DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az eddig elhangzottakkal kapcsolatban - és nem csak Hiller képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban - néhány gondolatot hozzátegyek, nem megvetendő módon talán éppen a foglalkoztatási lábat szeretném kiemelni, hiszen a tegnapi napon és a mai napon is számos kritika, észrevétel hangzott el ezzel kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen az egyik legnagyobb feladatunk és a legnagyobb problémánk ma Magyarországon.
Kedves ellenzéki képviselőtársaim, talán önök sem vitatják azt, hogy ma Magyarországon a nagy munkanélküliség mellett bizony a vállalkozások jelentős része amiatt panaszkodik, hogy nem talál megfelelő munkaerőt. Ezt tényként talán rögzíthetjük, kezelhetjük. Nem bírtunk húsz év alatt a 3,7 millió és a 4 millió közötti foglalkoztatotti létszámból kitörni. Lett légyen bármilyen gazdasági helyzet, lett légyen bármilyen költségvetési helyzet, nem volt képes az ország ebből kitörni.
Tehát ezzel azt szeretném erősíteni, hogy azokkal a módszerekkel, amelyek az elmúlt években, évtizedekben a foglalkoztatás terén próbálkoztak, azok nem jártak sikerrel, és ha mögé nézünk, hogy miért nem jártak sikerrel... - Juhász Ferenc képviselőtársam mondta, hogy tiszteletben kell tartani a filozófiai különbségeket egy-egy vélemény kapcsán, ami a költségvetésben is megjelenik. Természetesen a kormány részéről mi is tiszteletben tartjuk az önök észrevételeit, javaslatait, arról, amit önök kormányon tettek, arról a magyar nép döntött, azért tartanak most ott, ahol tartanak. Mi pedig kétharmados többséggel próbáljuk helyrehozni számos esetben azokat a problémákat, amelyeket önök okoztak és gördítettek elénk.
Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy olvassák figyelmesen a magyar munkatervet. A magyar munkatervben egyértelműen meg van határozva, hogy melyek az új kormány prioritásai. Első a versenyszféra, második a szociális gazdaság és a harmadik a közfoglalkoztatás. Legyenek szívesek, gondolják ezt végig, és próbálják tartalommal megtölteni. Mit jelent ez?
Legfontosabb feladatunk a következő időszakban, hogy a versenyszférára koncentrálva minél több lehetőséget itt teremtsünk, minél több embernek legyen Magyarországon munkahelye. De azt is látjuk, hogy nagyon sok ember csak papíron van munkára kész és képes állapotban, mert az önök által működtetett szociális ellátórendszer nem úgy működött, ahogy működnie kellett volna. A háló akkor is ki volt húzva, amikor nem kellett volna, azoknak pedig nem segített, akiken segíteni kellett volna. Tehát az önök által működtetett ellátórendszer egyszerűen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Varga Géza képviselő úr jelezte, hogy a 132 milliárd forintból, ha 2 millió forintot veszek egy emberre, durván 66 ezer embert lehetne foglalkoztatni. Ez remekül hangzik, és matematikailag ez igaz is lehetne, csak az a baj, hogy ez nem egészen így működik a valóságban. Tehát vannak források, amelyek esetleg a költségvetésben nem látszanak, uniós források, amelyeket elsősorban a versenyszférában és a versenyszféra foglalkoztatási körében szeretnénk megvalósítani, és vannak olyan források, amelyek a Start-munkaprogramhoz, a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódóak, amelyekre nem lehet uniós forrásokat felhasználni, és hazai forrásból kell kezelni.
Hogy egy kicsit a számokkal tisztában legyünk, jelen pillanatban Magyarországon hozzávetőlegesen 550 ezer ember van regisztrált álláskereső. Ennél sokkal több munkanélküli van, csak ők nincsenek regisztrálva. Ebből durván 240 ezer az, akinek semmilyen ellátása nincs. Durván 170 ezer ember az, aki bérpótló juttatásban részesül, a 28 500 forintban, és hozzávetőlegesen 140 ezren különböző álláskeresési ellátásokban. Ez a valóság, amikor a számokról beszélünk.
(14.00)
Ahhoz, hogy a versenyszféra elsődlegessége érvényesüljön, a munkahelyteremtő beruházásokra kell koncentrálni. Szeretném fölhívni az ellenzéki képviselőtársaink figyelmét, hogy a magyar kormány az idei évben az előző időszak 2,5 milliárdjával szemben 5 milliárd forintot fordított munkahelyteremtő pályázatok kiírására. Az önök sikertelen pályázata után - hiszen a 2,5 milliárdot is kétszer kellett meghirdetni, mert nem jelentkeztek, mert rosszul írták ki a pályázatokat - nálunk 10 milliárd forintos igény jelentkezett az idei évben, és bízunk abban, hogy a következő évben is lehetőségünk lesz munkahelyteremtő támogatás címén minél több, elsősorban magyar kis- és középvállalkozót lehetőséghez juttatni.
Szilágyi Péter képviselő úr jelezte, hogy a keleti országrészekben nagy a baj. Köszönöm szépen - úgy, mint a keleti részből érkező kormánytag - az aggodalmat. Látjuk, érzékeljük, sajnos évtizedek óta, hogy mekkora nagy a baj az országban, mekkora eltérés van egy-egy régió foglalkoztatása között. De arra is szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a híradásokban manapság igen sokat hallani olyan felzárkóztatási programokról, amelyek kifejezetten a leghátrányosabb helyzetű régiókra koncentrálnak. Mondjuk, éppen a vállalkozási övezetet, ami a napokban elhangzott, mi tartalommal fogjuk megtölteni, és érdemi segítséget szeretnénk, és nem azt, amit a szocialisták nemrégiben beadtak, hogy lemondunk arról, hogy a leghátrányosabb helyzetű régiókban a versenyszférában nem lehet előrelépni, ezért a szociális szövetkezetet, gazdaságot próbáljuk erősíteni. Fontos láb, és lesz rá szükség e tekintetben, de a versenyszféra fejlesztéséről nem lehet lemondani. Ezeknek a régióknak mindenféle támogatási lehetőséget meg kell adnunk.
Kedves Hiller képviselőtársam, idetérve, anélkül, hogy szakmai vitába bonyolódnánk, hiszen költségvetésről tárgyalunk, de a költségvetéssel kapcsolatban azért nyilván, amikor ön fölveti azt, hogy kidobunk az iskolából 12-15 ezer gyereket, kedves képviselő úr, akkor én pedig azt szeretném önnek mondani, hogy önök pedig ennek a többszörösét dobták ki 18 évesen úgy, hogy esélyük sem volt elhelyezkedni a munkaerőpiacon. (Dr. Hiller István: Nem igaz.) De igaz, kedves képviselő úr.
Nézze meg, a pályakezdő munkanélküliek az önök időszakában hogyan tudtak elhelyezkedni, milyen módon. Önök 4-5 éves szakképző iskolákat tartanak fenn, tartottak fenn, az első kettő esztendőben gyakorlatilag esélyük sem volt arra, hogy egyáltalán a szakmájukkal ismerkedjenek. Önök azt üzenték, hogy nem baj, tartsunk bent benneteket az iskolapadban minél tovább, aztán majd 18 év után lesz veletek, ami lesz.
(A jegyzői széket Göndör István és dr. Szűcs Lajos foglalja el.)
Ön szerint az a fajta gondolkodás, amit most önök mondanak, az megfelelő? Mi azt mondjuk, hogy az, akinek van lehetősége, alkalma, tehetsége, akarata, és nem 18 éves koráig szeretne tanulni, hanem 17 évesen szakmát szerezve szeretne minél előbb elhelyezkedni, annak adjuk meg erre a lehetőséget. Ez semmi másról nem szól. Ez nem jelenti azt, hogy 16 éves korában valakinek, bárkinek is be kell fejeznie a tanulmányait. Ha szeretne tanulni, örömmel látjuk bármely területen.
Tehát félreértés ne essék, és nem szeretném, hogy ha bárkiben, aki hallgat vagy néz bennünket, az a képzet alakulna ki, hogy 16 évesen levettük a kezünket bárkiről is, és onnantól kezdve, édes gyerekem, azt csinálsz magaddal, amit akarsz. Szó sincs róla! Szeretnénk a lehetőséget mindenki számára megteremteni, de ezek a lehetőségek az elkövetkezendő időszakban egy kicsit másképpen fognak működni, és másképp is szeretnénk, mint az önök idejében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)