HOFFMAN PÁL (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbiakban, tegnap és ma különböző megközelítésekben sokféle gondolatot ismertünk meg a 2012. évi költségvetéssel kapcsolatban. Én Simor Andrásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a dolgozatát felhasználva szeretném a véleményemet kifejteni. Az elnök úr 2008 márciusában Újjászületést! Lemaradás vagy felzárkózás - ez ma a kérdés címmel fogalmazta meg gondolatait. Felhívom a figyelmet, hogy a dolgozat, amiből idézek, hat év szocialista-liberális kormányzás után, két évvel a választások előtt íródott. Simor tükröt mutatott a kormánynak 2008-ban. Idézem:
A 2006-2007. évi költségvetés kiigazítás, felszínre hozta a magyar gazdaság hosszabb távú növekedési problémáit. Egy: a magyar gazdaság már 2001-től kezdődően csak masszív és egyre emelkedő költségvetési hiány mellett volt képes 4 százalékos növekedésre. Hiába volt kedvező konjunktúra Európában, 2003-től kezdődően a hazai beruházások szinte nem reagáltak. 2001 óta szinte nincs foglalkoztatásbővülés hazánkban, holott a foglalkoztattak aránya az összlakosságon belül Magyarországon az egyik legalacsonyabb Európában. Négy: évek óta folyamatosan csökken hazánkban a termelékenység növekedésének üteme.
És Simor András fel is teszi a kérdést: válhat-e Európa egykor legtöbb Nobel-díjasát adó, tehetséges emberek országa Európa szegényházává? Idézem tovább:
Drágán termelünk, kevesen dolgozunk. Alacsony a kutatás-fejlesztés és az innováció hatékonysága. Álszent és erkölcstelen a pártfinanszírozási rendszer, és az ezzel párosuló korrupció drágítja a közbeszerzéseket és torzítja a gazdasági döntéseket. Miért is termelünk drágán? - kérdezi. Mert túladóztatjuk a magyar munkaerőt a versenytársainkhoz képest. Magyarországon a költségvetés kiadásai a GDP közel 50 százalékára rúgnak, miközben a visegrádi országok átlaga 40 százalék körüli. A különbözetet az adófizetőktől beszedett magas adókból finanszírozzuk.
Aztán még egy kérdés: mire megy el éves szinten a 2500 milliárd forintnyi kiadási többlet? Két kiadásra fordítunk sokkal, de sokkalta többet, mint versenytársaink: szociális-jóléti és lakásépítési támogatásokra, valamint a felhalmozott államadósság kamataira. Politikusainknak azon kellene törni a fejüket, hogyan kellene évente 2000-2500 milliárd forinttal csökkenteni a kiadásokat, hogy utána ennek megfelelő adócsökkentéssel ismét versenyképessé lehessen tenni a magyar gazdaságot.
Sok esetben rossz célokra, nem hatékonyan költöttük el nemcsak az adófizetők pénzét, hanem a felvett hiteleket is. Azt igazából nem értem, hogy miért fogalmaz többes szám első személyben az elnök úr, de a lényeg az újabb kérdés: miért dolgozunk kevesen? Az, hogy a helyzet így alakult, nem külső erők gaz aknamunkája, hanem a saját hibás oktatási, szociális és foglalkoztatási politikánkkal magyarázható. Alacsony a foglalkoztatás hazánkban az idősek körében, mert bár 62 év a nyugdíjkorhatár, mégis 57 év a nyugdíjba vonulás átlagkora.
(11.20)
Hazánkban kiemelkedően magas a korkedvezményes vagy rokkantnyugdíjasok aránya. Alacsony a foglalkoztatás a 15-24 éves korosztályban is, vélhetően azért, mert a végzős diákok - nem a továbbtanulók - olyan tudással hagyják el az általános és középiskolát, amellyel nem vagy csak nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni. Alacsony a nők foglalkoztatása is, és végül kismértékű a foglalkoztatás az alacsony képzettségűek körében is. Ez nyilván összefüggésben van a közoktatás minőségével, a romaintegráció sikertelenségével és azzal, hogy csekély a különbség a minimálbér és a szociális segély összege között, emiatt pedig sokan nem mennek el dolgozni. A szociális segélyezés terén pedig olyan gyakorlatot kellene folytatni, amely ösztönöz, vagy, hogy ne mondja az elnök úr, kényszerít a munkára. A magyar lakosság jelentős része nem érti vagy nem akarja elfogadni, hogy ez a mai világ a szabadságról, a felelősségvállalásról, a folyamatos változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásról szól. Ne hagyjuk magunkat - zárja Simor András, idézet vége.
Ehhez képest két év után az önök kormánya csapdát állított a Fidesz-KDNP-kormánynak. 2010-ben a hiány 7 százalékos volt, 500 milliárd forintot kellett a költségvetésben pótolni. 1000 milliárd forint az adósságszolgálati teher kamata, és semmi nem kezdődött el, ami hosszú távú növekedést, költségvetési biztonságot eredményezhetett volna az elmúlt években.
A Fidesz-kormány által végrehajtott gazdasági fordulat révén Magyarország sikeresen megkezdte az adósságcsökkentést, versenyelőnyben vagyunk, és a cél az, hogy a válságból megerősödve kerüljünk ki. Meg kell védeni az ország pénzügyi és gazdasági stabilitását, és végrehajtani a nagy rendszerek átszervezését. A korábban 550 milliárd forintra tervezett egyenlegjavításhoz képest 1000 milliárd forintos javulást vállal a költségvetés, és a váratlan negatív trendre is alapot képez. Befejezzük a nyugdíjrendszer átalakítását, saját lábára állítjuk az egészségügyet, általánossá válik, finomodik az arányos adózás, kiskapuk zárulnak be, a segélyek világából a munkába irányítjuk az embereket. Országvédelmi alapot hozunk létre az euróválság elhárítására.
A költségvetési bizottság ülésén és most is elhangzott MSZP-s képviselők részéről, hogy ez a költségvetés rossz. Mesterházy Attila az elszegényedés, a leszakadás költségvetéséről beszélt, Gyurcsány Ferenc meg egyenesen pusztulást vizionált. De akkor miért őket, miért önöket figyelmeztette 2008-ban Simor András, az MNB elnöke, hogy ne tegyék Magyarországot Európa szegényházává? Gyakran elhangzik az is, hogy most már elég a visszamutogatásból. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem visszamutogatásról van szó, hanem szembesítésről, és erre mindig szükség van. A szembesítés szükséges, mert hiteltelen párt hiteltelen emberei osztják az észt, bennünket pedig kétharmados támogatással bíztak meg a választók azzal, hogy hozzuk rendbe az országot, és állítsuk meg az MSZP ámokfutását. Ha felkészültek és elkötelezettek lettek volna, ma nem itt tartana az ország, de nem voltak azok, sem felkészültek nem voltak, sem elkötelezettek nem voltak az ország sorsa iránt.
Az előző kormányok miatt régóta megoldatlan kérdések torlódtak egymásra. Önök pontosan tudják, hogy az előttünk álló években lassan fognak bővülni a rendelkezésre álló anyagi források, a magyar gazdaság az önök felelőtlensége miatt is kiszolgáltatott a válsághullámoknak, mégis konfliktusokat gerjesztenek. Mi évtizedek óta hurcolt problémáknak gyürkőzünk neki. Ez a költségvetés is több mint a benne lévő számok. Szól a népesedésről, az általános egészség állapotáról, a nyugdíjrendszerről, a foglalkoztatásról, szól az oktatásról, nevelésről, kultúráról és persze gazdaságstratégiai kérdésekről, az államadósságról és az adórendszerről is. Simor András dolgozata azzal zárul, hogy a feladat nehéz, mert gondolkodást és mentalitást kell változtatni. Ezzel egyet lehet érteni, de én kiegészíteném azzal, hogy az MSZP politikusainak bocsánatot kellene kérniük az eltékozolt évekért, és gondolkodást, mentalitást kellene változtatniuk, de a nyilatkozataik végre felelősségvállalással párosuljanak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)