DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Az oktatás ügyéről szeretnék beszélni. Annál is inkább aktuális kérdés ez, mert szakmai törvények, a köznevelésinek nevezett oktatással foglalkozó törvény, a hosszabb ideje beharangozott felsőoktatási törvény, illetve annak koncepciója szinte párhuzamosan fut az adótörvényekkel és a 2012. évi költségvetési törvényjavaslattal.

Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásomban az oktatás ügyének bizonyos részleteivel kimondottan a költségvetés aspektusából, szemszögéből foglalkozzak. Szeretném megvilágítani azokat a részleteket, amelyek egyértelművé teszik, hogy a szakmai elképzeléseik, a közoktatással és a felsőoktatással foglalkozó terveik és a költségvetésük között gyakorlatilag semmilyen összhang nincs, azok az ígérvények, amelyeket az oktatás számára vagy az oktatásból kiindulva tesznek, egyetlenegy ponton sem találkoznak azzal a törvényjavaslattal, amit önök költségvetés gyanánt benyújtottak.

Kérem, engedjék meg, hogy konkrétumokat mondjak. A közoktatás tekintetében önök államosítást terveznek. Államosítást, ami azt jelenti, hogy a jelenleg a magyar közoktatás 90 százalékát kitevő önkormányzati fenntartású közoktatási intézményeket január 1-jétől államosítani kívánják, tehát a következő tanévtől, a 2012-2013-as tanévtől a közoktatási intézmények 90 százaléka állami fenntartású intézményként működik. Én most nem a szakmai, oktatási aspektusait, hanem a költségvetési szemszögeit akarom bemutatni. Tudniillik azt mondani - ez hangzott el az oktatási államtitkárság részéről -, hogy ez semmilyen költséget nem igényel, az államosítás önmagában nem több, mint költségvetési sorok közötti átcsoportosítás, valami olyan kedves naivitást és hozzá nem értést tükröz, amihez semmiféle közgazdasági szakközépiskolát nem kell elvégezni, csak talán egyetlenegy költségvetést bármely évből megnézni.

Az államosítás költségeire önök egy fillért sem terveznek a költségvetésük tervezett sorai között, hasonlóképpen nem terveznek a tankötelezettséggel kapcsolatos kérdésekre. Nem tudom, hogy önök a tankötelezettség ügyéről frakcióülésen kellő mélységben tájékoztatást kaptak-e, de nem is feltételezem, hogy ezt megvitatták, mert az önök lelkiismeretét ismerve akkor biztosan nem engedték volna ezt így átmenni. Történetesen 18 éves korról 16 éves korra szállítják le a tankötelezettséget, ezzel évente 12-15 ezer magyar fiatal sorsáról veszik le a kezüket, azt üzenik 12-15 ezer magyar fiatalnak, hogy a köztársaság kormánya, az önök kormánya nem akar velük foglalkozni. S tudják, hogy miért? Azért, mert a saját, talán még önök számára sem bemutatott háttértanulmányban ettől 73 milliárd forint megtakarítást remélnek. Az összes szakmai vitában megbukott elképzelésük mellett és mögött kizárólag egy szempont szerepel: tízezreket kivonni a magyar közoktatásból, ráadásul a legszegényebbeket, a leghátrányosabb helyzetben élőket, fiatal magyar lányokat és fiúkat kidobni az iskolából az utcára, mert ez az önök kormányzata, illetve államtitkársága által készített háttértanulmány szerint 73 milliárd forint megtakarítást hoz.

Azt szeretném kérdezni önöktől, igen tisztelt kormánypárti képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy bemutatták-e önöknek ezt a háttértanulmányt. Ennek tudatában döntöttek-e úgy, hogy évente 12-15 ezer magyar fiatalt kihajítanak az iskolából, hogy tudják, a felsorakoztatott szakmai érvek mindegyike megbukott, egyik sem állja meg a helyét, kizárólag költségvetési, az előbb említett 73 milliárd forintos megtakarítás az ok, és ezt az önök államtitkársága által készített háttértanulmány immáron több sajtóorgánum által is közölt lényegi változata egyértelműen kimondja.

Közölték-e ezt önökkel? Tudják-e, ennek tudatában szavaznak-e? Elmondták-e önöknek, hogy az úgynevezett pedagógus-életpályamodell a jelenlegi költségvetéshez képest mennyi többlettel jár? Miközben a gazdaság nehéz helyzetéről beszélnek, a legkülönbözőbb okokat felhozva, vajon elmondták-e önöknek, hogy a pedagógus-életpályamodell 381 milliárd forint pluszköltséget jelent, 381 milliárd plusz költségvetési forrást jelent a bázishoz képest, és hogyha ezt még elosztjuk felmenő rendszerben, 70 milliárd forint alatt a bevezető év akkor sem áll meg. Ennek tudatában mondják-e a nehéz gazdasági helyzetet, vagy pedig átverik azt a 160 ezer magyar pedagógust, akinek most ígérnek itt fűt-fát, csak éppenséggel a költségvetési törvényben nem biztosítanak egyetlen fillért sem arra, amit a szakmai törvényükben meg szinte ugyanaznap megígérnek?

Hadd térjek rá a költségvetés és a közoktatás egy következő kapcsolódási pontjára: az államosítással az az összeg, amelyet az önkormányzatok - önök között sokan vannak -, magyar települések önkormányzatai a magyar közoktatásba betesznek. Mekkora ez az összeg? Ennek az összegnek a kiszámítását úgy kell elvégezni, hogy az úgynevezett egyházi normatívát - 240 ezer forint/gyermek évente - be kell szorozni az önkormányzati közoktatási intézményrendszerben tanuló magyar diákok, fiatalok számával. Ha ezt megnézik, ha ezt a szorzást elvégzik, akkor körülbelül 330 milliárd forintnyi összeg jön ki, ami azt jelenti, hogy egy évben a magyar önkormányzatok összességében a magyar közoktatásba 330 milliárd forintot tettek be. Na most, ha megtörténik az államosítás, az önkormányzatok nyilvánvalóan nem fognak ebbe betenni, ráadásul az önök terve szerint nem is tehetnek, mert büntetik majd azokat az önkormányzatokat, amelyek az államosított iskolákba esetleg tehetnek és akarnak tenni, ezt külön megfejelik még egy külön adóval, ami egyébként önmagában elfogadhatatlan és nevetséges, de térjünk vissza a kiesett 330 milliárd forinthoz!

Tisztelettel kérdezem önöktől, az önök költségvetésében ez a kiesett összeg, a 330 milliárd forint - legyen az akár a költségvetés, akár az adótörvények - melyik soron szerepel? Merthogy nemhogy 330 milliárd forintot, hanem egy fillért nem csoportosítanak át. Előre lehet mondani, hogy mivel a következő év szeptember 1-jétől a tanév négy hónapja a 2012. évre esve egyharmadnyi költséget kíván - hiszen szeptember, október, november és december a tanévből négy hónap, az egyharmadnyi év -, a 330 milliárd forintnyi kiesett összegnek, amelyet addig az önkormányzatok tettek a közoktatásba, a harmadát, 110 milliárd forintot kell biztosítani költségvetési vagy adóforrásból. Tessék nekem megmutatni, tessék a magyar közvéleménynek megmutatni, hogy ez a szükséges 110 milliárd forint - ami semmilyen emelést nem jelent, ami csak azt jelenti, hogy a jelenlegi színvonalon működtetik a magyar közoktatást - hol van!

Nyilvánvalóan arról van szó, hogy önök ezt nem tudják, nem tudtak dűlőre jutni, nincsen erre forrás, ezért már most lehet látni, hogy vagy a költségvetés tavaszi módosítására, vagy az adójogszabályok tavaszi módosítására lesz majd szükségük ezen 110 milliárd forint előteremtésére, ami azt jelenti, hogy máshonnan, mint az iparűzési adó módosításával, részbeni vagy teljes elvonásával kell ezt megoldaniuk. Majd amikor tavasszal itt állnak a Magyar Országgyűlés előtt, és a most még el sem fogadott adótörvényeket, a most még el sem fogadott költségvetést módosítani fogják, akkor, tisztelettel kérem, emlékezzenek arra, nincs ebben semmi bűvészmutatvány, egész egyszerűen önök nem biztosítják a magyar közoktatás számára azt a forrásmennyiséget az államosítás utáni időszakra, ami csak és kizárólag arra lenne elegendő, hogy az a jelenlegi színvonalán működjék. Nincs a költségvetésükben, méghozzá nem kis eltéréssel, hanem nagyságrendi eltéréssel nincsen benne, erre nem gondoltak, vagy nem tudják megoldani, ezért már az elfogadás előtt látható, hogy módosításra lesz szükség, mert különben a magyar közoktatás a következő tanévben nem fog működni.

A homokba dugják a fejüket, elhiszik önnönmaguknak, hogy sorok közötti átcsoportosítással meg különböző ideológiai szövegekkel meg lehet oldani a finanszírozást. Nem fog menni. Ezért még időben felhívnám tisztelettel a figyelmet, hogy gondoskodjanak erről, mert az iskolákat szeptembertől nem fogják tudni a jelenlegi színvonalon működtetni.

A felsőoktatásban legalább világos a helyzet, ott már ideológia sincs, csak pénzkivonás, már nem is nagyon magyarázzák. Egész egyszerűen a tavalyi évi költségvetéshez képest így is zároltak 12 milliárd forintot még 2011-ben, ezt tekintik bázisnak, ehhez képest újabb 12 milliárd forintot vonnak ki, amit kizárólag úgy tudnak végrehajtani, hogy az államilag finanszírozott hallgatói létszámot drasztikusan csökkentik, ahogy pedig önök fogalmaznak: a költségtérítéses rendszer kivezetésével létrehozzák az önköltséges rendszert. Kérem szépen, ennél barokkosabb mondatot, aminek egyébként önmagában az értelmét nem mondják el, Zrínyi Miklós nem tudott volna írni!

Ha valaki, egy egyetemi hallgató bárhol a világon vagy a mi hazánkban a felsőoktatási költségeit 100 százalékban önmaga kell hogy finanszírozza, magyarul: önköltséges, azt bármely idegen nyelven tandíjnak hívják. Ha önök vagy az önök gyermekei felsőoktatási intézményben tanulva önköltségesek... Mert önök 2008-ban, demagóg módon, népszavazást szervezve egy tandíj- és ösztöndíjrendszert levertek, most meg ki sem merik ejteni a tandíj nevét, helyette azt mondják, hogy önköltség, próbálják itt bebolondítani, butítani az országot, miközben mindenki tudja, hogy az a hallgató, aki a költségét 100 százalékban maga kell hogy fizesse, az tandíjat fizet.

Nem mernek szembenézni a saját döntésükkel, de nemcsak szembenézni nem mernek, hanem még kimondani sem merik azt, amit egyébként önök éppen most döntenek el. Majd amikor délután meg este rektorok, felsőoktatási szakszervezetisek meg hallgatók százai vagy ezrei fogják mondani, hogy ez így nincs rendben, akkor tessék majd nekik mondani, hogy az önköltség a bűvszó, mert tandíj nincs! Tessék már végiggondolni, hogy egyébként a költségvetés szempontjából mi művelnek! Három évvel ezelőtt hárommillió embert bolondítanak oda az urnákhoz, majd kormányra kerülnek, és utána nem mernek szembenézni nemcsak a saját döntésükkel, hanem a saját költségvetésükkel sem. Ez az, amit a felsőoktatás tartalmaz.

Végezetül: amit az oktatás ügyében egyeztetésnek hívnak, azon már az egész ország nevet. Volt egy fázis, amíg csak morogtak, volt egy fázis, amikor berzenkedtek, és hittek, hogy ez csak valami félreértés, önökhöz fordultak, mindannyiukhoz, egyenként országgyűlési képviselőkhöz, sokan önök közül egyéni körzetben megválasztott képviselők, mindannyian kaptak levelet, mindannyian kaptak kérést, hogy ez az egyeztetésnek nevezett találkozóféle biztos hogy csak valami félreértés, a bohózatnak csak valamiféle elfedett formája. De nem! És aztán így minden, az oktatásban ténylegesen hatást kifejtő szakmai szervezet, szakszervezet, civil szervezet, a rektoroktól kezdődően a rezidensekig, a hallgatói önkormányzatoktól kezdődően a doktoranduszokig, a közoktatás minden szakszervezete azt mondja, hogy mivel önök nem egyeztettek, nem hajlandóak meghallani a véleményüket, még csak azt sem mondják, hogy a teljes igazság az ő birtokukban van, csak azt mondják, hogy az az egyeztetés, amit önök meg az önök kormánya végez, az megcsúfolása mindannak, ami egyébként tárgyalást jelent és jelenthetne. Nemhogy kétharmaduk nincsen ebben, hanem nulla támogatottságuk van, és ezt önök egyéni képviselőként éppúgy kell hogy tapasztalják, mint többségi frakció együtt.

A Szocialista Párt ezért vállalja, hogy azok véleményét, akiket önök meg sem hallgattak, tételesen meg sem hallgattak, akiknek a véleményét semmilyen formában nem hajlandóak figyelembe venni, nem a döntésbe beépíteni, csak egész egyszerűen meggondolni, hogy hátha lehet valami igazságuk, ezeknek a csoportoknak, szakszervezeteknek, szakmai szervezeteknek, civil szervezeteknek a véleményét a parlamentben megjeleníti, a parlamenti eskünkhöz híven, abban bízva, hogy hátha eljut a fülükig, a fülükön keresztül pedig - őszintén remélve - ahhoz a gondolkodó részhez, amely mégis képes talán felfogni, hogy mit művelnek itt költségvetés címén, adótörvények címén a magyar oktatással.

És ha másnak nem hisznek, akkor saját frakcióülésükön kérjék és követeljék azokat a háttértanulmányokat, amelyeket már a magyar sajtó lebegtet, amelyeket a magyar sajtó ír, amelyeknek ismeretében őszintén remélem, hogy nem így döntöttek volna, amely több mint 500 magyar iskola tervezett bezárásáról szól, amely több mint évente tízezer magyar fiatal utcára hajításáról szól, mert nem hiszem el, hogy a lelkiismeretük vagy akár a szakmai tudásuk megengedné, hogy ilyen döntésekhez a nevüket adják.