A Fidesz az ellenzéki években és azt gondolom, hogy a kampányban is napszemüveget hordva beszélt az országhoz, mintha minden napsütéses, szép lenne. Néha elfordította a fejét vagy lesütötte a szemét, nehogy valaki a lelke mélyére tekinthessen, mert akkor nem lett volna esélyük a hatalom megszerzésére.

Egy kormány számára a költségvetés készítésekor jön el az igazság pillanata, itt le kell dobni, le kell venni a napszemüveget, és bele kell nézni az emberek szemébe: lám, valójában ilyenek is vagyunk. Ez most megtörtént. A kábító szavaknak, a félrevezető testbeszédnek vége, látjuk az igazságot, látjuk a tetteket, és látjuk a számokat. Az igazság pedig sokkal rosszabb, mint amit valaha is sejthetett Magyarország: a 2012. évi költségvetés és a vele szorosan összefüggő adótörvények tervezetéből nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány tettei köszönő viszonyban sincsenek az ígéretekkel, tettei köszönő viszonyban sincsenek a szavaival. Ez persze nem újdonság, csak kellemetlen. Folytatják azt a gazdaságpolitikát, amit korábban elkezdtek, azt az eszement gazdaságpolitikát, amiről itt már nagyon sok szó esett a Házban.

A családok ma félnek, félnek a mától, a holnaptól, és félnek a jövőtől; féltik a gyermekeiket, unokáikat, és egyre többen gondolkodnak úgy, hogy nem szülnek gyermeket ebbe az erőszakos, létbizonytalansággal fertőzött világba; félnek, hogy meg tudják-e majd tartani a javaikat, amit eddig megszereztek. Bizonytalanság és félelem, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, ez a másfél éves kormányzás terméke. Ez a költségvetés pedig ezt csak erősíti.

(11.00)

Ma tömegek milliói számára Budapesten és vidéken, különböző településeken nem az a kérdés, hogy a nemzeti konzultáció hogyan valósult meg. Ma milliók számára nem az a kérdés, hogy az alaptörvény asztalához odaférnek-e és kapnak-e majd alaptörvényt. A másfél év elég volt arra, hogy milliók számára a kérdés ennél sokkal mélyebben fogalmazódjon meg. Az ő számukra az a kérdés, hogyan lehet holnap is jóllakatni a gyermekemet. Hogyan tudom iskolába járatni a gyermekemet? Hol és mennyiért tud piacképes tudáshoz jutni a gyermekem? Hogyan fogom befizetni a sárga csekkeket? Mi lesz velem, ha megbetegszem? Fenn tudom-e tartani a családomat? Hol tudok bármennyi fizetségért bármikor, bármilyen munkát találni és azt elvégezni? Ma milliók számára ez a kérdés.

Ez a költségvetés ezekre a kérdésekre nem ad választ. És ami talán a legfájóbb számomra önkormányzati politikusként, hogy az elmúlt 20 éven keresztül jól működő önkormányzati rendszerrel, amely önkormányzati rendszer sokszor a kormányzati deficitet volt képes kompenzálni, önök nem számolnak. Miközben a túlélésre játszanak, a szociális problémákat rányomják az önkormányzatokra. Teszik ezt úgy, hogy pimasz módon azt mondják, hogy szabad a gazda, szabad a pálya, lehet új adókat kivetni a lakosságra. Itt, a parlamentben ülő közel 80 képviselő polgármester pedig nagyokat hallgat, vagy néha visszafelé mutogat egy kicsit. Pedig a helyi újságok és maga a köztársasági elnök úr is országjárása során elismeréssel nyilatkozott azokról a teljesítményekről, ami az elmúlt 8 évben városokban történt, városok főtereiről, intézmények felújításáról. Milyen szép eredmények voltak! Persze, ő is felhívta a figyelmet, hogy épp ideje lenne már abbahagyni a visszafelé mutogatást.

Ma már nyilvánvaló, idehaza, külföldön egyaránt látják, hogy a Fidesz Európa közepén ebben az országban felszámolta a demokratikus intézményrendszert. Ebben az új rendszerben az önkormányzatok csak bábnak kellenek. Kivéreztetésük úgy történik, hogy az állam elveszi a kórházakat, rendelőket, iskolákat és azt a jogot, hogy a közösségek saját ügyükben maguk dönthessenek. Lesz polgármester, de ő már nem a helyi közösség felé tartozik majd beszámolni arról, hogy mit tett vagy mit nem tett, hanem a feljebbvalójának, a kormányhivatal kinevezett vezetőjének kell majd számot adnia arról, hogy mit kíván tenni. Helyben lehet majd dönteni arról, hogy milyen legyen a település zászlaja, mert csak erre lesz pénz. Ha valamit szeretnének csinálni, akkor ott a lehetőség, a csodafegyver, a már említett helyi adó kivetése.

Ebből az adóból lehet majd kifizetni a 420 forintos gázolajat az ebédszállító autóba, ebből az adóból lehet majd fizetni az áfaemelés miatt megnövekedett kiadásokat az önkormányzatoknál, a közétkeztetésben, szociális otthonokban vagy iskolákban. Ha pedig nem vetnek ki adót, akkor ezt a többletterhet majd rá lehet terhelni a lakosságra. Az egészségügyben és az oktatásban tervezett, átgondolatlan és finanszírozással alá nem támasztott államosítások működési zavarokat, a szolgáltatások romló minőségét jelzik előre. Nem lehet tudni, hogy az orvosok és az ápolónők fizetését miből kívánják finanszírozni, a fejlesztések miből valósulnak meg. A gyógyszerkasszából olyan mértékű forráskivonást terveznek, amilyet még soha nem szenvedett el ez a kassza.

Felháborító módon csökkentik a természetbeni támogatásokat, a pénzbeli szociális ellátásokat, a költségvetésben ezt nagyon ügyesen összekeverik, hogy ne lehessen végigkövetni az elmúlt évek változásait. És csökken az önkormányzatok költségvetési támogatása is. Önök azt mondták, hogy visszaadják a 120 milliárd forintot az önkormányzatoknak, ezzel szemben nemhogy ezt nem adják vissza, hanem az elmúlt két évben többet vettek el az önkormányzatoktól, mint ez a 120 milliárd forint. Önök ezt túlteljesítették.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Van persze jó hír is a költségvetésben, hogy 2011-ben ötszörösére tervezik azt az összeget, ami az önkormányzati létszámleépítést fedezi. Magyarul lesznek elbocsátások az önkormányzatoknál. Nem biztos persze, hogy ez mindenkinek jó hír, de ez láthatóan így fog történni. És mint ahogy már volt is arról szó, szó sincs a panelprogram folytatásáról, ami milliók számára jelentené a rezsiköltségek csökkentését. Nem esik szó a kötvénykibocsátás terheinek átvállalásáról vagy valamilyen módon való kezeléséről. És akkor egy elemet még szeretnék kiemelni az önkormányzati költségvetés sorából. Ez pedig egy 100 milliárdos boríték, ami ott található a költségvetésben. A bizottsági ülésen nem sikerült tisztázni, hogy ez a 100 milliárd miért van ott, és mi ennek az igazi tartalma, hogyan lehet majd ehhez a forráshoz hozzájutni, az önkormányzatoknak milyen lehetőségük lesz. Egy dolog vált világossá, ebből a 100 milliárd forintból, amit a megyéknek kívánnak odaadni, nem kívánják az egészségügyet finanszírozni. Akkor az a kérdés, hogy miből kívánják majd finanszírozni és működtetni. Csak nem a vagyonértékesítésből, amit most elvesznek az önkormányzatoktól? De ezt sem bérre, sem pedig fejlesztésre nem kívánják fordítani.

És persze hallgatom itt kistelepülések polgármestereinek a hozzászólását, akik meglepő módon az önhikiről egy szót sem szólnak. Hiszen az elmúlt években mindig nagyon hangosak voltak, hogy de miért nem emelkedik ez az összeg. Ezzel szemben most azt lehet megélni, hogy több mint 6 milliárd forinttal csökkenti a kormány ezt a keretösszeget. Eddig önök mindig azt mondták, hogy ez az egyetlen lehetőség, hogy túléljék a holnapot. Most úgy látom, ez valahogy nem vált olyan fontossá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A költségvetés és az egyéb beterjesztett törvények alapján nyugodtan azt lehet mondani, hogy míg 2011 ugyan nem volt az önkormányzatok éve, ezen törvények láttán nyugodtan mondhatjuk, hogy 2012-ben nem az lesz a kérdés, hogy az önkormányzatok éve lesz-e, hanem az lesz a kérdés, hogy lesz-e még önkormányzás Magyarországon. A számokból és a törvényekből azt látom, hogy ez nagyon megkérdőjelezhető.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage