DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm szépen a támogató hozzászólásokat, és értettem és megértettem az ellenzéki képviselőknek azt a differenciált hozzáállását, hogy egy ilyen, több rendelkezésből álló, és egyébként nem feltétlenül összefüggő törvényjavaslat egyes elemeit támogatni tudják, más elemeit nem.
De - és itt szeretnék választ adni arra is, hogy milyen büntetőjogi kodifikáció folyik a minisztériumban - azért kerültek ezek a különböző rendelkezések, javaslatok egy törvényben, egy Btk.-novellában összefoglalásra, mert a mi tárcánk tervei szerint az új büntető törvénykönyv Országgyűlés elé terjesztéséig már ilyen terjedelmű büntetőjogi novella nem várható. Azt persze nem tudom kizárni, hogy akár képviselői indítványok vagy más törvények vonatkozásában a Btk.-módosításra kerül-e. Nem tudom kizárni, hiszen az új büntető törvénykönyv is csak 2013-ban lépne hatályba. Tehát ha addig szükség van módosításra, akkor elképzelhető, hogy az Országgyűlés még a hatályos Btk.-t módosítaná. De ahogy mondtam, terveink szerint ez az utolsó nagyobb büntetőjogi novella.
Ezen túl még három kérdésre szeretnék kitérni, a többi, önök által felvetett kérdést inkább majd a részletes vitában, illetve a módosító indítványok kapcsán tudom megválaszolni. A három kérdés: az egyik az ügyészség és a vádhatóság jogaival kapcsolatos kérdéskör, a másik "a tanú ügyvédje" című problémakör, és a harmadik pedig az elkövető, pontosabban az elítélt nyilatkozatával kapcsolatos kérdések.
Bárándy képviselő úr egy olyan mondatot mondott, hogy a legfőbb ügyész a kormányzat stratégiai partnerévé vált. Ezt, ha megengedi, annyiban pontosítanám, és egyből vissza is igazolnám az ön állítását, és valóban kijelenthető az, hogy a nyomozó hatóságok a kormány stratégiai partnerei (Dr. Bárándy Gergely: A kormányfő, azt mondtam.), hogy egészen pontos legyek, a bűnüldöző hatóságok, ezt így tudnám pontosítani, a bűnüldöző hatóságok valóban a kormány stratégiai partnerei, és merem remélni, hogy önnek is stratégiai partnerei a bűnüldöző hatóságok mint országgyűlési képviselőnek, és mindannyiunk stratégiai partnerei a bűnüldöző hatóságok. Ettől még egyébként nem dől össze a világ, ettől még a vád és a védelem jogai, a fegyveregyenlőség elve nem sérül, hogy a kormány, a közérdeket szolgáló kormány partnere a nyomozó hatóság vagy a bűnüldöző hatóság.
A másik probléma "a tanú ügyvédje" történet. Kevesen tudják ebben a Házban, de talán a jogász kollégák tudják, hogy 2003. július 1-je óta lehet a tanúnak ügyvédje, addig egyébként erre lehetőség nem volt a büntetőeljárásban. Tehát teljes tévedés ezt az intézményt úgy beállítani, mintha ez valami jogállami kellék lenne. Gondolom, 2003. július 1-jéig is elboldogultak a tanúk az igazságszolgáltatás előtt valahogy ügyvéd nélkül. Éppen ezért teljes félreértés a védelemhez való jogot idekeverni, mert a tanú nem rendelkezik a védelemhez való joggal, mert a tanú nem szorul rá, hogy a védelemhez való jogait garantálják, és ugyanígy, a védői jogok felől megközelíteni is teljes tévedés, mert nem sérti a védői jogot az, hogy a tanú nem fogadhat ügyvédet. Ez teljes összemosása a büntetőeljárási szereplőknek és a büntetőeljárás résztvevőinek.
Az kétségtelenül igaz, hogy előfordul a büntetőeljárásban, hogy valakit tanúként hallgatnak ki, majd ezt követően gyanúsítottként hallgatják ki, más a büntetőeljárási jogállása. És az is igaz, és egy garanciális kérdés, hogy az önvádra kötelezés tilalma egy alapelve a büntetőeljárásnak, és én felvetettem az alkotmányügyi bizottságban, hogy az önvádra kötelezés tilalmát természetesen lehetne még erősíteni, és úgymond a nyomozó hatóságok tevékenységének a gátjául állítani azt, hogy olyan kérdésekre egyértelműen megtagadhassa a választ a tanú, amely kérdésre adott válasszal önmagát bűncselekménnyel vádolná.
(16.20)
Tehát körbe lehet ezt úgy bástyázni garanciális elemekkel, hogy nem kell ügyvéd ahhoz, hogy például ne lehessen felhasználni bizonyítékként a figyelmeztetés nélkül megtett vallomást. Adott esetben lehet, hogy az ilyen kérdéseknél a nyomozó hatóság az ilyen kérdések előtt, a kérdés előtt kell hogy figyelmeztesse a tanút arra, hogy nem köteles válaszolni erre a kérdésre. Tehát szerintem lehet még javítani ezen a garancián, de ehhez nem kell ügyvéd, ezt szeretném hangsúlyozni.
Itt nagyon felhívnám a figyelmet arra, amit Bárándy Gergely egyébként a vádbeszédében elmondott. A javaslat indoklásában az szerepel, hogy a védők, pontosabban egyes védők visszaélnek ezzel a lehetőséggel, hogy ügyvédként vesznek részt, egy tanú jogi képviselőjeként. Bárándy Gergely szó szerint azt mondta, hogy hiszen ez a jelenség kétségkívül létezik. Tehát Bárándy Gergely nem tagadja, hogy ez a jelenség létezik, hanem azt mondja, hogy ebből nem kellene jogalkotási következtetéseket levonni (Dr. Bárándy Gergely: Volt egy másik fele a mondatnak!), de ha létezik ez a jelenség, akkor nem mehetünk el emellett szó nélkül, ezért ezt szögezzük le. Talán túlzás, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ennek a módosításnak ez az indoklása. Ezt elfogadom, hogy ez egy túlzás, de nem dughatjuk a fejünket a homokba, hogy nem létezik ilyen jelenség. Még egyszer mondom, sem a védelemhez való jogot nem sérti ez a módosítás, sem a védő jogait vagy a védők jogait nem sérti ez a módosítás, és lehet az önvádra kötelezés tilalmát még tovább garanciális elemekkel alátámasztani, körülbástyázni.
Végezetül Dorosz Dávid képviselő úr is és mások is beszéltek az elítélt nyilatkozattételi lehetőségeinek a korlátozásáról. Szeretném leszögezni már egyből, hogy az elítélt nyilatkozhat. Itt arról van szó, hogy ezért kérhet-e vagy elfogadhat-e ő vagy valaki más személy ellenértéket. Tehát szögezzük le, hogy nem a szólás szabadságát korlátozza, hanem fogalmazzunk úgy, hogy az üzleti tevékenységét korlátozza, vagy a vállalkozási tevékenységét korlátozza némileg az elítéltnek.
Amit Dorosz Dávid felvetett, azt egy elég rossz iránynak tartom, hogy ezt a pénzt a sértettnek adják oda. Több probléma van ezzel. Egyrészt előfordulhat, hogy akkor tulajdonképpen a sértettek fogják eladni a sztorijaikat, és ez semmivel sem jobb eset, mint amikor az elkövetők adják el a sztorikat. Másrészt én inkább azt vetném fel, hogy egyáltalán a médiának nem kellene megkérdezni a sértettet, hogy leadhatják-e a sztoriját, tehát nem kellene-e inkább arról az oldalról megközelíteni és a sértett jogait védeni, hogy például ha a média megvásárolt egy ilyen történetet - hogy így mondjam -, akkor legalább a sértett beleegyezése kelljen ahhoz, hogy ezt leközölhessék. Lehet, hogy monogrammal közlik a sértettet vagy nem ismerhető fel a sértett, de előbb-utóbb mégiscsak legalább a környezete tudni fogja, hogy a sértettnek milyen sérelme keletkezett a bűncselekmény miatt.
Szóval, szerintem nem jó ez az irány, de nyilván megvizsgáljuk a módosító javaslatokat. Egyetértek jó néhány felszólalóval, akik azt mondják, hogy ez nem korlátja a véleménynyilvánítási szabadságnak, ez egyébként inkább a médiát korlátozza, bizonyos erkölcsi és közérdekű szempontok szempontjából a média korlátja, hogy ilyen nyilatkozatokért pénzt ne ajánlhasson fel, ne árulhasson.
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a felvetéseiket köszönöm, és mint ahogyan mindig, most is megígérem, hogy a módosító indítványaikat alaposan mérlegelni fogjuk, nem azt nézzük, hogy mely frakciótól, mely képviselőtől érkezett ez a módosító javaslat. Amennyiben ezek a törvényjavaslat minőségén valóban javítanának és a kormány által javasolt koncepciótól gyökeresen nem térnek el, akkor természetesen támogatni fogjuk a módosító indítványokat, egyéb esetben pedig arra kérem önöket, hogy támogassák a Ház előtt fekvő törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)