felvetni azt, hogy itt is, itt is, itt is, tizenöt ponton tessék ezt módosítani, mert nem így mondtam.

Viszont, ha ott tud lenni a jogi képviselő, akinek egyébként ügyvédi esküje és alkotmányban garantált kötelezettsége az, hogy ne a bűn oldalán álljon; és ne keltsenek, kérem, olyan látszatot, mintha tényleg minden ügyvéd hivatalból mintegy potenciális bűnsegédje vagy bűnpártolója lenne a távol levő esetleges gyanúsítottnak. Azt gondolom, nem meglepő, az ügyvédi kamara álláspontját elmondom ebben az ügyben, az ugyanaz, mint ami ezen rendelkezés korábbi törvényjavaslatának a vitájában. Tehát itt a legkomolyabb, leghatározottabb és nemcsak Bánáti János szintjén, hanem minden megyei kamara nagyon határozott állásponton van abban, hogy ez kifejezetten rongálja, sérti az ügyvédekkel szembeni közbizalmat, erősíti azokat a sztereotípiákat, amelyekre néhányan azért adnak okot, kétségkívül ezt el kell mondani, de hogy általános jelleggel egy ilyen szabályt alkossunk meg, ez semmiképpen nem fogadható el.

(16.00)

A tanú poligráfos vizsgálata beleegyezése esetén, ez is már egyszer előkerült, és annak idején is elmondtuk azt, hogy ezt nem tartjuk igazán jó ötletnek, de most már legalább a beleegyezés itt szerepel, tehát ez mindenképpen egy pozitív elem.

A törvényjavaslat egészének az összhatása tehát, még egyszer csak annyit tudok ismételni, alapvetően helyes, üdvözlendő irányokat is tartalmaz, vagy döntő többségben ilyeneket tartalmaz, de a fennálló, megjelölt kritikus elemek mindenképpen csiszolásra vagy módosításra szorulnak. Kérem ebben az államtitkár urat, amennyire a mandátuma engedi, legyen erre nyitott, hogy ezeket befogadja, és így, azt gondolom, az az érdek, mint ahogy a női esélyegyenlőséggel kapcsolatos, a nők közéleti szerepvállalásával kapcsolatos vitában is kialakult egy nagyon jó közös gondolkodás, egy jó üzenet a társadalom felé, ha a politikai pártok ki tudnak esni úgymond a szerepükből, és akkor tényleg az ügy iránti alázattal dolgoznak egy ügy megoldásán, itt is jó lenne, ha ez teret nyerne, és nem tapasztalnánk azt, ami eddig azért elég tipikus volt, hogy lényegében a módosító javaslatok úgy igazából nem kerülnek meghallgatásra. Ezek előrebocsátásával fejtjük majd ki a későbbiekben az álláspontunkat, illetve majd a szavazásnál is ezt kifejezzük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage