ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A műtét sikerült, a beteg meghalt. Ez a párhuzam jut mindenkinek az eszébe, aki felelősen néz erre a költségvetési törvényre. Egyszerűen a műtétet végző felcserek nem mások, mint az Európai Unió vezető testületeinek tagjai, illetve a magyar kormány, a beteg pedig hazánk, Magyarország.
Egyszerűen egy olyan költségvetés vitája folyik most az ülésteremben, amely még az Állami Számvevőszék véleménye szerint is súlyos hibákkal terhelt, koncepciójában is néhány helyen hibás. Egy olyan költségvetésről tárgyalunk, amelynek vezérlő csillaga nem más, mint az államadósság.
Ez az egyetlenegy fogalom az, ami folyamatosan visszaköszön, ez az államadósság az, aminek alárendelünk mindent. Ez az emberek életszínvonalával nem számoló költségvetés nem számol továbbá az emberek tűrőképességével, sorsával sem, azonban munkaerejével meglehetősen nagy mértékben. Egy olyan Uniónak akarunk megfelelni, minden jogszabályunk hosszú-hosszú ciklusok óta úgy születik itt a parlamentben, hogy a preambuluma úgy kezdődik, hogy az európai jogharmonizáció megteremtése érdekében... - és jön a szöveg.
Egy Uniónak alárendelt költségvetést tárgyalunk. Gyakorlatilag ez a nemzeti önrendelkezésünk feladásával egyenértékű. Nem mi döntjük el, hogy mit akarunk ebben az országban, hanem eldöntik mások. Az önökhöz közel álló Drábik János is osztja azt a véleményt, amit nagyon sok más vezető közgazdász is, hogy a 20 000 milliárd forintos államadósság visszafizethetetlen. Erről tegnap is volt már szó. Megismétlem: 20 000 milliárd forint visszafizethetetlen.
Lehet próbálkozni mindenféle pénzügyi trükkökkel, mindenféle módosításokkal, ez akkor is megszorító költségvetés. Nem túl régen elfogadott a Ház egy törvényjavaslatot: az uzsorásokat büntetjük. Aki uzsorakölcsönt ad másnak, az börtönbüntetésre számíthat. Ezt a párhuzamot át tudom ültetni az uniós támogatásokra és a banki kölcsönökre, az egy uzsorás támogatás. Ha itthon a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatosan a kormány tudott lépni, és azt mondta, hogy egy fix árfolyamon el kell hogy fogadják a bankok a hitelesek hitel-visszafizetését, akkor ez nem eretnek gondolat országos szinten sem.
Tegnap elmondtam, megismétlem szintén: a hitelezők nem is akarják, hogy a hitelt visszafizessük, nekik a kamat folyamatos bezsebelése elegendő. A tőketartozást görgessük magunk előtt! Egy olyan Uniónak akarunk megfelelni, amely 8 hónap alatt 14 válságtanácskozást tartott. Tetszenek érteni! Megmondják azok nekünk, hogy mi a követendő irány, akik önmaguk betegségével sem tudnak dűlőre jutni.
Én kérdezem az inkább szakember, mint politikus hírében álló Naszvadi államtitkár urat, hogy ön szerint - erre időközben válaszoljon legyen szíves - ez jó koncepció-e a kormányzat részéről. Amikor '91-ben leráztuk a KGST rabigáit, akkor itt egész Kelet-Európa ujjongott, hogy ettől a béklyótól megszabadultunk. Kérdezem, mi a különbség, a lényegi különbség az Európai Unió és a KGST között. Ott is megmondták, hogy a csuklós busz a mienk, a táskarádió a bolgároké, a hajógyártás meg az NDK-é. Itt pedig megmondják, hogy mit vehetünk a multiláncon belül.
Még annyival rosszabb a helyzet, hogy gyakorlatilag kereshetjük nagyítóval is, és nem találjuk a hazai könnyűipart, a magyar tulajdonú élelmiszer-feldolgozó ipart, és sorolhatnám napestig azokat az iparágakat, amelyek az elmúlt néhány év vagy egy évtized alatt szépen lassan felszívódtak. Arra, hogy milyen megszorító intézkedésekre van szükség, arra a leggyakrabban visszatérő válasz a Fidesz részéről az, hogy az elmúlt 8 év szocialista kormányzása.
(8.30)
Ez a nyolc évre való visszamutogatás egy bunker a Fidesz számára, egyszerűen, ha ebből az üléspozícióból néznék saját magukat, akkor már kicsit nevetséges, hogy ha nem találnak valamire magyarázatot, akkor az elmúlt nyolc évhez nyúlnak. Van benne igazság, tévedés ne essék, nehogy azt mondják, hogy ebben nincsen, csak önök már kormányoznak második éve, és nem lehet gyógyír mindenre az a magyarázat, hogy az elmúlt nyolc évben eltolták.
Rátérve a költségvetésre: minden sorát nem tudjuk összehasonlítani a tavalyival, illetve egyiket sem, mert az összehasonlíthatóság lehetősége is hiányzik. Egyszerűen régen a költségvetés tárgyalásakor a tárgyalt évi költségvetési oszlopok mellett ott volt a tárgyévi oszlop, ott legalább lehetett valamilyen összehasonlítást végezni. Önök mondták kormányszinten, bizottsági ülésen, hogy bázisszemléletű a költségvetés; hozzáteszem, bázisszemléletből hatalmas reformokat nehéz végrehajtani, de nagyon tanulságos lett volna, ha láthatnánk az idei számokat is.
Egy másik latin mondás az ép testben ép lélek. Beteg emberekkel, mentálisan beteg emberekkel és fizikálisan is beteg emberekkel nem lehet építkezni, márpedig a jövő évi költségvetés az emberek egészségével áttételes módon, felelősen nem gondolkodik. Miről van szó? Az, hogy az orvosok és az egészségügyben dolgozók nagyon nagy számban vándorolnak külföldre az alacsony jövedelmük miatt - és szomorú, hogy csak az alacsony jövedelmük miatt -, megpecsételi a magyar egészségügyi állapotokat hosszú-hosszú évtizedekre. Adunk be módosító javaslatot az egészségügyi dolgozók bérének rendezésére, hát kíváncsi vagyok, hogy milyen visszhangra talál kormányzati részről.
Az adótörvények egy másik törvénycsomag, de minden ottani sora valamilyen szinten beépül a költségvetésbe. Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy a gépkocsit mint olyat a kormány mind a mai napig luxuscikknek tekinteni. A gépjármű nem az, az egy munkaeszköz. A magyar gépjárműállomány 10-11 év körüli, nem is tudom pontosan, ugyanakkor akik ezeket az öreg csotrogányokat használják, azok munkába vagy munkakeresésre használják. Gépjárműtartókat olyan terhekkel sújtanak, amelyek gyakorlatilag sokszor már megfizethetetlenek, illetve a mindennapi élethez fűződő jogát sérti az embereknek. Itt a gázolaj jövedéki adója - zárójelben jegyzem meg, a 3,5 tonnánál kisebb teherbírású teherautóknál nem is igényelhető vissza, és a kiskereskedelmi áruszállítások jelentős részét ilyen méretű autókkal bonyolítják - önmagában inflációgerjesztő. Az, hogy mindenféle átírási illetékek emelésével, illetve az üzemben tartás egyéb díjainak emelésével az amúgy is nyomorult sorban lévő embereket terhelik, elfogadhatatlan.
És a turizmusról is beszéljünk néhány szót, ennek a bizottságnak vagyok a tagja. Egy sorral el lehetne intézni a turisztikai célelőirányzatot, mert tényleg jelentősen nagyobb összeget kap az idén a turisztika, mint tavaly, azonban ha a kormányzati állásfoglalásból indulunk ki vagy abból, hogy a turizmus egy húzóágazata a nemzetgazdaságnak, akkor sokkal többet is elvárhattunk volna támogatásképpen. A turizmus egy olyan szektor, amely a beléfordított forintokat garantáltan többszörösen meg tudja téríteni.
Az egészségturizmuson belül a fogászati kezelésre érkező vendégek turisztikai igényének támogatására az Új Széchenyi-terv 1 milliárd forintot szán. Nem sajnálom a fogászatoktól az ismerten magas jövedelmet, de úgy gondolom, hogy aki fogászati kezelésre elsősorban külföldről érkezik hazánkba, annak vagy van pénze, és megoldja ezt a felhasználását mindenféle támogatás nélkül, vagy pedig a legkisebb gondja is nagyobb annál, mintsem az általunk jól megmarketingezett - magyartalan kifejezéssel - szektorban töltse el azokat a napjait, amíg a fogászati kezelése tart.
Itt koncepcióbeli problémák vannak, és ha nagyságrendileg sorba rakjuk a kiadási tételeket, akkor bizony nagyon-nagyon kilóg, hogy a Terrorelhárítási Központ, a NATO támogatása, a katonáink külföldi állomásoztatása hány milliárd forintot emésztenek föl, miközben - hangsúlyozom - a magyar társadalom sokkal elemibb problémákkal küszködik.
A frakcióban rám osztott idő lejárt, de ha valami vita generálódna az elmondottakból, azért fogok rá válaszolni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)